Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

176 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Az elemzés eredménye azt mutatja, hogy a tipikusan dombvidéki élőhelyekre jellemző kövicsík (kódja: orba) előfordulása a Balatontól nagyobb távolságokra lévő, magasabb térszíneken fekvő szakaszokon jellemző. A fenékjáró küllő (kódja: gogo) szintén a nagyobb tengerszint feletti magasságokon jelent meg, de előfordulása a nagyobb vízsebességhez is kötődik. A domolykó (kódja: lece) főleg a gyorsabb folyású vizekben voltjelen, de előfordulását befolyásolta a víz mélysége is. Több faj csak a szélesebb és mélyebb vízfolyás-szakaszokon voltjelen, pl. a vörös-szárnyú keszeg (kódja: scer), a lápi póc (kódja: umkr), a kárász (kódja: caca), és a süllő (kódja: stlu). Több faj a nagyobb mederszélességü, de a Balatontól távolabb fekvő mintaszakaszokról került elő nagyobb egyedszámban, mint pl. a ponty (kódja: cyca), a kínai razbóra (kódja: pspa), a fekete törpeharcsa (kódja: ammel), a réti csík (kódja: mifo) és a karika keszeg (kódja: abbj). A degradáltság mértékének és a tavak közelségének öszszefüggését a 3. táblázat mutatja. Az eredmények azt jelzik, hogy a „természetközeli" állapotúnak minősített szakaszok általában nem halastavak közelében fekszenek; illetve a halastavak közelében, vagy között fekvő vízfolyás szakaszok többOségére valamilyen szintű degradáció jellemző. 3. táblázat: Mintavételi szakaszok száma a halastavak közelségének, illetve a degradáltság függvényéhen "erősen degradált" 0 6 6 "degradált" 0 10 1 "természetközeli" 10 0 0 nincs tó a közelben 1 tó a közelben 2 tó között A tavak közelségének és a degradáció mértékének halállományokra gyakorolt hatását a faj és egyedszámok tekintetében is elemeztük (2-3. ábra). Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a degradáció mértékének növekedésével, illetve a tavak környezetében mind a faj számok mind az állományok egyedszáma is növekszik. ,10. razbóra, a szivárványos ökle, a sügér (kódja: pefl), a fekete törpeharcsa, a bodorka (kódja: ruru), a kínai razbóra, a vágó durbincs (kódja: gyce), a réti csík és a vágócsík (kódja: coel) voltjelen nagyobb egyedszámban. 3. ábra: A tavak közelségének (ritkán sávozott) és a degradáció mértékének (sűrűn sávozott) hatása az egyes szakaszok állományainak nagyságára A két tó között található mintaszakaszokon a vörösszárnyú keszeg, a kárász, a lápi póc, a süllő és a naphal (kódja legi) dominanciája voltjellemző. A degradáció hatását a halállományok összetételére ugyancsak diszkriminancia analízissel vizsgáltuk (5. ábra). Eredményeink azt mutatják, hogy a „természetközeli" csoportba sorolt mintaszakaszokra három faj, a kövicsík, a fenékjáró küllő, és a domolykó jellemző. 2. ábra: A tavak közelségének (ritkán sávozott) és a degradáció mértékének (sűrűn sávozott) hatása az egyes szakaszok fajszámára A tavak hatását a halállományok összetételére diszkriminancia analízissel is vizsgáltuk (4. ábra). Azokon a szakaszokon, melyek közelében nem volt állóvíz, a domolykó, a kövicsík, a fenékjáró küllő, a karika keszeg, a küsz (kódja: alal) és az ezüstkárász (kódja: cagi) volt nagyobb számban jelen. Azokon a mintaszakaszokon, amelyek felett vagy alatt állóvíz helyezkedik el a csuka (kódja: eslu), a ponty, a 4. ábra: A tavak hatása az egyes szakaszok fajösszetételére Ez azt is jelenti, hogy a mederviszonyok alapján kevésbé degradáltnak tekintett mintaszakaszok általában a Balatontól nagyobb távolságra, magasabb tengerszint feletti magasságon találhatók. Az általunk „degradált"-nak minősített minta-szakaszokon többek között a bodorka, a sügér és a szivárványos ökle állományai voltak jelentősek. Az „erősen degradált" élőhelyeken a ponty, a dévérkeszeg (kódja: abbr), és a küsz mellett több adventiv faj (pl.: ezüstkárász, kínai razbóra és a fekete törpeharcsa) dominanciája figyelhető meg. A diverzitás értékeket vizsgálva elmondható, hogy mind a ritka fajokra érzékeny Shannon-, mind a tömeges fajokra érzékeny kvadratikus-diverzitás növekedett a tavak közelségével, ill. a degradáció mértékének növekedésével (6—7. ábra).