Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

131 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Irodalom BME VKKT (2005): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére. 1. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. Összefoglaló jelentés a 2004-ben végzett munkáról. Kézirat. Bp. -135. BME VKKT (2006.): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére. 1. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. (2005.). Kézirat, Bp. -245. EN 14184, (2003): Water quality. Giudance for surveying of aquatic running waters. Horváth, F., Dobolyi, Z., Morschhauser, T., Lőkös, L. Karas, L., Szerdahelyi, T. (1995): Flóra adatbázis 1.2. Taxonlista és attribútumállomány. Vácrátót. MSZ EN 14184:2004. Vízminőség. Útmutató a folyóvizek vízi makrofitáinak felméréséhez. Magyar Szabvány. Pomogyi, P. (2005): Az EU Víz keretirányelvnek megfelelő módszertan kidolgozása a Balaton makrofita állapotának meghatározására. Szakértői tanulmány. Kézirat. Keszthely, pp. 35. Pomogyi, P. (2005a): Balatoni makrofiton együttesek. Kutatástörténeti áttekintés. A KDTKÖFE Környezetvédelmi Mérőállomása megbízásából készült tanulmány. Kézirat. Keszthely, pp. 23. Pomogyi, P. (2005b): Makrofitonok felmérése a Velencei-tavon az EUVKI szempontjainak megfelelően. A KDTKÖFE Kömyv. Mérőállomás megbízásából készült tanulmány. Kézirat. Keszthely, pp. 49. Pomogyi, P. - Szalma, E. (2002): Javaslat az EU Víz Keretirányelvvel kapcsolatos makrofiton referencia indikátorokra. Témabeszámoló, Keszthely-Szeged, -36. Pomogyi, P. - Szalma, E. (2003): A makrofita ökológiai minősítés kérdései 2003. Témabeszámoló az MTA-KvVM „Az ökológiai minősítés kérdései" c. kutatási projekthez. Keszthely-Szeged, pp. 40. Pomogyi, P.- Szalma, E. (2006): Makrofita vizsgálati- és minősítési módszerek az EU VKI hazai bevezetéséhez. Módszert. Útmutató Szalma, E. (2004): Természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján. Témabeszámoló az MTA-KvVM ,A Víz-Keretirányelv - tótipológia kidolgozása" c. kutatási projekthez.. Kézirat Szeged, pp 1-45. Integrated Macrophyte Quality Index (IMQI - IMMI)- A home method for qualifying macrophytes according to WFD standards Szalma, E. - Pomogyi, P. Abstract: In the process of our research we have revealed the potential range of reference-indicators related to macrophytes and we compiled our suggestions concerning this. We suggest that for an EQR (Ecological Quality Ratio) - based qualification, the Integrated Macrophyte Quality Index (IMQI-IMMI) defined by us in the case of macrophytes should be introduced in Hungary. The reference indicators of the index are Naturality (Ti), Zone (Zi) and Water-demand (Wi) indexes besides Plant-coverage values. In this qualification-system the role of T-index is more stressed because, as a reference-indicator, in the species-composition of certain water-types it utterly considers the range of species refering to natural state (Tá) and antropogenous effect (AH) together with their summarized A-D values. The definition of class-boundaries in IMMI (IMQI)- EQR - based qualification took place on the basis of expert estimation. It is important that the class-boundaries do not require correction in the case of different water-types. Accordingly, the IMMI (IMQI) EQR - based qualification is, in accordance with WFD, appropriately robust, but can be considered as properly separating; it is well arranged and easily interpretable, what's more, it can be properly extended to quality and quantity relations as well Key words: Macrophytes, EU WFD, Integrated Macrophyte Quality Index, Zooplankton, meio- és makrozoobentosz vizsgálata a Velencei-tóban, szerepük a tó állapotának megítélésében Szító András

