Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Nekrológok
64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006 . 86. ÉVF. 1. SZ. Környei László (Szekszárd, 1927. december 11. - Budapest, 2005. május 25.) Környei László, oki. mérnök, c. egy. docens. 1951-től a MEVITERV, ill. a VIZITERV tervező mérnöke, osztály-, irodavezetője, 1985-től 1988. évi nyugdíjba meneteléig közmű főmérnöke. Főbb munkaterületei: vízrendezés, öntözés, vízellátás, vízkutatás és -beszerzés, regionális vízmüvek, víztárolók, vízkezelő berendezések, csatomázás, szennyvíztisztítás, regionális szennyvízművek. Több cikket jelentetett meg. A Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottságának elnöke 1977-93 között. Igen sokoldalú nemzetközi munkásságot látott el: részben kongresszusokon, részben vízügyi exporttal kapcsolatban mintegy 20 országban járt. 1978-ban Állami Díjat kapott. Egy ideig a Magyar Hidrológiai Társaság központi titkára, főtitkárhelyettese is volt. A Vízellátási Szakosztálynak megalakulásától vezetőségi tagja. Kitüntetései: Schafarzik Ferenc érem 1985, MTESZ-díj 1989, Kvassay Jenő díj 1996, az MHT tiszteleti tagja 1999. Hamvait 2005. június 18-án a Budapest Horváth Mihály téri templom kolumbáriumában helyezték örök nyugalomra. Tóth Andrásné, Palotai Emese (1941. május 24.-2005. június 10.) Okleveles vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök. 1959-ben érettségizett, a Mester utcai Fáy András gimnáziumban. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben kezdett el dolgozni. Munka mellett szerzett oklevelet kitűnő minősítéssel az Élelmiszeripari Technikum kutatóintézeti laboránsképző tanfolyamán az 1959-60 tanévben. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta. Biológiai ágazaton szerzett vegyészmérnöki diplomát, 1976-ban környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet is. Szorgalmával és kitartásával a VITUKI technikusa, tudományos munkatársa, majd tudományos főmunkatársa lett. Munkaterülete a szennyvíz-technológia körébe tartozott. Részt vett a „Különböző ipari szennyvizek tisztítása és kezelési kérdései" c. VÍZDOK kiadvány összeállításában. 1971-73 közt kidolgozta a poliakrilnitril-szál üzem szennyvizének új tisztítás-technológiai módszerét. 1971. májusában Olaszországban irányította az SNIA poliakrilnitril-szál üzemében a helyszíni kísérleteket. A kísérleti eredmények alapján a szennyvíztisztító megépült, s jelenleg is a kívánalmnlínflií mpofplplftpn míílfftHiV N/fnnlráccáoánnlr iplpntnc sze a kommunális és ipari szennyvizek kezelése; az ipari vízgazdálkodás és környezetvédelem szakterületére esett. 1992-től a megalakult VITUKI Consult Rt. tudományos főmunkatársa lett. Új szakterületeken: környezeti állapotfelmérés, környezeti állapotértékelés, kockázatelemzés és kármentesítés területén dolgozott, s nyugdíjasként is folytatta munkáját. Különböző szakmai tanfolyamokon oktatott az általa magas fokon művelt szakterületek témakörében. 1980 óta tagja a MHT „Vitális Sándor" díj bíráló bizottságának. Nevéhez fűződik több szakkönyv és mű (szaklap, jelentés, jegyzet stb.) lektorálása, szerkesztése. Szakirodalmi munkássága keretében számos kéziratos kutatási jelentés készült a VITUKI-ban és a VITUKI Consult Rt-ben. Tanulmányai jelentek meg a VITUKI Beszámolókban, a Hidrológiai Közlönyben, a Magyar Vízgazdálkodásban és a KGST szimpóziumok publikálásában. Tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz- és Ipari Vízgazdálkodás Szakosztályának, a Magyar Mérnöki Kamarának. Búcsúztatása 2005. július 12-én történt a budapesti Farkasréti-temetőben Vincze József (1927-2005) 1950-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az Aszfaltútépítő Vállalatnál kezdett, ahol később a gépészeti osztály vezetője lett. Az itt eltöltött 13 év alatt számottevő tapasztalatot szerzett a mélyépítéssel, a közlekedésépítéssel, a földmunkákkal kapcsolatos gyakorlati és elméleti feladatok megoldása terén. 