Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés: Atanase Mustatea: Rendkívüli árvizek Románia területén. Ism.: Konecsny Károly
65 Könyvismerteté s Atanase Mustäfea: Rendkívüli árvizek Románia területén Viituri cxceptionale pe teritoriul Romaniei Atanase Mustäfea kiadása, Bucurefti, 2005. (17x24 cm formátum, 410 oldal). A romániai árvízi tapasztalatok tudományos feldolgozásának fontossága fokozott igényként jelent meg a 2005. évi rendkívül nagy, több vízgyűjtőben (Temes-Béga, Szeret, Olt, Ialomi(a), katasztrófát okozó árvizeket követően. A probléma aktualitását jelzi a könyv megjelenésének időpontja is, ami úgy tűnik, már több éve húzódhatott. Ugyanis a kiadás éve, a könyv borítója szerint 2005, azonban az anyag már jóval hamarabb elkészülhetett, hiszen az előszót a bukaresti hidrológiai intézet egykori igazgatója a román hidrológia tudományos megalapozásában, az egységes állami vízrajzi észlelőhálózat kiépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett dr. Constantin Diaconu írta, aki már több éve eltávozott közülünk. Másrészt, a feldolgozott legkésőbbi adat 1996-ra vonatkozik, pedig az azóta eltelt évtizedben is voltak Romániában nagy árvizek. Azt, hogy a témával az utóbbi időben nem csak a szakemberek, de a romániai politika és kormányzat is prioritásként foglalkozik, mutatja az is, hogy a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium 2005. október 3-án vitára bocsátotta az ország új árvízvédelmi stratégájának tervezetét. Ennek előkészítését többek között az éghajlatváltozás, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében egyre nagyobb árvízi károk jelentkezésével, és nem utolsósorban az ország által megkötött kétoldalú nemzetközi határvízi egyezmények által előírt védelmi feladatok teljesítésének szükségességével indokolták. Végül, ebben a kontextusban azt is meg kell említenünk, hogy 2005. október 4-5. között a Bukaresti Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet évi tudományos konferenciájának fő tematikája a veszélyes hidrológiai jelenségek - árvizek és aszályok - volt. A több mint ötven előadás legnagyobb része az árvizekkel, főleg a 2005. éviekkel foglalkozott. A dr. Atanase Mustäfea - a bukaresti Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet osztályvezető hidrológusa - által jegyzett könyvet kiadó intézményre vonatkozóan nem találtunk adatot. Feltételezhetően a szerző egyben kiadó is. Oldalszámát tekintve elég terjedelmes, összesen 410 oldalas a könyv. A szöveget 94 ábra (térkép, grafikon-föleg árhullámkép, fénykép) és 65 táblázat egészíti ki. A szerző, a könyv tartalmát, az előszót és bevezetőt követően tíz fejezetre tagolta. Az 1. fejezet az árvizeket elvezető romániai vízhálózat általános jellemzőit mutatja be, majd a következő fejezetben az árvizek kialakulását kiváltó természetföldrajzi és társadalmi-gazdasági adottságokat. Ezen belül az éghajlati, domborzati, geológiai viszonyok, talajok, növényzet és az emberi tevékenységek hatását ismerteti. A 3. fejezet néhány példa felhasználásával bemutatja az árhullámok kialakulásának okait. A 4. fejezet tömören, általánosjelleggel az árhullámok fontosabb hidrológiai paramétereit, az árhullám-képek alaki jellemzőit mutatja be szintén példák segítségével. A könyv leghosszabb, és véleményem szerint legértékesebb része a 215 oldalas 5. fejezet, amelyben a nagy romániai árvizek részletes leírását találhatjuk. Szakirodalom aIapján bemutatja az 1234-től 1500-ig, majd külön-külön