Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A mikrobiális táplálékhálózat június végén 0,46% 0,34% RAGADOZO CSILLÓSOK PP: 0,14% NAPALLATKAK PP: 0,37% CSUPASZ B AKT ERI VO R ALGIVOR AMOBAK CSILLOSOK CSILLOSOK PP: 0,22% PP: 0,31% PP: 5,3% A kompartmentek közötti összes szénáram: 986 jj,g C M d 1 A kompartmentek összes produkciója: 1323 jag C 1 1 d 1 1. ábra: A mikrobiális táplálékhálózat 2005június végén. PP,% = potenciális produkció, az összes produkció százaléka; nyilak melletti százalék = az összes szénáram százaléka. A nyílvastagság a szénáram nagyságával arányos Figure /.: The microbial food web in the end of June, 2005. PP,% = potenciál production, percentage of the total production; percentages next to the arrows = percentage of the total carbon flow. The thickness of he arrows are proportional to the quantity of the carbon flux A kén- és a foszforéhezés hatása az Aphanizomenon ovalisporum cianobaktérium eilindrospermopszin termelésére Bácsi István, Vasas Gábor, Surányi Gyula, M-Hamvas Márta, Máthé Csaba, Tóth Szilvia, Borbély György Debreceni Egyetem, TTK, Növénytani Tanszék, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Al Aphanizomenon ovalisporum ILC-164 toxikus cianobaktérium törzs eilindrospermopszin termelésétvizsgáltuk a szulfát- és a foszfátéhezés körülményei között. A kísérletek során megállapítottuk, hogy mind a kén-, mind pedig a foszforéhezés - eltérő mértékben ugyan növekedésgátlást eredményez. Az éhezés az indukálható enzimek aktivitás-növekedésében is megnyilvánul (ATP-szulfurilláz a kénéhezés, alkalikus-foszfatáz a foszforéhezés esetén). A tenyészetekben mind kén-, mind pedig foszforéhezés során csökken a cianotoxin tartalom. A toxintartalmat a kapilláris elektroforézis (CE) módszerével mértük, eredményeinket száraz tömegre, illetve sejtszámra vonatkoztatva adtuk meg. A kénéhezés során jelentősen csökkent a eilindrospermopszin tartalom mind száraz tömegre, mind sejtszámra vonatkoztatva. A foszforéhezés esetén eltérő mértékű a toxintartalom csökkenése attól függően, hogy száraz tömegre, illetve sejtszámra vonatkoztatva adjuk meg az eredményeket. A jelenség oka valószínűleg az, hogy a kén-, ill. foszforéhezés során előálló anyagcsere változás eltérő módon változtatja meg a tartaléktápanyagok (,,pool"-ok) mennyiségét Kulcsszavak: Aphanizomenon ovalisporum, szulfátéhezés, foszfátéhezés, eilindrospermopszin Bevezetés rum (Banker et al., 1997), a Raphidiopsis curvata (Li et al., 2001), az Napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek az é- Anabaena bergii (Schembri et al., 2001; Fergusson és Saint, 2003) és desvízi vagy tengeri környezetben vízvirágzást okozó toxikus ciano- az Aphanizomenon jlos-aquae (Preussel et al., 2006) fajok termelnek. baktériumok (Falconer, 1993; Chorus és Bartam, 1999; Dow és Swoboda, 2000). A cianotoxinok mind kémiai, mind toxikológiai szempontból a természetes toxinok egy igen változatos csoportját képviselik. Csoportosításuk több szempont szerint történhet, egyik lehetőség az, amikor a magasabb rendű gerincesekre gyakorolt hatásuk alapján rendszerezik őket. így beszélhetünk idegmérgekről (anatoxin-a, saxitoxinok), hepatotoxinokról (mikrocisztinek, nodularin és eilindrospermopszin), és gastroenteritis-hez hasonló egészségromlást okozó toxinokról (mint például a lipopoliszacharidok. Chorus és Bartam, 1999). Kémiai szerkezetük alapján a cianotoxinok három nagy csoportja különböztethető meg: ciklikus peptidek, alkaloidok és lipopoliszacharidok (LPS) (Chorus és Bartam, 1999). A eilindrospermopszin egy ciklikus guanidin alkaloid (MT: 415 Da), amelyet eddigi ismereteink szerint a Cylindrospermopsis raciborskii (Hawkins et al., 1985, 1997), az Umezakia natans (Harada et al., 1994), az Aphanizomenon ovalispoAz Aphanizomenon ovalisporum ILC-164 törzsének toxicitását, a faj növekedése során bekövetkező toxintartalom-változásokat korábban jellemeztük (Vasas et al. 2002). A cianobaktériumok tömeges elszaporodásának szabályozásában kulcsfontosságú az elérhető ásványi anyagok mennyisége. A cianobakteriális vízvirágzások kialakulásában kitüntetett szerepet játszik a nitrogén és a foszfor. Az eukarióta algák számára optimális N:P arányt (1623:1/N:P) összehasonlítva a vízvirágzást előidéző cianobaktériumok számára optimális aránnyal (10-16:1/N:P), látható, hogy ez az arány a cianobaktériumoknál alacsonyabb (Reynolds és Walsby 1975; Chorus és Bartam, 1999). A kén hozzáférhető formában való jelenléte úgyszintén meghatározó a cianobaktériumok növekedése szempontjából. Ezen tápanyagok elérhetősége nagymértékű változatosságot mutat a különböző élőhelyeken (Smith, 1983). A különböző elemek mikrobiális tömegprodukció kialakulásában betöltött szerepén túl kevés adatot talá-
