Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
175 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A Balatonba torkolló kisvízfolyások halfaunisztikai vizsgálata Takács Péter', Bereczki Csaba 2, Sály Péter 3, Móra Arnold', Bíró Péter' 'MTA BLKI, 8237. Tihany, Klebeisberg Kuno u. 3., 2Debreceni Egyetem, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1., 'Bálint Márton Általános és Középiskola, 2045. Törökbálint, Köztársaság tér 8. Kivonat: A 2006. év tavaszán és nyarán 24, a Balaton vízgyűjtőjén található kisvízfolyás 60 mintavételi szakaszán végeztünk halfaunisztikai vizsgálatokat. Felméréseink célja egy naprakész faunisztikai adatsor összeállítása, illetve egyes környezeti tényezők halállományokra gyakorolt hatásának vizsgálata volt. A halfaunisztikai felmérések során az előzetesen kijelölt szakaszok kétharmadáról, 40 szakaszról, 32 halfaj 7735 egyede került elő. A fogott fajok közül 10 kifejezetten ritkának mondható, a felmérések során példányaik száma nem haladta meg a tizet. A vizsgált környezeti tényezők közül a vízsebesség, a tengerszint feletti magasság, a Balatontól való távolság, a szélesség, a mélység, a halastavak közelségének és a degradáció mértékének halállományok összetételére gyakorolt hatását vizsgáltuk. Kulcsszavak: Balaton környéki kisvízfolyások, halállományok, tavak hatása, degradáció Bevezetés A Balatonba befolyó kisvízfolyások halállományaival több publikáció foglalkozik (Przybylski et al. 1991, Bíró et al. 2001, 2002, Lendvai & Keresztessy 2004). A munkák egy része faunisztikai, adatközlő jellegű, másik részük az állományok adott biotópokhoz való kötődését vizsgálja. Jelen munkánkban átfogó képet szeretnénk nyújtani a befolyók halállományainak jelenlegi összetételéről, fajgazdagságáról; illetve az egyes általunk vizsgált környezeti tényezők halállományok összetételére gyakorolt hatásáról. Anyag és módszer Vizsgálataink során 24 kisvízfolyás 60 (egyenként 100 méteres) mintavételi szakaszán elektromos halászgéppel (Hans Grassl IG-200B) végeztünk halfaunisztikai gyűjtést. A faunisztikai felmérés mellett a helyszínen mértük a tengerszint feletti magasságot (Garmin GPS60), az aktuális vízsebességet (Global Flow, FP101), az átlagos mederszélességet és a vízmélységet. Ugyancsak a helyszínen történt meg az adott szakasz degradáltsági fokának meghatározására is. A terepi tapasztalatok alapján a szakaszokat 3 csoportba soroltuk. A mederviszonyok alapján a „természetközeli" állapotú szakasz „1" értéket, a „degradált" a „2" értéket, az erősen degradált mintaszakaszok a „3" értéket kapták (2. táblázat). Turista térképek (1:60000) alapján állapítottuk meg a mintaszakaszok balatontói vízi úton mért távolságát. Ugyancsak térképről állapítottuk meg, hogy van-e állóvíz a mintaszakaszok közelében. Ha nem volt állóvíz a szakasz közelében, a „1"; ha a szakasz alatt vagy fölött volt állóvíz, akkor a „2"; ha a szakaszunk két tó között helyezkedett el, a „3" értékkel jelöltük (2. táblázat). Az általunk vizsgált környezeti tényezők hatását kanonikus korreszpondancia analízissel (CCA) elemeztük (/. ábra). A degradáltság mértékének, illetve a tavak közelségének halállományokra gyakorolt hatását diszkriminancia analízissel vizsgáltuk (3. ábra). Eredmények A vizsgálataink során az előzetesen kijelölt 60 mintaszakasz kétharmadáról kerültek elő halak. A tavaszi és a nyári mintavételezés során 32 faj 7735 egyedét fogtuk és határoztuk meg (/. táblázat). Ugyanebben a táblázatban tüntettük föl annak a 22, a befolyókban gyakori faj kódját, melyek egyedszám-adatait a korreszpondancia- és a diszkriminanciaanalízisnél használtuk fel. A 2. táblázatban a korreszpondancia- és diszkriminancia -analízissel elemzett 33 szakasz faunisztikai adatait mutatjuk be. Szintén a 2. táblázatban tüntettük fel a vizsgált szakaszok degradáltsági fokát és az állóvizek szakaszokhoz viszonyított helyzetét. A kanonikus korreszpondancia analízis L ábra: A viz sS ál t környezeti tényezők hatása a 22 gyakoeredményeit az 1. ábrán mutatjuk be. r i f aÍ elterjedésére (BEFTA V: a Balatontól mért vízrajzi távolság; TSZF: tengerszint feletti magasság; SEB: vízsebesség; MELY: átlagos mélység; SZÉL: átlagos szélesség) 1. táblázat: A felmerések során fogott fajok listája és a gyakoribb fajok kódjai Latin név a "gyakori" faiok kódiai 1 Abramis bjoerkna (LINNAEUS, 1758) abbj 2 Abramis brama (LINNAEUS, 1758) abbr 3 Alburnus alburnus (LINNAEUS, 1758) alal 4 Ameiurus melas (RAFINESQUE, 1820) amme 5 Ameiurus nebulosus (LESUEUR, 1819) 6 Anguilla anguilla (LINNAEUS, 1758) 7 Aspius aspius (LINNAEUS, 1758) 8 Barbalula barbatula (LINNAEUS, 1758) orba 9 Carassius carassius (LINNAEUS, 1758) caca 10 Carassius gibelio (BLOCH, 1782) cagi 11 Cobitis elongatoides (BACESCU & MAIER, 1969) coel 12 Cyprinus carpio (LINNAEUS, 1758) cyca 13 Esoxlucius (LINNAEUS, 1758) eslu 14 Gobiogobio (LINNAEUS, 1758) gogo 15 Gymnocephalus cemuus (LINNAEUS, 1758) gyce 16 Hypophthalmichthys molitrix (VALENCIENNES, 1844) 17 Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) legi 18 Leucaspius delineatus (HECKEL, 1843) 19 Leuciscus cephalus (LINNAEUS, 1758) lece 20 Misgurnusfossilis (LINNAEUS, 1758) mifo 21 Neogobiusfluviatilis (PALLAS, 1814) 22 Oncorhynchus mykiss (WALBAUM, 1792) 23 Perca fluviatilis (LINNAEUS, 1758) pen 24 Phoxinusphoxinus (LINNAEUS, 1758) 25 Pseudorasbora parva (TEMMINCK & SCHLEGEL, 1842) pspa 26 Rhodeus sericeus (PALLAS, 1776) rhse 27 Rutilus rutilus (LINNAEUS, 1758) ruru 28 Salmo trutta m.fario (LINNAEUS, 1758) 29 Sander lucioperca (LINNAEUS, 1758) stlu 30 Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) seer 31 Tinea tinea (LINNAEUS, 1758) 32 Umbra krameri (WALBAUM, 1792) umkr lece SEB g»g° TSZF legi MÉLY Pcagi rhsecoe^ ce "líihkr s zí. stlu seer . . BEFTAV 7 K R SZÉL abtat amme •0,06 -0.07 cyca mi wbbj -0.0» -0.1 -0.08 -0.06 -0,04 -0.02 0 0.02 0.04 0,06 0,08 0,1 0,12