1, Ponyi Jenő

2 és Reskóné Nagy Mária

3 'Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8., e-mail: szitoa@haki.hu 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237, Tihany, Klebeisberg Kunó u. 3. 'Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1. Kivonat: 5 év adataink elemzéseiből megállapítható, hogy a Velencei-tó élőlény együttese az általunk vizsgált szervezetek tekintetében is gazdag, összetétele a tó eltérő vízminőségű területeihez alkalmazkodva változó. Elmondható, hogy a Zooplankton esetében kapott Copepoda/CIadocera aránya, és a meiobentosz esetében kapott Nematoda/Copepoda aránya, mint index alkalmas a tavon belüli „élőhelyek" jellemzésére, hosszabb távon a változások kimutatására. Ez utóbbival szinkronban, szoros korrelációt alkotva változik az üledéklakó állatfajok összes indikátor pont értéke (G). A módszerek között esetenként tapasztalt eltérések, hibák a mintavételi gyakoriság növelésével és a mintázott felületek standardizálásával kiküszöbölhetők. Az üledékfaunát alkotó fajok szaprobiológiai indikátor pont értékeit minősítésre felhasználva látszik, hogy a Velencei-tó egyes térségeinek biológiai állapota eltérő, segítségükkel jellemezhető. A három módszer külön-külön és együttesen is alkalmas az élőhely minőségi változásainak követésére. A meiobentosz kutatása és minősítésre való alkalmazása mind tavakban, mind folyókban Magyarországon elhanyagolt. A mintaterületnek választott Velencei-tavon munkacsoportunk által használt három, minősítésre is alkalmas módszer sok olyan értékes információval szolgált, amely továbbfejlesztve, a hazai és a nemzetközi szakma számára standardizálható metodikák alapja is lehet. Kulcsszavak: Zooplankton, meiobentosz, Copepoda, Cladocera, Nematoda, makrozoobentosz, monitoring Bevezetés A zooplanktont régóta használják a vizek minőségének jellemzésére, de a minősítés módszeréről máig nem alakult ki egységes álláspont, a vizsgálandó élőlény együttesek között az EU VKI rendszerében sem szerepel. A Zooplankton összetételét a Velencei-tóban Gulyás (1980) munkájából ismerjük. Németh (1998), a fitoplanktonnal ellentétben, hazai viszonyok között nem ajánlotta a felszíni vizek minősítésre. A tó vízminőségének monitorozásában - szerepét a meiobentosszal együtt fontosnak ítélve - Ponyi vizsgálta, aki a Zooplankton összetételén túl a Copepoda/Cladocera egyedszám arányából kapott indexet vélte alkalmasnak a vízminőségi állapot megítélésére (Ponyi 1997). A felszíni vizek minősítésében nagy szerep jut az üledéklakó vízi-gerinctelen szervezeteknek. Méretük alapján az idetartozó élőlényeket három csoportba soroljuk: mikrobentosz (31 pm alatt), meiobentosz (31 -500 pm) és makrozoobentosz (500 pm fölött). A meiobentosz kutatást a 19. század közepén Dujardin 1851-ben kezdte, míg a makrozoobentosz kutatása lényegében a következő századra maradt. A hazai helyzettől eltérően a meiobentosz kutatásnak külföldön, ezen belül is Európában, nagy múltja és számos eredménye van. Az üledékfauna kutatása éppen az utóbbi évek környezetszennyezései miatt értékelődtek fel, azzal, hogy a szennyező anyagok az intersticiális vízben feldúsulva nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig hatnak az üledéklakókra, mint a víztestben (

Giere 1993). Az itt élő szervezetek nagy adaptációs képességgel rendelkeznek, pl. igen alacsony oxigén koncentráció mellett is képesek életben maradni (Watling 1991). Összetételük változó: vannak olyan élőhelyek, ahol az üledék 1 -4 cm-es felső rétegét oxibiotikus, az alsóbb rétegeket pedig tiobiotikus Nematodák