Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Tompa Orsolya: A Magyar Honvédség szerepe az árvízvédelemben

TOMP^^^^^Mag^arHonvédsé^zei^^ 13 erkölcsi hasznot jelentett, melynek gyümölcse a '60-as évek intenzív technikai fejlesztésével érett be. Az 1958-ban kiadott Árvízvédelmi Utasítást a hadseregben bekövetkezett változásokhoz igazították. Az árvízvédelem megszervezésével és vezetésével a Magyar Néphadsereg Műszaki Parancsnokát bízták meg, akinek segítésére összekötő törzs alakult. Tagjai voltak: - hadműveleti csoportfőnök helyettes, - hadtápfőnök helyettes, - híradó csoportfőnök helyettes, - páncélos és gépjármű csoportfőnök helyettes, - katonai közlekedési osztályvezető, - országos légvédelmi parancsnokhelyettes. A központi vezetés ilyen összetétele már a korábbi árvizek tapasztalatainak figyelembevétele volt, mivel abban a Honvédelmi Minisztériumi szerveinek azon vezető beosztású személyei vettek részt, akikre a védelem során intézkedési feladat hárult. Az Utasítás lehetőséget adott arra, hogy hírtelen fellépő árvíz esetén - jelentési kötelezettség mellett - a Körzetparancsnok is kirendelhesse a kijelölt erőket. Intézkedett: - a műszaki anyaggal való ellátásra (pl. a nem műszaki csapatok személyi állományának kétharmada lapátot, egyharmada csákányt kapott), - és a híradás biztosítására is. Mellékletben jelent meg a következő osztagok szervezete és felszerelése: - jégrobbantó, - árvízvédelmi, - mentőosztagok. 1962-től az árvízvédelem katonai irányításában és szervezetében újabb változás történt. A katonai árvédelem irányítására a vezérkar főnöke alárendeltségében Árvízvédelmi Törzs alakult. Összetétele a korábbi Honvédelmi Minisztérium összekötő törzstől lényegében csak azzal tért el, hogy tagja lett a korábbi vezetők mellett a műszaki csoportfőnök és a seregtestparancsnok helyettes Az árvízvédelemre 1964. január 7-én kiadott vezérkar főnöki utasítás újabb változásokat hozott. Honvédelmi Minisztérium Árvízvédelmi Törzs élére újra a Magyar Néphadsereg Műszaki Főnöke került, s ezzel a vezérkar főnöke mentesítette magát az árvízvédelem közvetlen irányításától. Az összlétszám 6000 főről 8500 főre, a HM tartalékkal együtt 10000 főre nőtt. Az Utasítás előírta, hogy a létszámot szervezetszerű alegységekből kell kiállítani, ugyanis a korábbi árvizeknél gyakori volt az állomány ideiglenes átcsoportosítása, a védelem időszakára létrehozott nem szervezetszerű alegységek alkalmazása. Ez a megoldás sok problémát okozott a következők terén: - vezetés, - alkalmazás, - ellátás, - harckészültség, - fegyelem. Az 1965. évi nyugat-dunántúli árvíz újabb, sajátos tapasztalatokat adott. A katonai árvízvédelmi körzetek és csapatok tervei nem tartalmazták a kisebb vízfolyások (pl.: Kerka, Répce, Rábca stb.) védelmi felosztását, ezért a védelmet rögtönözve kellett megoldani. A tervezés e hibája hátráltatta a gyors, és szervezett tevékenységet, a védelem hatékonyságát. Ugyanebben az évben a Dunán is folyt a védekezés. A műszaki csapatok fő feladatai: - szádfalazás, - vízi szállítás, - élet- és vagyonmentés, - az ártéri erdőben nyiladékok robbantása a kompok és uszályok részére a töltés megközelítéséhez, - világítás biztosítása. 1967. januárjában a Honvédelmi Miniszter kiadta a Katonai Árvízvédelmi Utasítást a csapatok és katonai szervek részére, ezzel a követelményekhez igazítva a szabályozást. 1970-ben újra támadott az ár. Május 14-én kora reggeltől megkezdte a működését az Árvízvédelmi Kormánybiztosság, majd a HM Árvízvédelmi Törzse is. A katonai vezetés gyorsan, és jól intézkedett a mentésre. A veszélyeztetett községekből: - 41 lánctalpas úszó-gépkocsi, - 31 egyéb vízijármű, - 8 MI-8-as helikopter, - 10 MI-l-es helikopter végezte a mentést. E napokban a hadsereg részéről a védelmi vonalakon összesen: - 10250 fő, - 1336 gépkocsi, - 64 munkagép, - 10 helikopter, - 72 lánctalpas úszó-gépkocsi, - 40 komp, - 74 rocsó (rohamcsónak), - 7 cölöpverő komp dolgozott. Szolnok és Szeged térségében: - 200 gépkocsi, - 4 helikopter, - 20 lánctalpas úszó-gépkocsi, - 4 cölöpverő komp volt tartalékban. A hagyományosnak számító feladatokon túl először alkalmaztak mentésre nagy számban helikoptereket és kétéltű járműveket. Ugyancsak először működtettek katonai vízellátó állomásokat és útépítő alegységeket. A védekezésben résztvevő katonai és polgári erők szoros együttműködésben dolgoztak a vízügy szakirányítása mellett. Míg mentés idején a katonai erő szerepe volt meghatározó, addig a helyreállítás feladatait a polgári védelem szakemberei irányították. 1973. végén a Honvédelmi Miniszter parancsban intézkedett a katonai árvédelem átszervezésére. 1973. november 30-tól a honvédelmi miniszter első helyettese (későbbi megnevezése: HM-i államtitkár) vezetésével HM Árvízvédelmi Bizottság alakult, a Hátországvédelmi Parancsnokság állományában pedig Magyar Néphadsereg Árvízvédelmi Törzset szerveztek. így a HM szervei - a Hátországvédelmi Parancsnokság bevonásának eredményeként - mentesültek a csapatparancsnoki funkciók alól, s a továbbiakban e téren is csak minisztériumi szintű feladatokat kellett végezniük. Az új irányítási rendszer 1974-ben debütált, amikor június 13. és 22. között a Körösök menti árvíznél, majd sikert aratott október 21. és 30.-a között a Tárnán, Sajón, Hernádon és Bodrogon lezúduló árvizek elleni védelem. 1994-ben már a katonai kerületek kijelölt csapatai köztük a műszakiak - a vízügyi igazgatóságokkal szorosan együttműködve vesznek részt a védekezésben. A műszaki csapatokból létrehoznak: - Mentőosztagokat: - Utászok, - Deszant-átkelő alegységek. - Robbantó járőröket: - Utász, - Tűzszerész.