Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

3 Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái Scheuer Gyula 1126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: Az egyiptomi Nyugati-sivatag, amely az ország nyugati részén helyezkedik el, egy országokon átívelő hatalmas vízföldtani tájegység része, ahol a jelenlegi hiperarid sivatagi éghajlati adottságok miatt beszivárgás nincs. A Nyugati-sivatag domborzatilag a sík, alig kiemelt plató-területek közé tartozik, amelyet tájképileg táblahegyek és széleróziós kiemelkedések, különböző futóhomok formák, továbbá mély depressziók - oázisok teszik változatossá. A földtani felépítés alapján a Nyugati-sivatag kb. 2/j része a platókarsztos területek közé tartozik, míg a déli részén, a térség legelterjedtebb vízvezető - víztartó kőzete, a núbiai homokkő fordul elő. A platókarsztoknál a felszínen és a felszín alatt érdekes és változatos karsztos formakincs alakult ki (pl. Fehér sivatag). E sivatagi területen keletkezett depressziók - oázisok vízföldtanilag a rendszeren belül megcsapolási szerepet töltenek be, azokon a forrásokon keresztül, amelyek ezekben lépnek a felszínre. A vízföldtani vizsgálatok szerint a jelenlegi sivatagi éghajlat mellett a különböző korú karbonátos kőzetek nem rendelkeznek önálló vízháztartással (nincs beszivárgás), hanem alulról, a núbiai homokkőből áramlik át víz a karsztba és ez az átadott víz jelenik meg a depressziókban forrásokként. Vizsgáltam még. hogy a pleisztocénen belül, csapadékos klíma viszonyok között, hogyan alakulnak a paleo - vízföldtani adottságok. Megállapítható, hogy a Nyugati-sivatag paleo - vízföldtani adottságai a negyedidőszakban bekövetkezett különböző éghajlati fázisokat (csapadékos, sivatagi) követve változtak. A csapadékos klíma fázisban nagy részben önálló vízföldtani rendszerként funkcionált tápterületként beszivárgással - felszín alatti vízkörforgalommal és megcsapolással. A pleisztocén sivatagi éghajlat mellett a maival megegyező, vagy nagyon hasonló adottságok voltak, ill. működött a rendszer, platókarszt, karsztosodás, éghajlat, depressziók, források. Kulcsszavak: 1. Bevezetés Az afrikai kontinens északkeleti részén fekvő Egyiptom nemcsak a több ezer éves történelmével és kiemelkedő egyedi kultúrájával érdemel figyelmet, hanem sivatagi éghajlatából származó egyedi formakincsével, oázisaival és az ezekhez kapcsolódó forrásaival, a karsztos kőzetek hatalmas elterjedésével és ebből eredően különleges felszíni karsztos jelenségekkel együtt, egyedi adottságokkal rendelkezik. Ilyen vonatkozásban különösen az ország nyugati részén, a Nílus és Líbia között fekvő Nyugati-sivatagként ismert hatalmas tájegység oázisai - depressziói, hévforrásai váltották ki érdeklődésemet és kerestem fel, illetve tanulmányoztam ezt a területet. De időt fordítottam még az irodalomban Egyiptom természeti csodájaként ismertetett (C. Vivian 2003) és Nemzeti Parkká nyilvánított Farafra oázisban a Fehér sivatag (White Desert) különleges egyedi felszíni karsztos formakincseinek részletesebb megismerésére is. További különlegességnek tekinthető még a Baharija oázisban kialakult un. Fekete sivatag (Black Desert) is, amely a bazaltos vulkánitok és itt megismert és feltárt vasérces kőzetek felszíni - felszínközeli előfordulása révénjött létre, megtörve a sivatagi táj egyhangúságát. A rendelkezésre álló hazai (Borsy Z. 1979; Korim K. 1992; Molnár B. 2004) és külföldi (K. W. Butzer Hansen G. L. 1968; I. M. El Ramly 1969; Sampsell B. M. 2004; C. Vivian 2003) szakirodalom és a helyszíni bejárásom alapján ismertetem a Nyugati-sivatag oázisaihoz kapcsolódó hévforrásokat és vízföldtani adottságaikat, továbbá az itt hatalmas területeken előforduló platókarsztokkal kapcsolatosan megfigyelt felszíni karsztos jelenségeket, amelyek többek között az adott sivatagi éghajlati feltételek és körülmények között alakultak ki mai formájukban az elmúlt 7 - 8000 év alatt. Továbbá kidolgoztam elvi meggondolások alapján figyelembe véve a mai adottságokat - a Nyugati-sivatag, mint vízföldtani tájegység működési modelljét a negyedidőszak klíma ingadozásaira vonatkozóan is. 2. A Nyugati-sivatag tájfelosztása, földtani képződményei és a karsztos kőzetek elterjedése Egyiptomot egymástól eltérő domborzati és földtani felépítés alapján négy fő tájegységre tagolják, mert ezek között lényeges különbségek mutathatók ki és ezek között különböző földtörténeti eseménysorok játszódtak le. így pl. egyes tájegységek kialakulásában meghatározóak voltak a hegységképző erők. míg az máshol, pl. Nyugati-sivatag esetében ezek csak alárendelt szerepet játszottak, ezért felszínfejlődése alapvetően másként zajlott le és alakult, mint az ország egyéb tájegységeinél történt. Ezért egyedi jellemzői alapján valóban Egyiptom igen érdekes önálló tájegységét képviseli. A Nyugati-sivatag az ország legnagyobb önálló tájegysége. Kiterjedése 690.000 km

2 és az afrikai kontinens északi részén végighúzódó Szahara keleti részéhez kapcsolódik. A tájegységnek csak két természetes határa van. Keleten a Nílus völgye a deltájával, északon pedig, a Földközi-tenger, amelynek partvonala Alexandriától a Líbiai határig terjed kb. 500 km hosszúságban. Déli - Szudán felöli - határát mesterségesen húzták meg a 22°-os szélességi kör mentén. A nyugati, líbiai határát is hasonlóan állapították meg, nagy részben a 25°-os hosszúsági kör mentén rögzítve. Ezért a tájegység természetes elterjedése mind nyugati, mind déli részein túlterjed a kijelölt országhatárokon. A Nyugati-sivatag éghajlatilag Péczeli (1988) szerint kétoszlatú. A Földközi-tengeri partvidéken keskeny sávban szubtrópusi sztyepp éghajlat alakult ki, míg a tájegység túlnyomó részén a sivatagi éghajlat a jellemző. A parti sávban a nyári hónapok középhőmérséklete 25-27 °C és csapadékmentes, addig a téli időszakban 14-16 °C mellett 200 mm/év csapadék menynyiség esik le. A tájegység területe eltekintve a keskeny parti sávtól a hiperarid klíma tartományba tartozik. Nyáron nagy a meleg, mert a napi maximumok 45-51 °C között ingadoznak. Télen mérsékelten meleg van pl. a Baharija oázisban a januári középhőmérséklet 12 °C

2 de éjszakai fagyok is előfordulnak köd-pára képződés-