1964-ben lépett vízügyi szolgálatba, mint a Vízügyi Építő Vállalat technológiai osztálya helyettes vezetője. Ez volt hazánkban a vízerőművek építésére történő felkészülés időszaka, s ebben a munkában kiemelkedő szerep jutott a Vízép-nek is. Vincze József vezetésével végezték a kiskörei vízlépcső gépészeti felvonulását, s a bősi (gabőíkovoi) réselési alapozás kísérleti munkáit. Még ez évben az Országos Vízügyi Főigazgatóság gépészeti osztálya vezetésével bízták meg. Az országos méretekben is jelentős vízügyi fejlesztések, műszaki beruházások indokolttá tették a vízépítőipari géppark erőteljes növelését, és az ezekhez kapcsolódó javítóbázisok kiépítését. E tevékenységben nagy szerep hárult Vincze Józsefre, akit 1966-ban kineveztek az OVF mű- ÍUUJ) szaki fejlesztési önálló osztályának helyettes vezetőjévé, majd 1968-tól az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet igazgatóhelyettes főmérnökévé. E munkakörében elévülhetetlen érdemeket szerzett az árvízvédelem technológiájának megújításában, a védekezés gépesítésében, a hírközlés és a repülés fejlesztésében. 1970-ben az OVH elnökhelyettesévé nevezték ki. Mint az OVH egyik vezetője, kiemelkedő szerepet játszott a vízügyi kutatás, a műszaki fejlesztés, a vízkészlet- és vízminőség-gazdálkodás, a vízrendezés, az árvízvédelem, a folyó- és tószabályozás, valamint a nemzetközi kapcsolatok irányításában. A Gépipari Tudományos Egyesületben, a Magyar Hidrológiai Társaságban, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban is aktívan tevékenykedett. Munkáját többször elismerték, több magas kitüntetés tulajdonosa volt. A korszak legmagasabb kitüntetését, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet nyugállományba vonulása alkalmából kapta. 2005. szeptember 19-én volt a temetése Budapesten, a Farkasréti-temetőben Dr. Fáy Csaba (Budapest, 1928. március 24. - Budapest, 2005. október 23.) ^Duuajjcai, lyjLO. iiiaitiua i.-*. ~ Okleveles gépészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (1969), címzetes egyetemi docens (1970). 1948-1965. közt a Budapesti. Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékének kutatója, 1961-63-ban a Ganz-Mávag Vízgép-tervező Iroda osztályvezetője. 1963-75 közt a Diósgyőri Gépgyár főkonstruktőre. Az 1975-88. években a Fővárosi Vízművek műszaki tanácsadójaként működött közre a nagyobb közműves programokban. Fő munkaterülete a közművek, ezen belül a szivattyúk kérdései voltak. Kereken 310 (részben idegen - tJuaapesi, zuu3. OKiooer zj.j nyelvű) közleményén túl szakkönyvei és tankönyvei láttak napvilágot. Évtizedeken át részese volt a mémök-továbbképző és szakmérnöki oktatásnak a budapesti, miskolci, gödöllői egyetemeken és a bajai műszaki főiskolán. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának aktív közreműködője, a Gépipari Tudományos Egyesület Áramlástechnikai Gépek Szakosztályának 1958-63 közt titkára, 1994-től elnöke, illetve a Bánki Donát díj kitüntetettje volt. 2005. november 14-én a Farkasréten temették el.
