Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. shmu (hideg), amelyek vízhőmérséklete 31, illetve 28 °C. Kémiai összetételük alapján az alacsony sótartalmú (200 mg/dm

3) vizek közé sorolhatók. A Na = 14 mg/dm

3, Ca = 12 mg/dm

3, Cl = 37 mg/dm

3 és a HC0

3 = 45 mg/dm

3 van oldva a forrás vizében a vizsgálatok szerint. Vannak azonban magas oldott sótartalmú források is az oázisban, Ilyen típust képvisel az Ain el Nakhla, amely 1470 mg/dm

3 oldott sót tartalmaz és a víz nátrium, magnézium szulfátos kloridos típust képvisel, alacsony Ca és HCO, tartalom mellett. Az oázisban több üzemelő kutat figyeltem meg. 3.5. A Farafra oázis és depresszió A hatalmas, főleg felső-kréta, paleocén és eocén mészkövekből álló Központi fennsík középső részén keletkezett. A Nyugati-sivatag depressziói közül a második legnagyobb kiterjedésű, mert nagysága eléri a 10.000 km

2-t és talpszintje +100 mtszf. van, észak-déli irányú kiterjedése 200 km, míg szélessége eléri a 90 km-t is. A fennsík magassága és az oázis talpszintje közötti magasságkülönbség eléri, sőt meghaladja a 300 m-t, és a peremi részeken három oldalon alakultak ki az oázis elterjedését lezáró peremi sziklafalak, míg dél felé nyitott (5. ábra.). 5. ábra. A Farafra oázis és depresszió áttekintő helyszínrajza 1. Depresszió pereme, 2. Kristály hegy, 3. Fehér sivatag, 4. Tábla hegyek, 5. Ismert források, 6. Barlang, 7. Futóhomok, dűnékkel, 8. Márvány labirintus. Az oázis földtani felépítéséből adódóan a különböző korú mészkövek gyakorisága miatt e részen alakultak ki a legérdekesebb sivatagi karsztosodásra jellemző felszíni karsztos formák, továbbá a paleo-hidrotermás tevékenységhez kapcsolódó kvarctelérek és kova kiválások. Az oázis talpszintjén az északi részen főleg felső-kréta mészkő fordul elő, amelynél a rétegsort laza cementálatlan, vagy gyengén cementált mésziszap (irókréta) és kemény mészkőpadok váltakozása építi fel. A depresszió határát jelző meredek sziklafalak már paleocén és eocén mészkőből állnak, ahol a kréta mészkő-összlethez hasonlóan a rétegsor puha-laza mésziszapos kréta és kemény mészkő padok váltakozásából tevődik össze, ahol a homok okozta karsztos eróziós formák mutathatók ki. Az oázis keleti oldalán nagy területeken futóhomok leplek és dűnesorok találhatók. Az oázis több szempontból nevezetes, sőt világhírű. Ilyen nevezetesség az oázis északi peremi részén a Kristály hegy, ahol az oligocén bazalt vulkánossághoz kapcsolható hidrotermás tevékenységből származó kvarctelérek és kova kiválások vannak a felszínen. A leírás szerint több ilyen kúp is keletkezett ennek a környezetében. Magában az oázisban is kimutattak hidrotermás kvarcteléreket, így többek között Gebei al Izar nevű táblahegynél. A nemzeti parknak nyilvánított Fehér sivatag a legnevezetesebb látványossága az oázisnak, ahol a vakítóan fehér felső-kréta kori mészkő felszínéből kiállva, különböző magasságú és alakú formák (torony, gomba stb.) keletkeztek a sivatagi mállási folyamatok eredményeként. Az irodalom szerint (Sampsell B. M. 2004, Vivian C. 2003) a Fehér sivatag nemcsak az oázisnak, hanem Egyiptomnak is különlegessége miatt egyik természeti csodája. Itt tanulmányozhatók azok a folyamatok és igen változatos alakulati formák, amelyek a felső - kréta mészkő felszínén keletkeztek összefüggően, igen jelentős elterjedésben, kb. 120 km

2 nagyságú területen. A mészkő felszínéből tömegesen állnak ki a fehér színű változatos magasságú karsztformák, amelyeket különféle megnevezéssel ismertetnek, pl. szigethegyek, magaslatok, dombok, monolitok stb. Ezeken kívül megkülönböztetnek alakjuk szerint, torony, oszlop, pillér, obeliszk, táblahegyes, szfinx, jardang, gomba, gomb, pajzs, kúp, gerinces alakulatokat, csak a főbbeket említve. A megfigyeléseim alapján valóban a Fehér sivatagban tömegesen lépnek fel ezek a formák 0,5-8 m közötti magassággal, de csak néhány m

2 alapterülettel (1-50 m

2). Ezek nem mások, mint a mészkő felszínének néhány méter magas lepusztulási maradványai. 6. ábra. Gomba alakú felszíni karsztos lepusztulási forma a Fehér sivatagban 1. Kemény mészkő, 2. Lazán cementált mésziszap (kréta), tűzkő gumókkal. Az előzőekben leírt maradvány formák néha csoportosan, vagy tömegesen fordulnak elő egymás mellett, de megfigyelhetők magányosan álló egyedi változatok is. Keletkezésüket a sivatagi mállási folyamatokkal (szél, homokerózió és kémiai) magyarázzák, továbbá ehhez alapvetően a kréta mészkő változó cementációjú rétegzettsége is szerepet játszott, mert a nagy szilárdságú mészkő rétegek között, laza, alig kötött mésziszap rétegek (írókréta) települnek, amelyek az eróziónak kevésbé ellenállók, de a kémiai mállásra is érzékenyek, amelynek megnyilvánulási formája a felület-porlódás, leveles-lemezes leválások, a rétegek atmoszferiliáknak kitett felü-