Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Megnyitó előadás. Aix-enProvence (Franciaország), 1998.

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. Vízerőművek modell- és prototípusv III. konferencia, Aix-en-Provence, Franciaország, 1998. Mosonyi Emil A 21. század küszöbére érkezve sok országos és nemzetközi szervezet mérleget készít és megpróbálja felvázolni szakterületének jövőjét az új században. Javasolom, hogy mi, akik a vízerőhasznosítás valamelyik szakterületén érdekeltek vagyunk, kövessük példájukat, bár a „század" kifejezést etekintetben túl elvontnak tartom és helyette inkább azokról az előnyökről beszélnék, amelyeket a jövő nemzedékek a vízerőhasznosításnak köszönhetően élvezni fognak. A tudomány és technológia rohamos fejlődése és a fontossági sorrendek ez által kiváltott gyors módosulása, továbbá a környezeti hatások jelenleg tapasztalt fokozódó előtérbe kerülése korlátokat szab a valószínűnek elfogadható előrejelzés időhorizontjának. Ezért a vízerő jövőjére vonatkozó elképzeléseink sem terjedhetnek túl, mondjuk, a jövő század első negyedén. A következő becsléseket ENSZ kiadványokban közölt statisztikai adatok támasztják alá. Forrásul szolgált továbbá a „Vízerő és Gátak" (Hydropower & Dams) rendkívül értékes „Világatlasza", valamint az UNIPEDE (Union Internationale des Producteurs et Distributeurs d' Energie Electrique - Elektromos Energiatermelők és Elosztók Nemzetközi Uniója - Párizs) nemzetközi szervezet által készített átfogó HYDREN tanulmány. Ez utóbbiban a 2020-ig hasznosított vízerő nagyságára vonatkozó előrejelzés található. A trendvizsgálat eredménye szerint a vízerőművek 2020-ban 6500 TWh energiát fognak termelni, ami kereken 1600 MW beépített teljesítménynek és átlagosan évi 4000 kihasználtsági óraszámnak felel meg. Az UNIPEDE előrejelzése szerint 2020-ig a vízerő részesedése a világ teljes elektromos energiatermeléséből a jelenlegi 20 %-ról közel 30 %-ra fog nőni. A tudósok, mérnökök, az érintett intézmények és iparágak előtt álló feladatok nagyságának érzékeltetésére, ugyanakkor az előrejelzett fejlődés kedvező hatásainak értékelésére, képzeljük magunkat a 2020-ik évbe. Időközben, az UNIPEDE jelentés szerint a vízerőművek évenként mintegy 140 TWh-val több energiát fognak termelni, ami évi 35 GW, vagy nagyobb kapacitás-növekedésnek felel meg. A prognózis helyessége természetesen vitatható. A növekmény jelentős része azonban megbízhatón becsülhető, nevezetesen az, amelyet az erőművek felújítása révén kell megtermelni. Becslések szerint a vízerőműveket 50-60 éves üzemelés után kell felújítani. Tehát 2020-ra feladatunk lesz a 20. század hatvanas éveinek közepén épült erőművek felújítása. Abban az időben az éves növekmény kereken 50 TWh volt, 12,5 GW teljesítmény-növekedés mellett. Ez azt jelenti, hogy a vízerőművek termelésének egyharmadát felújított művek fogják a 21. század 20-as éveiben szolgáltatni. A felújítás igénye már most is jelentkezik és fokozatos növekedése várható. zsgálata, észlelőhálózata Megnyitó előadás A fentiekben jelzett termelésbővüléshez szükséges új erőművek építése és felszerelése, valamint a régiek felújítása jelentős erőfeszítéseket fog igényelni a kutatás és tervezés területein. Ezek mellett új szivattyús energiatározók építése és a meglévők felújítása - különös tekintettel az atomerőmüvek termelésének rugalmasabbá tételére - várhatóan fontos szerepet fog játszani egyes országok energia-stratégiájának kialakításában. Viszonylag nehezebb feladat az árapály- és hullám-energia hasznosításának, s a tengeráramlások hasznosítására újabban javasolt vízalatti erőmüvek megvalósításának előrejelzése. A vízerőművek teljes amortizációjuk és felújításuk után, vagyis ún. „második életük" során - és ezt hangsúlyozni kívánom - a legtöbb esetben jóval olcsóbban termelik az energiát, mint új korukban. A fajlagos, egy kWh-ra vetített termelési költség esetenként még az eredeti érték egy-harmadát sem éri el. Ki merem jelenteni, hogy generációnk vízerőhasznosításra fordított erőfeszítései a következő nemzedékek javát fogják szolgálni, amennyiben tőlünk olcsó elektromos áramot fognak örökölni. Végül, de nem utolsó sorban rá kell mutatnom, hogy a vízerő fokozott hasznosítása nagymértékben hozzájárul az üvegházhatás csökkentéséhez. A légkör káros gázokkal történő szennyezésének hatásai már most is tapasztalhatók. Számos világhírű szakértő szerint ez a veszélyes folyamat a következő nemzedékek érdekében a vízerő kedvező hatására mérséklődik. A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a kérdés részletesebb tárgyalását, ezért csak a C0

2 kibocsátás lehetséges csökkentésének durva becslésére szorítkozom. Az UNIPEDE előrejelzése alapján feltételezhető, hogy 2020-ban a fosszilis fűtőanyagot használó hőerőművek éves kibocsátását a vízerőművekben megtermelt villamos energia évente 4 GT-val, azaz 4 billió tonnával fogja csökkenteni. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell fűznöm, hogy a hőerőművek füstgáz-tisztítási módszereinek várható fejlődése nyomán a kibocsátás 20 %-os csökkenése várható. A C0

2 és egyéb üvegházhatású gázok évente kereken 4 billió tonnás csökkentésének jelentősége nem hanyagolható el. (Jelenleg a vízerőművek az üvegházhatás mérsékléséhez évi 1,7 billió tonna C0

2 kibocsátás kiváltásával járulnak hozzá.) Becslések szerint 2020-ra a világ gazdaságosan és környezetkímélő módon hasznosítható vízerőkészletének 60-80 %-a már kiépítésre kerül. Hogy a fennmaradó 4020 % hasznosítása milyen ütemben és milyen módon valósul meg, meghaladja képzelőerőmet, ez a jövő nemzedékek feladata lesz. A teljes potenciális vízerőkészlet hasznosítása után az erőmüvek felújítása továbbra is folyamatosan, évtizedekig munkát fog biztosítani a vízerőhasznosítással foglalkozó szakma és ipar részére.