Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: A budai termálkarszt Hármashatár-hegy vonulat északkeleti lejtőinek pleisztocén mészkő paleo-hévforrásai és összehasonlításuk a maiakkal

^JCHEUEI^iY^^MiudaHer^ 21 A budai termálkarszt teljes északi részéhez kapcsolódva, a felső-pleisztocén végén és a holocénben egy újabb fejlődési fázisban megint olyan karszt-hidrodinamikai átrendeződés történt új források keletkezésével, amelyeknek kilépései már csak a Duna-völgyére korlátozódott. Ebben az időszakban az új források számából és a dinamikus készletükből levonható az a karsztvíz-földtani következtetés, hogy a rendszer északi pilisi és hármashatár-hegyi szakasza a holocénben a budai termál karszt megcsapolásában ismét jelentős szerepet játszik. A Duna völgyében hat mai hévforrás mutatható ki, részben annak nyugati peremi részein három hévforrás keletkezett (Attila, Csillaghegyi strand. Óbudai Árpád-források) még a Rómaifürdői források a fentiektől keletre, a széles egykori árterületnek kb. a közepe táján lépnek ki, legkeletebbre pedig a folyó mai főmedrében még két igen jelentős meder forrás fakadt a Margit-sziget északnyugati oldalán és az egykori Fürdő-szigeten, valamint a Rákos-patak torkolatának környezetében. így a fentiek alapján a rendszer jelenlegi fejlődési szakaszában a budai termálkarszt északi része megint a rendszer egyik legjelentősebb megcsapolójaként működik. Ezen belül nagy területre kiterjedő szórt megcsapolással és határozott keleti eltolódással. Ennek következtében a termálrendszer északi részén még jelentős hőháztartási módosulások is végbementek, mert a korábbi pleisztocén magasabb vízhőmérsékletű hévíz-feláramlások ma már csak a dunai szökevény-forrásokra korlátozódnak, és ezek olyan változásokat okoztak, hogy karsztos hévforrások egy részénél hőmérséklet-csökkenés történt. 4.5. A budai termálkarszt legészakibb pilisi szakaszának vizsgálata során kimutattam (Scheuer Gy. 2003, 2007), hogy a pleisztocénen belül Korpás L. (2003) és Lantos M. (2004) vizsgálatára támaszkodva, hogy 1,1-0,5 millió évek között ezen a területen igen jelentős paleohévforrás tevékenység volt hatalmas, több generációs mészkőképződéssel. A megfigyelések és az összehasonlító vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a budai termálkarszton belül csak a pilisi terület volt az északi rész fő megcsapolója ebben az időszakban. A kutatások azt is feltárták, hogy a negyedidőszakon belül a 0,5 millió évtől kezdve a pilisi szakaszon olyan folyamatok játszódtak le, amely miatt átmenetileg megszűnt megcsapolási szerepe és a súlyponti megcsapolás teljesen áthelyeződött a déli a hármashatár-hegyi vonulatnak északkeleti oldalára. Tehát a jelen anyagban vizsgált recens és paleo-hévforrások a negyedidőszak utolsó 0,5 millió évtől kezdődően napjainkig tartó időszakban keletkeztek, és raktak le több-kevesebb mészanyagot. Ezen belül a forrásmüködés és mészképződés szempontjából volt egy olyan periódus, amely mind éghajlati, mind pedig egyéb körülmények kedvező összeesése fokozottan elősegítette a dinamikus forrás-működés mellett jelentős nagyságú üledékgyüjtők kialakulását szakaszos mészképződéssel 4.6. Az előzőekben hivatkozott anyagokban (Scheuer Gy. 2007) azt a vizsgálati eredményt is kimutattam, hogy a budai termálkarszt fő erózióbázisának, a Dunának 1,1-0,5 millió évek közötti időszakban csak közvetett szerepe volt az északi rész fejlődésében. Ez teljesen megváltozott kb. 0,5 millió évtől kezdve, mert olyan fejlődés ment végbe, hogy a megcsapolás közvetlenül a folyó völgyére helyeződött át. Ennek következtében a Duna bevágódással járó közvetlen eróziója volt, az a fő tényező, amely a