Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

120 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Felső-Tisza vidéki holtmedrek zooplanktonjának összehasonlító vizsgálata Tóth Adrienn

1, Lukács Balázs András

1, Zsuga Katalin

2 "DE Hidrobiológia tanszék, 4032. Debrecen Egyetem tér 1. 2ViTUKi, 1095. Budapest, Kvassay Jenő u. 1. Kivonat: Munkánk során a Tisza és a Felső-Tisza-vidék hidroökológiája eimü NKFP program keretében a Felső-Tisza-vidék 11 holtmedrében tanulmányoztuk a Rotatoria és Cladocera fajösszetételt. A mintavételi helyek kiválasztásában szempont volt, hogy legyen köztük mentett oldali és hullámtéri helyzetű, eusztatikus-asztatikus, ill. a hasznosításból adódó különbségek összevetése érdekében szerepeljen köztük intenzív horgászati hasznosítású holtmeder és olyan is, ahol a természetvédelmi prioritások érvényesülnek. A Rotatoria és Cladocera fajösszetételt elemeztük. Kulcsszavak: holtmeder, Felső-Tisza Vidék, zooplankton-közösség (Rotatoria, Cladocera), szemisztatikus, eusztatikus, vízjárás Bevezetés A Tisza-menti terület Európában is egyedülállóan különleges, kevéssé kutatott víztesteinek számítanak a holtmedrek (Gőri et al. 2000). A Tisza átöblítő hatására sodródó (reofil) fajok kerülhetnek be és a visszahúzódó vízzel távozhatnak az állóvizekből (Grigorszky et al. 1998, Nagy 1999). Érdekességüket tovább fokozza, hogy a mentett oldali holtmedrek egy része kiszáradó, ezáltal a kialakuló intersticiális vizekre jellemző (Varga 1928) faj összetétel, változás tanulmányozható. Vizsgálatuk sok új információval szolgálhat, mivel eltérő vízjárási sajátosságokkal jellemezhetőek, különböző hasznosítás alatt állnak, így speciális jellegű kutatási objektumok. A Tisza vízrendszere egységként értelmezhető, ennek a rendszemek a megismeréséhez a mellékfolyók, kubikgödrök, holtmedrek, morotvák tanulmányozása is hozzá tartozik. A folyóval csak időszakosan kapcsolatban lévő vízterek fajösszetétele jelentősen megváltozik az áradások hatására. Ilyen ideiglenesen átöblítődő vízterek a kubikgödrök (Varga 1928, 1930), hullámtéri holtmedrek. Megyeri nevéhez fűződik ennek a rendszemek a részletes kutatása, a Tiszán (1957, 1970, 1971), a mellékfolyókon (1972) és a kapcsolódó álló víztereken (1961). A Gyálaréti-Holt-Tisza Rotatoria faunájának vizsgálatát Székely (1954) munkájában találjuk. Megyeri (1961) kilenc holtmeder párhuzamos vizsgálata után különített el csoportokat: (1) nagy nyílt vízfelszínnel jellemezhető, (2) makrovegetációval dúsan benőtt víztereket. A középső Tisza-szakaszon Gál (1982, 1986)-Körtvélyes térségében 1971-1976 között, a Tiszaalpár közelében lévő holtmederben 19811986 között-végzett Zooplankton vizsgálatotokat. Bancsi (1976, 1977), Zsuga (2002) a Kiskörei-Vízlépcső térségére szolgáltat információt, az ott található Zooplankton változásáról, dominancia viszonyainak kialakulásáról. A Közép-Tisza vidék védett holtmedreinek vízminőségi állapotáról Zsuga (2003) számol be. Összefoglaló áttekintést ad a Tiszán 1995-ig végzett Zooplankton vizsgálatokról GulyásBancsi-Zsuga (1995) cikke. 