Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Megnyitó előadás. Portorozs (Szlovénia), 1997.

35 Megnyitó előadás: Portorozs, Szlovt Mosonyi Emil A „Vízerőhasznosüás a 21. században" címet választó konferencia merész és jövőnket meghatározó kérdésekkel kíván foglalkozni. Egyrészt merész, mert a jövőt óhajtja felvázolni, ami gyorsan változó világunkban nem könnyű feladat, másrészt vitát óhajt provokálni a gazdaságos és környezet-kímélő vízerőhasznosítás fenntartható fejlesztés módozatai és lehetőségei felől, különös tekintettel Kék Bolygónk megőrzésére a következő nemzedékek számára. Az éghajlatkutatás világszerte elismert szakértője, Obosi professzor, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára, a Marrakeshben néhány hónapja megtartott Első Vízügyi Világfórumon beszámolt az új nemzetközi szervezet, az „Éghajlatváltozás Kormányközi Bizottsága" által végzett kutatások eredményeként kiadott előrejelzésről: „A következő században a felszíni átlaghőmérséklet az iparosodás előtti széndioxid koncentráció megkétszereződése következtében 1.0-3.5, valószínűleg 2.0 °C-kal fog növekedni." A légkör - eredményes óvintézkedések híján gyorsuló szennyeződése széndioxiddal és egyéb káros gázokkal mélyreható változásokat valószínűsít a vizek körforgásában. Az üvegházhatás és a trópusi esőerdők kíméletlen kitermelése következtében a világ számos vízgyűjtőjében szélsőséges hidrológiai viszonyok várhatók, úgymint: - a kisvizek csökkenése, - a talajvízszint süllyedése és - az árvízcsúcsok növekedése. Ehhez járul a szárazföldek, folyók és világtengerek gyakran súlyos ökológiai és társadalmi károkkal, sőt helyi tragédiákkal kísért drámai elszennyeződése házi szeméttel, ipari hulladékokkal, hő- és atomerőművek termékeivel, a rosszul tömített csővezetékekből és zátonyra futott tartályhajókból kiömlő hatalmas mennyiségű olajjal. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy vízerőművek és gátak tönkremenetele is idézett elő súlyos környezeti és egyéb károkat. Akik azonban ezekre a kivételes és igen kis statisztikai gyakoriságú esetekre hivatkozva általában ellenzik és ítélik el a vízerőműveket és gátakat, fontolják meg, hogy vasúton, repülőgépen, akár gépkocsin közlekedve életüket sokkal nagyobb veszélynek teszik ki, mint azok, akik életüket bármilyen vízerőmű, vagy nagy gát közvetlen közelében élik le. A jövőt illetően gondolataimat hat téma köré csoportosítottam: 1: A vízerőhasznosítás minden területén, beleértve a pénzügyi, jogi és más nem-műszaki vonatkozásokat is, sürgősen globális együttműködést kell kialakítani. 2: A vízerőhasznosítás gazdaságossági értékelésének jelenlegi módszere több szempontból felülvizsgálatra szorul. Pl. a tározós erőművek és szivattyús energiatározók hagyományos értékelését ki kell egészíteni vegyes hálózatokban jelentkező dinamikus üzemi előnyeik számszerű kimutatásával. 3. Az erőművek hosszú távú értékelése elengedhetetlen, különös tekintettel társadalmi-gazdasági előnyeikre. Ezt a javaslatomat két példával szeretném megvilágítani: - Az évtizedek során szerzett tapasztalatok megfordították az egyiptomi Asszuán magas gát rendszer értékelését. Üzembe helyezése után - tagadhatatlan környezeti hatásai miatt - heves támadásoknak volt kitéve, de a tározó hosszú távon Egyiptom számára létfontosságúnak bizonyult. A hatalmas társadalmi-gazdasági előnyök közül röviden csak kettőt említenék: ia, 1997. szeptember 15. - A Nílus-völgy termését az utóbbi évtizedek során több aszályos évben megmentette. - Egy megvalósítás alatt álló terv hatalmas szivattyúteleppel, a tározóból nyert vízzel több ezer négyzetkilométer mezőgazdasági területet fog teremteni a sivatagban. Megjegyzem, hogy néhány évtizede egy népszerű tudományos folyóiratban lesújtó kritikát olvastam az asszuáni gátról. Nos, néhány hónapja ugyanez a folyóirat dicsérő cikket közölt a gátról. A második példa - nevesítés nélkül - a társadalmi-gazdasági ellentét ésszerű megítélése, amikor embereket kell egy létesülő nagy tározó területéről áttelepíteni. Ilyen esetekben, véleményem szerint, szembe kell állítani a tározó létesítése és néhány száz, vagy akár néhány ezer főnyi lakosság áttelepítése által rövid távon okozott gazdasági, társadalmi és környezeti kárt azokkal a hosszú távon jelentkező előnyökkel, amelyekhez több milliós lakosság és vagyona, továbbá a gát alatti völgy értékes infrastruktúrája jut az ismétlődő nagy árvizek és árvízkatasztrófák kiküszöbölésének köszönhetően. Egyszerű hasonlattal élve: egy ember élete néha csak fájdalmas műtéttel menthető meg. Egyes ál-humanisták - esetünkben ál-környezetvédők - azonban elutasítják az életmentő műtétet, arra hivatkozva, hogy a műtét közben a nyílt seb látványa bántó. 4: A vízerőhasznosítás reális értékelése érdekében a jövő feladata lesz mind a pozitív, mind a negatív társadalmi és ökológiai hatások számszerűsítése 5: Világméretű együttműködést kell kialakítani bármilyen vízhasználat, vagy vízszabályozás tervezésében és kivitelezésében érintett valamennyi fél között. Egyrészt a mezőgazdaság, a lakosság és az ipar rohamosan növekvő igényei, és az ezek kielégítésére alkalmas, folyamatosan csökkenő frissvíz-készletek, másrészt az árvíztározás egyre sürgetőbb megvalósítása a többcélú vízerőrendszerekre irányítja a figyelmet. Állandó párbeszédet kell kialakítani minden vízhasználóval. Ez a javaslat összhangban van a Vízügyi Világtanács által szervezett Első Vízügyi Világfórum nyilatkozatával, amely többek között „Felhívja a kormányokat, nemzetközi szervezeteket, nem-kormányzati szerveket és a világ népeit, hogy megújuló partneri viszonyban működjenek együtt ... Földünk vízkészletének fenntartható használata biztosítására." 6: Végül, de nem utoljára: Kutató és műszaki fejlesztő munkát kell sürgősen kezdeményezni két irányban: - A beruházási és karbantartási költségek csökkentése, továbbá a szerkezeti elemek és gépi berendezések élettartamának növelésének érdekében hatékonyabb technológiai eljárásokat és anyagokat kell kifejleszteni; - A kedvezőtlen ökológiai hatások mérsékelésére, közömbösítésére, vagy éppen a környezet állapotának javítására új módszereket kell kidolgozni, pl.: - célirányosan kialakított tervezői megoldásokkal, - kiegészítő szerkezeti elemekkel, és/vagy - sokoldalú monitoring hálózatokkal A programot tanulmányozva örömmel állapítottam meg, hogy a fentiekben vázolt kérdésekkel több előadó is foglalkozik ezért meggyőződésem, hogy a konferencia jelentős mértékben hozzá fog járulni a vízerőhasznosítás fenntartható fejlődéséhez a 21. században.