Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

11 letein. A hajnali hűvösség hatására a mésziszapos rétegek felületére kicsapódó kondenz vizet beszívják, miközben a víz oldja a kőzetet. A nappali forróságban a víz elpárologva visszahagyja oldott anyagát, és ez a kristályosodás térfogat növekedéssel jár, lazítva az alapanyagot. Ez a folyamat napi megismétlődése eredményezi az előbbiekben leírt pergést és leválásokat (6, 7. ábra). 7. ábra. Szfinx alakú felszíni karsztos lepusztulási forma a Fehér sivatagban 1. Kemény mészkő, 2. Lazán cementált mésziszap (kréta), tűzkő gumókkal. A Fehér sivatagban megfigyeltem még hosszasan követhető kvarcteléreket, amelyek az oligocén bázikus vulkánossághoz kapcsolódó hidrotermás tevékenység révén keletkeztek. A Fehér sivatag változatosságát fokozza még a mészkőből kimállott, a felszínen heverő tűzkő gumók, továbbá a fekete színű vasásványok „cserép" darabjai, de vannak rúd- és ágalakú megjelenésű formák is. Turisztikai nevezetesség még a Fekete völgy, ahol a vastartalmú rétegekből származó un. „vascserepek" milliói borítják a felszínt. Továbbá a felszín alatti karsztosodásból keletkezett Ubayid és Gara nevű barlangok, valamint a Márvány labirintus, amely az oázisban oly gyakori mészkő különleges sivatagi felszíni karsztosodásának egyedi típusát képviseli (karrok). Ez a depresszió is a Nyugati-sivatag felszínalatti vízkészletének egyik megcsapoló helye, számos forrással. Az irodalom szerint (C. Vivian 2003), a források a felszínen lévő mészkőből lépnek a felszínre, de a víz a núbiai homokkő fő víztartóból adódik át. Az oázis egyik nevezetes hévforrása az Ain el Sitta, amely a fő településnél (Qasr al Farafra) lép a felszínre. A rendelkezésre álló közlemények az oázisban 12 forrást sorolnak fel név szerint, amelyeknek hőmérséklete 26-35 °C között változik. Waring G. A. egyiptomi hévforrás kataszterében a Farafra oázisból az Ain Delia nevű melegforrást említi, amely felső-kréta mészkőből fakad. A Fehér sivatag környezetében is két forrás fakad, név szerint megemlítve, továbbá az irodalom nagyobb forráscsoportként tárgyalja a kréta mészkőből fakadó Ain Hawas-i vízkilépést, amelynek a környezetében is megfigyelhetők kisebb felszíni lepusztulási karsztos formák (pillérek, oszlopok, jardangok, gombák). Az irodalom (Ramly I. M. 1969) két forrásnak kémiai összetételét közli, amelyeknél alacsony, illetve nagyon magas oldott sótartalmat (400 mg/dm

3, illetve 20.182 mg /dm

3) mutattak ki. A vízösszetételre jellemző az alacsony kalcium tartalom, de esetenként a forrásvízben a magnézium, a nátrium és a klorid uralkodó jelenléte mellett igen jelentős mennyiségben felszaporodik (1.948 mg/ dm

3). A napjaink vízellátásában jelentős szerepet játszanak a fúrt kutak, és ezek közül több ilyet láttam termelés közben kb. 2.000-3.000 l/min vízmennyiséggel. Molnár B. (2004) szerint a kutak vízadó képessége 3-5.000 m

3/d, és 35-40 °C-úak, a víz pedig, a núbiai homokkőből származik. 3.6. A Dakhla oázis és depresszió A Farafra oázistól délkeletre helyezkedik el +100 mtszf.-i talpszinttel. Nagysága 410 km

2 és északnyugatdélkelet irányú, és ilyen csapású az oázist északkeletről lezáró kb. 300 m magasságú perem is. A depresszió talpszintjében megjelenik a felszínen és a felszín-közeiben a núbiai homokkő, de a felső-kréta-paleocén mészkövek is nagyon elterjedtek, változatos kifejlődésben (pl. írókréta), továbbá a középső részen agyag betelepülések is vannak a barna és fekete vasas homokos rétegekkel együtt. Gipszes rétegeket is kimutattak a vizsgálatok a foszfátos felhalmozódások mellett. Morfológiailag a Központi plató déli peremén alakult ki ez a depresszió. Az oázis felszínéből kónuszos, piramisos dombok állnak ki, a nagyobb kiterjedésű mészkőből álló táblahegyek mellett. Az oázis területén számos forrás fakad, amelyek egy része már a Nyugati sivatag fő víztartó kőzetéből, közvetlenül a núbiai homokkőből fakad. Az oázis legmelegebb forrása az Ain al Hamiya. A Bir al Gebel-i forrás is nevezetes, ahol a víz dűnék között lép a felszínre. A források hőmérséklete eléri és meghaladja a 40 °C-t. A közölt vízkémiai vizsgálatok szerint a források alacsony oldott sótartalmúak. így pl. az Ain el Gabel-i forrás oldott sótartalma 336 mg/dm

3 és nátriumhidrogén karbonátos típusú. Az oázisban ma már mélyfúrású kutak jelentős hozammal képezik az alapját a vízellátásnak. Érdekességként megemlítem, hogy az oázis azon a részén, ahol a felszínen mészkő van, elszigetelten a felszíni sivatagi karsztos formák is megjelennek. 3.7. A Kharga oázis és depresszió A Központi fennsík déli részén helyezkedik el északdéli irányban kb. 185 km hosszúságban. A legmélyebb talpszintje a tengerszint alatt van -18 m-el. Nagysága 3000 km

2, és csak északi és keleti oldalán alakultak ki a depressziókra jellemző 300-350 m magas sziklafalak. Az oázisban a mezőgazdasági tevékenység mellett a foszfát bányászat is jelentős. Felszínét táblahegyek, járdangok és homokdűnék teszik változatossá. Fehér mészkőből álló táblahegy pl. a Gebei al Tarwan. A földtani felépítésben núbiai homokkő és nagyobb elterjedésben paleocén és eocén mészkövek vesznek részt. Az oázisban számos forrás fakad, és az irodalom közel húsz forrást nevez meg. A források egy jelentős része mészkőből lép a felszínre. Oldott sótartalmuk rendszerint alacsony, nem haladja meg az 500 mg/dm

3 mennyiséget. A forrásvizek hidrogénkarbonát tartalma igen alacsony és a kalcium kisebb mennyisége is a szulfáttal hozható kapcsolatba. Egyes vizek nátriumkloridos típusúak. Az oázisban több helyen figyeltem meg üzemelő mélyfúrású kutat jelentős vízhozammal. Molnár B. (2004) megemlíti, hogy a Kharga oázisban a negyedidőszakban a vízfolyások travertinot is leraktak. A megtekintett forrásoknál és kutaknál nem tapasztaltam mészkiválást.