Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Nagy Ildikó Réka–Novák Tibor József: A hazai vízfolyás-helyreállítások fogalomhasználatáról
NAGY I. R. - NÓVÁK T.: A hazai vízfolyás-helyreállítások fogalomhasználatáról 41 tisztulná és következetessé válhat. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a fenti fogalmak használata bizonyos ismérvek - elsősorban a kiindulási és célállapot különbsége, a helyreállítási célok meghatározása - alapján pontosítható. Ezt elsősorban azért látjuk fontosnak, mert ily módon egyértelművé tehetők az egyes fogalmak mögött rejlő tényleges beavatkozások céljaira felhasználható anyagi források, támogatások, az érdekelt és a bevonható felek köre. A leggyakrabban előforduló helyreállítás-típusok A helyreállítás általánosságban elterjedt kifejezése mellett más, hasonló beavatkozásokat jelentő szavak is szerepelnek. Gyűjtésünk során a legtöbbször a rekonstrukció, rehabilitáció, revitalizáció vagy renaturáció kifejezésekkel találkoztunk. A hasonló fogalmak és a mögöttük rejlő tevéRestoration: a helyreállítás mint gyűjtőfogalom A Society for Ecological Restoration (Restaurációs Ökológiai Társaság) által 2002-ben közre adott definíció-jegyzékben "az ökológiai helyreállítás ( ecologigal restoration) a degradált, súlyosan sérült vagy elpusztított ökoszisztémák felépülését segítő tevékenység" (SER 2002). Az ökológai helyreállítás különböző lehet a leromlott élőhelyek ökológiai állapotától függően. Általános értelemben az angolszász irodalom a restoration szakkifejezést használja, amely más szakterületeken és szélesebb értelemben is elterjedt, és amelynek Margóczi (1998) ajánlása szerint leginkább a magyar „helyreállítás" felel meg. Ehhez mérten a restoration kifejezéssel leírt beavatkozásokat a helyreállítás gyűjtőnévvel illettük. Renaturierung: a komplex helyreállítási gyakorlat A renaturáció szó maga „visszatermészetesítést" vagy „újratermészetesítést" jelent és a német vízrendezési kifejezéstárban meghonosodott fogalom, amely leginkább egy adott vízfolyás - vagy vízfolyásszakasz - természetes állapotának mesterséges eszközökkel való visszaállítását célozza. Alapjában véve a használat intenzitásának csökkentésére törekszik és magában foglalhatja az erősen kiépített partszakaszok visszabontását, a természetközelivé alakítását. Lehetővé teszi ugyan a vízfolyás dinamikus fejlődését, de az antropogén vízhasználatokat nem zárja ki teljes egészében. A renaturáció tehát nem szabadjára engedett fejlődést jelent, hanem az emberi használatok korlátai között egy természetközeli állapot létrehozására és fenntartására törekszik (Gunkel 1996). A magyar vízrendezési nomenklatúrában a revitalizáció és renaturáció szinonim kifejezések (Bardóczyné Székely et al. 2000), ez azonban eltér a nemzetközi gyakorlattól. A több évtizedes hagyományokkal rendelkező német vízfolyás-helyreállítás egyik, a gyakorlati tapasztalatokat az elméleti alapokkal összevető alapműve, az ún. „patakrenakenységek között alapos elemzéssel az alábbi szempontok alapján tehetünk különbséget: - a kiindulási állapot és a helyreállítás során elérendő célállapot egymáshoz való viszonya - a helyreállítást követő fenntartás, kezelés intenzitása - a vízrendezési célok szakágankénti változatossága - az egyes szakágak jelentőségének súlya a beavatkozás céljai között, - a kifejezést meghonosító/használó ország vízrendezési, vízügyi és környezetügyi hagyományai, valamint - az ökológiához való viszonya Az egyes helyreállítás-típusok közötti különbségeket alapvetően a helyreállítási célok függvényében vizsgáltuk és állapítottuk meg, ahogy azt az 1. táblázat mutatja. turációs Zöld Könyv" (Gunkel 1996) a helyreállítási célok és a referencia-állapot meghatározása terén a revitalizáció és a renaturáció közötti összefüggéseket az 1. ábrán látható kapcsolatrendszerben értelmezi. referencia állapot • megszorítások irányelvek célkitűzések 1. ábra. A revitalizáció ( Revitalisierung) és a renaturáció ( Renaturierung) kapcsolata Gunkel (1996) szerint A német Renaturierung kifejezés a legtöbb közös vonást az angol restoration-ne\ mutatja, ezáltal magyarra leginkább a helyreállítás szóval fordítható. Mindkettő gyűjtőfogalomként használható. A Renaturierung a németországi vízrendezési gyakorlatban leggyakrabban a folyók teljes hosszát érintő intézkedési és egyes szakaszokat érintő rendezési tervet takar. Lényeges vonása, hogy az ártér és a vízfolyás társadalmi használatba vételét nem zárja ki, hanem az azok által meghatározott kereteken belül biztosítja a vízfolyás és az ártér természetközeli fejlődését. Célkitűzésében területfejlesztési és gazdasági elvárások is megjelennek, komplex vízgazdálkodási szemléletmódot tükröz, ezért a legkönnyebben integrálható az új /. táblázat. A helyreállítás-típusok legfontosabb különbségei A helyreállítás (restoration, Renaturierung, renaturáció) Jellemzői: módja: Jellemzői: Revitalizáció Rehabilitáció Rekonstrukció Elsődleges cél (prioritások) mederfelújítás, vízminőség javítása tájpotenciál helyreállítása, környezetvédelem természetvédelem, élőhelyteremtés Kiindulási állapot leromlott, erősen leromlott, sérült szennyezett teljesen leromlott, elpusztult Célállapot kedvező szukcessziós folyamatok biztosítása leromlott állapot megszüntetése pontosan meghatározott állapot elérése Utólagos fenntartó kezelés nincs, keretfeltételek biztosítása ha szükséges célállapot eléréséig folyamatos Gazdasági/társadalmi használatba vétel nincs, nem ismert lehetséges, akár többcélú is természetvédelem (turizmus) Beavatkozások erőteljessége gyenge, inkább keretfeltételek megváltoztatásán keresztül sérültség mértékétől függő (erős) erős