a XVI., XVII. és XVIII. századból rendelkezésre álló leírásokat, egészen a XIX. század második feléig. Az 1893 évi árvíztől kezdődően - amely Bukarestben is jelentős károkat okozott — időrendi sorrendben, részletes leírás következik az 1995-96. téli idénnyel bezárólag 35 árvizes időszakról. A XVI. századtól kezdődően 1996-ig tartó mintegy 500 éves időszakban 110 árvizes évet jelez 117 nagy árhullámmal. Az adatok alapján megtudhatjuk, hogy évszázadonként csoportosítva a legtöbb árvíz (46) a XX. században, a legkevesebb (8) a XVI. században volt. Felmerülhet, hogy valóban ennyivel több nagy árhullám vonult-e le a XX. században a többnyire már szabályozott folyókon - vagy az elérhető vízrajzi adatok mennyisége nőtt? A szerző sorban bemutatja az egyes árvizek kialakulásának okait (pl. nagy csapadék, hóolvadás, gátszakadás), az árhullám levonulását, a bekövetkezett maximális vízhozamokat és a károkat. A legrészletesebben (35 oldal) a különösen Erdélyben a Maros és Olt vízgyűjtőjében, illetve a Kárpáton túl az Arge$, Ialomifa, és Szeret folyókon pusztító 1975. júliusi árvizek hidrológiai jellemzőit mutatja be. Ennél kisebb helyen szól a Magyarországon is a legnagyobbak között számon tartott 1970. május-júniusi (18 oldal) rendkívüli árvízről. A 6. fejezet a nagy árhullámokat taglalja, a rendszeres észlelést végző vízrajzi állomásoktól származó adatok, és a különféle eseti információk alapján korábbi időkben bekövetkezett árvizek (hidraulikai számítás alapján rekonstruált) vízhozam tetőzési értékei segítségével. Az észlelési idősor hosszának fontosságát kiemelő példák között szerepel a Sebes-Körös Nagyvárad szelvény is, ahol az 1950 óta mért legnagyobb vízhozam 388 m 3/s volt, viszont az 1939 évi árvíz idején bekövetkezett maximum, számítások szerint ennél jóval nagyobb, 650 m 3/s volt. A mintegy ezer vízállásés vízhozam-statisztikával rendelkező állomás területi eloszlása jónak mondható, hiszen Romániában a legnagyobb sűrűségű hálózat nem a síkvidéken (555 km 2-enként), hanem a dombvidéken (230 km 2-enként), és főleg a hegyvidéken 700 m tszf. magasság felett (163 km 2-enként) működik. Kedvező, hogy a kis, 100 km 2-nél kisebb vízgyűjtőjű vízfolyásokon van az állomások mintegy egyharmada (32 %). A nagyobb vízgyűjtők közül a legnagyobb állomás-sűrűség (135 km 2) éppen a Körösökön jellemző. 40 éves adatsor alapján készült az a táblázat, amely az összes jelentősebb 227 romániai folyószelvény eddigi legnagyobb tetőző vízhozamait, és ezek statisztikai számítás alapján meghatározott átlagos visszatérési idejét foglalja össze. „Az árhullámok hatása a földrajzi környezetre" c. 7. fejezet az árhullámok eróziós tevékenységét foglalja össze, román geomorfológusok munkái alapján. A folyók hordalékszállítási adatait Diaconu és munkatársai által közölt tanulmányok alapján találhatjuk meg. Az utolsó három fejezet rövid áttekintést ad az árhullámok által okozott károk mértékéről, az ezek mérséklésére tett védekezési intézkedésekről, az árvízi információs rendszerről, végül a árvízvédekezést szabályozó jogszabályi háttérről. A szakirodalmi jegyzékben 226 hivatkozás található, főleg a téma román kutatóinak munkáiról. A könyv a Felső-Tiszára, a Tisza baloldali mellékfolyóira (Túr, Szamos, Kraszna, Berettyó, Körösök, Maros) vonatkozó, a hazai hidrológus és árvízvédelmi szakemberek munkája számára is számos hasznos adatot, információt tartalmaz. Ajánlom tehát tatalmának megismerését. Dr. Konecsny Károly
