Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Fiala Károly–Sipos György–Kiss Tímea–Lázár Miklós: Morfológiai változások és a vízvezető képesség a Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz kapcsán
42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. sorozataként értelmezhetünk (7B. ábra). A korábban a jobb parthoz közeli sodorvonal ugyanakkor felszámolódott, állandó fő-sodorvonalat ekkor nem lehetett kijelölni a szelvényben. Ebben a fázisban a hirtelen megnövekvő munkavégző-képesség (co = 3,9 W/m 2-ről co = 15,9 W /m 2-re) hatására a mederanyag felszaggatása, dűnék kialakulása játszódott le (7B. ábra). Első leszálló ág (2) A március 16,-i rövid tetőzést követően a vízszint esésével és a munkavégző-képesség csökkenésével párhuzamosan a morfológiai mutatók értékei hirtelen visszaestek. A szelvény közepes mélysége 3 nap alatt 16 cm-rel (6 %), maximális mélysége 82 cm-rel (21 %) csökkent, azaz gyakorlatilag visszatért az árhullám előtt tapasztalt értékekhez. Az érdességi index ugyanakkor nem tért vissza az eredeti értékhez, r = 19,7-ről r = 15,3-ra csökkent (<3. ábra). Az érdességi index kisebb mértékű viszszaesése egy a meder közepén kialakuló felhalmozódás megjelenésének köszönhető (JA.ábra). Egy szelvény alapján nem következtethetünk egyértelműen a formára, azonban valószínűsíthető, hogy a munkavégző-képesség csökkenése miatt egymásra tolódó dűnékből kialakuló középzátony profilja figyelhető meg ekkor a szelvényben (Nikora et al. 1997). Második felszálló ág (3) A fő-árhullám felszálló ágának kezdeti szakaszában (március 27 — április 7) nem történt felmérés. Az április 7-én felvett szelvényen feltűnő, hogy a korábban kialakult felhalmozódás szélessége ekkor már a 70-80 m-t is elérte, ugyanakkor közepét a folyó kimosta, egyúttal az érdességi index ismét jelentősen nőtt (r=17,8) (8.ábra). A másnapi szelvény (április 8.) alapján az erózió még hangsúlyosabbá vált, egy harmadik sodrási vonal alakult ki. A következő napokban a meder átlagmélysége, maximális mélysége és érdessége a szállított hordalék mennyiségétől függően erősen ingadozott (7A és 8. ábra). Morfológiai szempontból az árhullám ezen stádiumát a zátonyok formájában történő jelentős hordalék áthelyeződés szakaszának tekinthetjük. A második árhullám esetében a legmagasabb érdességi index (r = 19,0 m), a legnagyobb átlag és maximális mélység (d ä ti = 4,58 m; d ma x = 6,12 m) a tetőzést megelőző napon, április 13. jelentkezett (7.B és 8. ábra). Ezzel kapcsolatban két megfigyelést kell kiemelni. Egyrészt a legnagyobb morfológiai változatosság nem a maximális fajlagos munkavégző-képesség idején, április 10-én (r =1 6,1 m; d M = 4,55 m; d ma x = 5,62 m) jelentkezett (v.ö. 4. és 8. ábra), hanem amikor co értéke már csökkenésnek indult (17,9 W/m 2-ről 16,7 W/m 2re). Másrészt a morfológiai paraméterek ekkor tapasztalt értékei számottevően kisebbek, mint az első árhullám során, amikor pedig a fajlagos munkavégző képesség alacsonyabb volt. így az nem törvényszerű az, hogy nagyobb munkavégző-képesség idején a morfológiai változatosság és a szelvényterület is nagyobb. Mindemellett érdemes még azt is megfigyelni, hogy az átlag mélység adatok alapján az április 7.-től 14.-ig terjedő időszakban az árhullám felszálló ága idején 2030, de akár 50 cm-rel is magasabban található a medertalp átlagos szintje, azaz a második árhullám a korábban felszaggatott medret nem szaggatta tovább, hanem dűnék és zátonyok formájában folytatta a valószínűleg igen nagy volumenű hordalékszállítást (5B ábra). Ennek hátterében a második árhullám szelídebb felfutása, valamint a korábbiakban felszaggatott és mozgásba lendített bőséges hordalék utánpótlás állhat. Második leszálló ág (4) Az igen rövid ideig tartó tetőzést (április 14.) gyors vízszint csökkenés követte, melynek során az átlag mélység öt nap alatt 9 cm-rel (4 %) csökkent, azaz a csökkenő munkavégző-képességnek megfelelően a meder valamelyest feltöltődött ebben az időszakban. A leszálló ág során jelentkező kisebb vízszint-emelkedés hatására valamelyest nőttek a mélységek és az érdességi index {8.ábra). Az ezt követő április 23-i és 29-i felmérés alapján a meder alja azonban szinte teljesen kisimult, az érdességi index a maximális érték 71 %-ára esett vissza. Ez morfológiai szempontból a korábban kialakult sodorvonalak eltömődésével áll összefüggésben (5B ábra). Mindeközben a mélység értékek alig változtak már a leszálló ág további szakaszában. Végül május elejére a bal parthoz közel egy alacsony, hozzávetőleg 1 m magas felhalmozódása alakult ki (feltételezhetően oldalzátony), a sodorvonal pedig visszatért a jobb part közelébe. A 2000-es tavaszi árvizet közvetlenül megelőző és követő mérések alapján a makói szelvényben összességében 18 cm-rel (8 %) csökkent az átlagmélység a maximális mélyég alig változott (6 cm, 2 %), míg az érdesség hasonló tartományba került (előtte r = 13,4 m; utána r = 14,1 m). 7. Következtetések. A vízvezető-képesség változása Az árhullámok idején mért pillanatnyi morfológiai változások egyértelműen meghatározzák a szelvények éppen aktuális vízvezető-képességét. A Tisza algyői szelvényében a felszálló ágakban a meder mélység viszonyainak és érdességének növekedésével párhuzamosan nőtt a mederkitöltő, középvízi szelvény területe (9. ábra). A felszálló ágban tapasztalható általános szelvényterület növekedést kapcsolatba lehet állítani az áradó víz munkavégző-képességének növekedésével. Ugyanakkor a felszálló ág során a növekvő tendencia jelentős ingadozást takar. Napi szinten a 2000-es fő-árhullám során, 6,9 %-os különbség is adódott a szelvényterületben. Morfológiai szempontból ez a mederaljzat intenzív formálódását takarja. Az algyői tetőzések idején a mélyég értékek és a medertalp tagoltsága minden esetben visszaestek, ami a szelvényterület csökkenését idézte elő (március 7: felszálló ág, A=1711 m 2, március 18: tetőzés, A=1631 m 2). A legnagyobb vízállások és vízhozamok mellett jelentkeztek a szelvényterület minimum értékei (április 21: tetőzés A=1585 m ), amely a tetőzéskor lecsökkenő vízfelszín eséssel, valamint az ennek következtében visszaeső munkavégző-képességgel magyarázható. Elmondható, hogy a tetőzés és a felszálló ág idején mért hasonló fajlagos munkavégző-képesség értékekhez tetőzéskor mindig kisebb szelvényterület tartozik (pl. április 17: felszálló ág, co = 6,8 W/m 2, A = 1715 m 2; míg április 21: tetőzés, co = 6,8 W/m 2, A = 1585 m 2) (9. ábra) A Tisza algyői szelvényében az apadás időszakában a mélységviszonyok növekedése volt megfigyelhető, a meder átlagos és maximális mélysége, valamint érdessége is nőtt. A meder tagoltságával párhuzamosan a szelvény területe,
