Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Mosonyi Emil: A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai

1 A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai Javaslatok tervezési munkák megkezdésére a klímaváltozásnak és Magyarország sajátos földrajzi helyzetének figyelembevételével Mosonyi Emil, professzor, akadémikus Kivonat: A cikk eredetileg a Mérnök Újság 2007. évfolyama 3. számának 26-30. oldalain jelent meg, s lapunk a Mérnök Újság és a Magyar Mérnöki Kamara illetékeseinek hozzájárulásával közli. A 2007. novemberében 97 éves akadémikus, profeszszor, tudós vízmérnök most kidolgozott véleménye hazánk vízgazdálkodása számára lényeges útmutatás. Kulcsszavak: vízgazdálkodás, klímaváltozás, Magyarország. Bevezetés A tagadhatatlanul folyamatban lévő klímaváltozás súlyos nemzetközi konfliktusokat, sőt háborúkat is megindíthat, amiknek már előjelei is vannak. Itt csak néhány kirívó példára hivatkozom. A klímaváltozás következtében az északi pólus övezetében várható nagymértékű hőmérsékletemelkedés annyira lecsökkentheti, sőt helyenként meg is szüntetheti a hó- és jégtakarót, hogy majd a földalatti nagy mennyiségű fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) gazdaságos kitermelése lehetővé válik. A konfliktusok előjelei máris tapasztalhatók a területileg érintett országok (Kanada, USA, Dánia, Norvégia, Oroszország és Grönland) között. Sajnos az északi pólus környékének kihasználására még nincs nemzetközi egyezmény, szemben az Antarktisszal, amire vannak nemzetközi megállapodások. Egy másik súlyos feszültséget okozó és még háborúkat is előidézhető probléma a folyók vízkészletének megosztása. Ilyen konfliktusok már eddig is voltak (Eufrátesz, Jordán), de még sok helyen másutt is felmerülhet, éspedig nemcsak a vízhasználatok megosztása, hanem az árvízveszélyek és a hordalékterhelések megnövekedése miatt (például a Gangesz és a Duna vízrendszerében). Végül egy fenyegető globális katasztrófára kell rámutatnom, ami az óceánok és tengerek felmelegedésének következménye lehet: a kontinensek tengerparti, mélyen fekvő területeinek elöntése - a korábbi kontinentális és interkontinentális népvándorlásokkal szemben - egy globális népvándorlás veszélyével fenyegeti az egész emberiséget. A hőmérsékletnövekedés mértékétől függően, egyes tengerparti országok területének jelentékeny részét, mások teljes egészét fenyegeti az elöntés veszélye, továbbá az óceánok és tengerek egyes szigetei teljesen víz alá kerülhet (pl. a Csendes-óceán számos természeti paradicsoma). Ezt a globális népvándorlást nemcsak maguknak a tengerparti országoknak kell majd felfogniuk, hanem a kontinensek ún belső országai s azok népei sem lesznek mentesek a népvándorlás következményeitől. Mi a tanulság az előbb elmondottakból? A felsorolt és nagy valószínűséggel várható katasztrófák elkerülése, vagy legalábbis lényeges enyhítése csak úgy lehetséges: 1. ha világszerte megtörténik a felmelegedést okozó káros emissziók alapos lecsökkentése; 2. ha sürgősen megindulnak, illetve hatékonyabban folytatódnak azok a tudományos vizsgálatok, amelyek szükségesek a védekezési programok elkészítéséhez; 3. ha egyúttal azonnal elkezdődik a védekezési müvek terveinek és a művek kidolgozása, éspedig a feltételezhető különböző fokozatú klímaváltozási szcenárió figyelembevételével. Az 1. tétellel kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy eddig nem sok történt; a Kiotóban, s legutóbb Nairobiban tartott nemzetközi értekezletek távolról sem érték el a kitűzött célokat. De - véleményem szerint - a káros emissziók csökkentésének kitűzött mértéke nevetségesen kicsi, inkább csak szemkiszúrás. A helyzetet még súlyosbítja az is, hogy az atmoszférát legnagyobb mértékben fertőző országok alig, vagy semmi kötelezettséget sem vállalnak. Tudomásom szerint a 2. és 3. követelmény teljesítése céljából számos országban megkezdődött a távlati kutatás és tervezés, amit a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió, stb.) irányítás a alatt globálisan kellene végrehajtani. A klímaváltozás várható hatása Magyarországra Magyarországra is érvényesek azok a meteorológiai és hidrológiai változások, amelyek - kompetens szakértők véleménye szerint - Földünk egészére várható, tehát a csapadékoknak és a folyók vízszállításának a megoszlása szélsőségesebb lesz, vagyis az árvízhozamok megnövekednek, és a kisvízhozamok lecsökkennek; a talajvízkészletek rohamosan fogyni fognak, a talajvízszintek lesüllyednek. Hazánk sajátos helyzetének következményeként a Kárpát-medence teknőjében előfordul majd, hogy a Körösök időnként csaknem kiapadnak, a Tisza a kisvizek, sőt még a középvizek időszakában sem tudja majd a Körös-völgyet táplálni; a Duna kisvizei és kisebb középvizei idején, egyáltalán nem lesz hajózható, a Bős-i csatorna torkolatától egészen a magyar-szerb határ alatti vízlépcső duzzasztott teréig. Hazánk fizikai - topográfiai, geológiai, hidrológiai helyzete folytán várható két súlyos következményű körülményre kell rámutatnom. Az egyik a vízlefolyás nagymértékű megváltozása a Dunán várható az első félév alatt. Az Alpokban a felmelegedés következtében a téli és tavaszi csapadék nem fog hó alakjában tározódni, hanem késő tavaszi esőkkel párosulva fog lefolyni, és így nem fogja a rendszerint kora nyári, száraz időszak kisvizeit a jelenlegi hóolvadásből származó vízzel gazdagítani. Ez a változás nyilvánvalóan nagy árvizeket és súlyos aszályokat okozhat. Másodszor: feltehető, hogy a "felvízi országok" (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia) - vízkészleteik hatásosabb kihasználása és árvizeik csökkentése érdekében - minden tározási lehetőséget ki fognak használni. Ezek az új hegyvidéki tározók hasznos és káros hatással lehetnek számunkra, üzemeltetésük módja szerint. Ezeket a terveket meg kell ismernünk, meg kell vizsgálnunk és a számunkra esetleg kedvezőtlen elképzeléseket meg kell tárgyalnunk. El kell érnünk, hogy számunkra elfogadható megoldások jöjjenek létre (esetleg az Európai Unió szakértőinek segítségével).