Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Konecsny Károly: A hóviszonyok jellemzői és vízjárás befolyásoló hatása a Felső-Tiszán
K. ONECSNY K.: A hóviszonyok jellemzői a Felső-Tiszán 49 mért hóadatok, alkalmazkodva a terület domborzati és éghajlati változékonyságához, reprezentatívak, nagyobb területre extrapolálhatók kell legyenek, s az állomásokon más meteorológiai tényezők észlelése is történjék. Hfm) VIGYÁZÓ Mért értékek Javított értékek 5. ábra. A mért és javított csapadék a tengerszint feletti magasság függvényében a Vigyázón (Konecsny 1999) A Fetikövizig működési területén a hó vastagsága, illetve a hótakarós napok számára vonatkozó észlelések 50 állomásnál naponta történnek (1 állomás/109 km 2). Ötnaponkénti hó-vízegyenérték mérést 13 állomásnál végeznek, ami síkvidéki viszonyok között elégségesnek tekinthető (1 állomás/419 km 2). A teljes vízgyűjtőterület hó-viszonyainak ismeretéhez természetesen szükség van a határon túli vízgyűjtő-részen mért adatokra. A hó-vízegyenérték méréseket Ukrajnában és Romániában, télen szintén ötnaponkénti (5, 10, 15, 20, 25, hónap utolsó napja) gyakorisággal végzik vízrajzi és meteorológiai állomásoknál egyaránt. Esetenként a hegyvidékeken kijelölt völgyszelvényekben expedíciós méréseket is végeznek, amelyek szintén hasznos adatokkal szolgálnak. Ilyen méréseket pl. Kárpátalján a Hoverla és Pláj hegyeken végeztek 1999-ben. A határvízi adatcsere szabályzatok korszerűsítésének és kiegészítésének-, a partnerigazgatóságok közvetlen nemzetközi kapcsolatainak fejlődése, illetve szakembereink erőfeszítéseinek köszönhetően, az utóbbi évtizedben, de különösen 2002-től sokat javult a helyzet. A magyarországi szakemberek a Felső-Tisza Bodrog torkolat feletti hazai, és külföldi vízgyűjtőrészéről kedvező esetben már elegendő számú, mintegy 120-150 állomás adatához jutnak hozzá. Az 1997. november 11-én aláírt "A Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna között a határvizekkel kapcsolatos vízgazdálkodási kérdésekről" szóló egyezmény alapján 1999ben elfogadott, 2004-ben módosított hidrometeorológiai és vízgazdálkodási szabályzat szerint az ukrán fél 32 felső-tiszai állomás (1 állomás/303 km 2) hóadatát küldi meg. A nyíregyházi Fetikövizig-hez elektronikus formában ötnaponként érkeznek Ungvárról a hóvastagság és hó-vízegyenérték adatok. A hóidény végén a felek megküldik egymásnak, az ellenőrzött, elfogadott ötnaponkénti hóvastagság és hó-víz-egyenerték adatokat tartalmazó évkönyv típusú táblázatokat. A „Szabályzat a Magyar Köztársaság és Románia között a meteorológiai és hidrológiai adatok és tájékoztatások kölcsönös megküldéséről" 2. cikke szerint, amikor a hóvastagság eléri, vagy meghaladja az 5 cm-t, a román fél, ötnaponként 8 állomás (1 állomás/ 2812 km 2) hóvastagság és hóvízegyenérték adatát küldi meg. A hazai mérési adatok (13 állomás), és a nemzetközi adatcsere szabályzatok alapján megküldött ukrán (32) és román (8) állomások adatai, valamint esetenként az informális úton beszerzett mintegy 100 romániai állomástól (1 állomás/225 km 2) származó információkat felhasználva, a Fetikövizig vízrajzi csoportja télen, ötnaponként, a mérési napot követő napon készít hótájékoztatót. Ez tartalmazza a hó-vízegyenérték aktuális izovonalas térképét, egy magassági régiónkénti és időbeni változásokat bemutató diagrammot, valamint szöveges tájékoztatót, a nagyobb rész-vízgyűjtőkre, illetve a Tisza Bodrog-torkolat feletti vízgyűjtő területre számított hóvízkészlet értékeket. A hótájékoztató a belső VÍZIGINFO rendszerben, s az igazgatóság internetes honlapján ( www.fetikovizig.hu ) megtalálható. Az értékeléshez a rész-vízgyüjtőnkénti állomások adatainak számtani középarányosát határozzák meg. Ez a módszer gyors ugyan, de nem veszi figyelembe az állomások egyenlőtlen területi eloszlását, hiszen vannak vízgyűjtő-részek, ahol nagyobb-, más részeken kisebb (hegyek) az állomás-sűrűség. Elvileg pontosabb módszer lenne a magassági régiónkénti (< 200 m, 200-500 m, 500-1000 m, > 1000 m) számtani középarányos számítása. Ennek azonban hátránya, hogy nem minden magassági régióra vonatkozóan érkezik elegendő számú adat. A valóságot leginkább közelítő eredményre vezető módszer, a hóvízegyenérték izo-vonalak közötti planimetrálása, és súlyozott átlagok meghatározása lenne. Ez utóbbi módszer hátránya, hogy rendkívül munkaés időigényes, amin a térinformatikai módszerek alkalmazása segíthetne. A különböző számítási módszerek alapján meghatározott értékek közötti különbség kicsi, ha egyenletes a hó-vízegyenérték területi eloszlása, ami főként a hófelhalmozódás kezdeti időszakának sajátossága. Jelentős, akár 200-300 %-os lehet viszont a számítási hibák miatti különbség, olyan körülmények között, amikor a különböző tszf. Magasságokon, és eltérő természetföldrajzi, illetve mikroklimatikus viszonyok miatt különböző intenzitással olvad a hó. Előfordul, hogy a déli lejtő már hómentessé válik, az északin viszont, és főleg az árnyékos fenyvesekben még megmarad a hó hosszabb ideig. A VITUKI keretében működő Országos Vízjelző Szolgálat, a beérkező adatok alapján a teljes Duna vízgyűjtőre és ezen belül a Tisza hazai szelvényeire végez hetente számításokat, és ad ki tájékoztatót a hóviszonyokra vonatkozóan. 4. A hó felhalmozódása és eltűnése 4.1. A hófelillet vízháztartási mérlege A hótakaró bevételi oldalát, tehát a hó-felhalmozódást a 0°C körüli és alatti léghőmérsékletek idején kialakuló havazás, havaseső, kondenzáció (dér, zúzmara) képezi, de növelheti a hótakaró víztartalmát eső hullása is. A hóháztartási mérleg kiadási oldalát, vagyis a meglévő hőmennyiség csökkenését termikus hatás alatti folyamatok válthatják ki, mint az olvadás és szublimáció, illetve mechanikus hatások, mint a szél (hófúvás), hólavina, emberi beavatkozás (hó eltakarítása, elszállítása). A hó olvadása 0°C feletti léghőmérsékleten történik, de a gyakorlat azt mutatja, hogy számottevő olvadás általában csak (2 m magasságon mért) kb. 5°C feletti hőmérséklettől történik. Az olvadás időtartama, az uralkodó hő- és sugárzásviszonyoktól, valamint a hó vízegyenértéktől függően, tág határok között mozog. Stoenescu-Teodorescu (1964) megállapította, hogy a Kárpátokban a tengerszint feletti magasság függvényében az átlagos napi párolgás (szublimáció) 0,18-0,45 mm, a kondenzáció 0,040,61 mm értékek között változik és 1200 m alatt a szublimációs vesztesség nagyobb a kondenzációs vízbevételnél.