kiemelt helyzetű karszttestek exhumálását alapvetően elvégezte, ezért a források, vagy közvetlenül a folyó völgyében, vagy annak közvetlen peremén (pl. Solymár-völgy) fakadtak. Ezért a folyó szakaszos bevágódásai idézték elő a rendszeren belül a karszt-hidrodinamikai átrendeződéseket új források keletkezésével. Ilyen új forráskeletkezési folyamat a vizsgált északi területen az elmúlt 0,5 millió évtől napjainkig háromszor történt. Ezen belül a holocén elején a folyó bevágódása hat helyen exhumált a termálkarszt északi részén kiemelt helyzetű kőzettesteket új forrásokkal. 4.7. A vizsgált északi területen 1,1 millió évtől kezdve 18 helyen felhalmozódott pleisztocén kori forrásvízi mészkövek azt bizonyítják, hogy a mészképző paleo-hévforrások oldott sókban és hőmérsékletben magasabbak voltak, mint a Duna völgyében fakadó mai hévforrások (Árpád-forrás, Csillaghegy, Római-fürdő, Attila-forrás), amelyeknek oldott sótartalmuk és hőmérsékletük alapján legalacsonyabbak az egész budai termálkarszton belül. Ebből arra lehet következtetni, hogy az északi területen olyan hőháztartási átrendeződési folyamat is lezajlott a holocénben, amely kialakította ezeknél a mai subtermális adottságokat. A többirányú folyamatok közül, kiemelem azt, hogy az északi megcsapolási szakaszon belül legkeletebbre a Duna medrében létrejöttek, olyan új források, amelyek közvetlenül a pesti oldal felöl feláramló hévizek forrómeleg ágát csapolják meg, míg ezek a pleisztocénben még közvetlenül a termálkarszt nyugati peremi részein léptek a felszínre. Ennek következtében a mai dunai szökevényforrások váltak a keletről feláramló meleg (40"C körüli), és adottságokban gazdag hévizek fő megcsapolóivá. Ez vízföldtanilag azt eredményezte, hogy a rendszer nyugati peremi részei felé már csak a subtermális hőmérsékletű vizek érkeztek. Ezért a dunai szökevény-források a budai termálkarszt északi részén többek között hőmérsékleti átrendeződést is okoztak. így a pleisztocén paleo-hévforrások mészkiválás szempontjából kedvező adottságait alapvetően módosították és a mai északi hegységperemi hévforrásoknál subtermális körülményeket idéztek elő. Irodalom Dobos I. 2003: Szabó József vízföldtani munkássága. IN: Hála J.-Romsics I. szerk.: A legnagyobb magyar geológus Szabó József emlékkönyv. Kalocsa. 99-110. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) 1971-75.: Budapest Építésföldtani Térképezése 4. Óbuda, 8. Rózsadomb (M= 1:10000) jelű és megnevezésű lapoknak feltárási és szerkesztési munkái. Dokumentációs vízföldtani, vízkémiai, építésföldtani lapok és magyarázói. Kézirat: FTV Zrt. adattára FTV Zrt. 1955-2000: Talajmechanikai, hidrogeológiai, mérnökgeológiai szakvélemények. Adattár Horusitzky H. 1932: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 12. 19-49. Horusitzky H. 1939: Budapest Duna jobb parti részének (Budának) hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 19. 4-323. Horváth J-Horváth I. 1957.: A budapesti termálgyógyvizek összefüggése. Hidrológiai Közlöny, 37. 275-284 Jánossy D. 1979.: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Bp. Akadémiai Kiadó, 5-207 Karácsonyi S.-Scheuer Gy. 1968.: Laza üledéken áttörő források foglalásának esetei. Hidrológiai Közlöny, 48.10. 215-224 Kele S. et al. 2003.: Stable isotope geochemistry of pleistocene travertine from Budakalász, (Buda Mts, Hungary) Acta Geologica Hungarica, 46.2. 161-175. Koch A. 1699.: A kiscelli párkánysík geológiai szelvényének mintája. Földtani Közi,, 29. 33-37. Korim K. 1968.: A budapesti hévíztároló és hévízszállító közetrendszer kőzettani tulajdonságai és általános hidraulikai jellemzői. In: Vituki: Budapest hévizei. Budapest, 45-58.