Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Fiala Károly–Sipos György–Kiss Tímea–Lázár Miklós: Morfológiai változások és a vízvezető képesség a Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz kapcsán
FIALA K. - SIPOS GY. - KISS T. - LÁZÁR M.: Morfológiai változások 41 ebben az időszakban nőtt leginkább és érte el maximumát a meder érdességi indexe (r = 29,9-31,3), melynek hátterében a meder alján megfigyelhető dünék, düne-sorok kialakulása állt (5B.ábra). A maximális kimélyülés és medertagoltság valószínűsíthető oka, hogy ekkor volt a legnagyobb a fajlagos munkavégző-képesség az árhullám során (április 19-én: (0 = 7,3 W/m 2). Megjegyzendő, hogy (ú maximuma a vízszint és vízhozam tetőzés előtt két nappal jelentkezett (3. ábra). Második tetőzés (6) A fő-árhullám tetőzése idején (H ma x = 983 cm) a meder átlag-mélysége (d át l= 12,6 m) és maximális mélysége (d max = 18,2 m) az előző időszakhoz képest számottevően csökkent (10 %) (6. ábra). Ennek valószínűsíthető oka, hogy a tetőzés idején csökkenő munkavégző-képesség volt jellemző (üű = 6,9 W/m 2-ről co = 6,5 W/m 2-re), így a mederformáló tevékenység meghatározó eleme az akkumuláció lett (5. és 5B. ábra). Ennek következményeként a szelvény területe is csökkent és elérte az árvíz alatti minimumát (A = 1585,4 m 2). A meder érdességi indexe szintén jól tükrözi a szelvény fejlődését, hiszen a tetőzés napjaiban fordultak elő az árvíz során tapasztalt legkisebb értékek (április 22-én r = 26,5) amely hozzávetőleg 10 %-os csökkenésnek felel meg a felszálló ágban tapasztalt maximális értékekhez képest. Ezek a változások bizonyítják, hogy az algyői szelvényben a felszálló ág idején felszaggatott hordalékot a folyó a tetőzés időszaka alatt már nem mozgatta olyan intenzitással (5B ábra). Második leszálló ág (7) Az április 21-én bekövetkezett tetőzés után még két napig állt az árhullám ezen a szinten, majd május 14-ig apadás következett be, melynek üteme növekvő tendenciát mutatott. Az apadás kezdeti szakaszában (7 cm/nap) a fajlagos munkavégző-képesség csökkenésével párhuzamosan (3. ábra) a meder mélységviszonyai feltöltődést mutattak (d át ] = 12,6 m; d ma x = 17,6 m). Ugyanakkor, a gyorsabb vízszintcsökkenés megindulásával (a rendelkezésre álló keresztszelvények felmérése idején átlagosan 12 cm/nap) a meder eróziója ismét megindult (5B. és 6. ábra). A gyors apadással jellemezhető időszakban a meder mélyülése fokozatosan zajlott, a mélységértékek folyamatosan nőttek (d ál l = 13,0 m; dmax = 19,1,). A szelvény területe is növekedett és felvette a maximális értéket (A = 1742,6 m 2). A meder érdességi indexe (r = 30,0) is nőtt, ennél magasabb értékek csak a legnagyobb áradási ütemmel jellemezhető napokon fordultak elő (6. ábra). Az erózió szerepe tehát ismét jelentőssé vált, miközben a fajlagos munkavégző képesség egyértelműen csökkent (co = 6,4 W/m 2-ről co = 5,5 W/m 2). Az ellentmondásos folyamat okainak pontos magyarázatához további árvizek elemzése szükséges. or B £ 460 szélesség {m) 100 keresztszelvény a mérési időszakból (B). 4 45 5 "E 5.5 •a) a) átlagos mélység 40 35 (x>. —. Q_ <í 3 0 V, roCO 25 3 Q. érdességi index 15 " 10 dátum 8. ábra: A makói szelvény morfológiai paramétereinek alakulása a 2000. évi árvíz során 6. Eredmények. A makói szelvény morfológiai változásai Első felszálló ág (1) Az elő-árhullám felszálló ágában (március 10-16) a mélység és érdesség értékek jelentősen megugrottak: az átlagmélység 11 cm-rel (5 %), a maximális mélység 84 cm-rel (21 %) nőtt, az érdességi index pedig közel 50 %kai emelkedett (r = 13,4-ről r = 19,7-re) (8. ábra). A mederben összességében tehát kimélyülés volt jellemző, miközben a keresztszelvényt számtalan fél, egy méteres magasságú forma tagolta, amelyeket az áradó, munkavégző-képességét növelő víz hatására kialakuló dűnék 6. ábra: A meder változása a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz során (A), illetve három jellegzetes