1996-ban és 2000-ben Tiszabercel és Balsa közötti szakaszon történt meg a holtmedrek és a mocsaras részek Cladocera, Copepoda állományának felmérése, majd 2001-ben a Zooplankton nagy részét kitevő Rotatoria szervezetekkel is kibővült a vizsgálatsorozat (Gulyás 2002). Az irodalom megegyezik abban, hogy ezeknek a természetes zavarásnak kitett, változékony élőhelyeknek a fajai elsősorban kozmopolita tág türőképességü szervezetek, de a kisebb gyakoriságban előforduló egyedek között több olyan faj is megtalálható, melyek vizeinkből csak ritkán kerülnek elő: Acroperus harpae, Alona costata, Alonella exigua (Gulyás 2002), Asplanchna brightwelli, Brachionus bidentata, Brachionus falcatus, Conochilus dossuarius (Zsuga 2003). Bár a holtmedrek nagyobb része emberi tevékenység eredményeként a szabályozáskor keletkezett, találhatunk köztük természetes módon lefüződött régi folyószakaszokat, morotvákat is. Jelentőségüket sokáig nem ismerték fel, pedig a terület egyedülálló élőhelyeinek tekinthetőek, menedéket jelenthetnek a folyó-menti állóvizek a sekély vízmélységet, iszapos felmelegedő kisvizeket kedvelő fajok élőlény-együtteseinek számára. Legtöbb holtmedrünk az elöregedés jeleit mutatja, ez lehet természetes folyamat, de az emberi tevékenység gyorsító hatása sok esetben meghatározóbb. A feltöltődés a hullámtéri holtmedrek esetében így előrehaladottabb, ezek aszályos években rendszerint alacsony vízszintűek lesznek, vagy kiszáradnak. A mentett oldali holtmedrek, fennmaradása legfőképpen a vízpótlás függvénye. Anyag és módszer 2003-ban hat holtmederből vettünk mintát (AranyosiHolt-Tisza, Bagi-szegi-morotva, Bodony-szögi-Holt-Tisza, Liget-szögi-morotva, Rózsás-dűlői-Holt-Tisza, Szalkai-szegi-Holt-Tisza). További öt holtmederből (Báka-szegi-morotva, Ducskósi-morotva, Espántai-morotva, Eszternai-morotva, Ispán-szegi-Holt-Tisza), amelyek 2003-ban kiszáradtak, 2005-ben történt mintavétel. A mintavételhez 40 pm-cs lyukbőségü szitaszövetből készült hálót használtunk. A mintákat a helyszínen formalinnal 4-5 %-os végkoncentráción tartósítottuk. Minden mintavételi helyen történt minőségi és vízoszlopból átszűrt mennyiségi mintavétel (50 liter). A tartósított mintából a Cladocera és Rotatoria szervezetek meghatározását végeztük el. A százalékos fajösszetétel megállapítása után életmód szerinti csoportokat képeztünk. A 10 %-os gyakoriságot el nem érő fajokat egyéb kategóriába vontuk össze, melyek további elemzését minden holtmeder esetében elvégeztük. A mennyiségi minta feldolgozásakor biomassza becslést végeztünk. A mennyiségi, és minőségi minták feldolgozásakor számlálókamrába kitöltött tömörített mintával dolgoztunk (Zsuga 2002). A holtágakra jellemző fajösszetétel kiértékelése SPSS 9 és NuCoSa (Tóthmérész 1993) programmal történt. A különböző holtmedrek hasonlóságát a Rotatoria és Cladocera fajok egyedszáma alapján Mathusita hasonlósági függvénnyel számítottuk, majd ez alapján a hierarchikus osztályozáshoz Ward-Orlóci fúziós módszert használtunk. Eredmények Az eusztatikus holtmedrek esetében a planktonikus szervezetek nagy arányát tapasztaltuk. Ennek oka, hogy a növényállományok elöregedett állapotban voltak a mintavétel alkalmával A hat holtmeder közül kettőben tapasztaltunk Cladocera dominanciát (Bagi-szegi-Holt-Tisza, és az Aranyosi-HoltTisza). Mindkettőnél a Bosmina longirostris egyedei adták a fajok több mint 50%-át. A 10 %-nál kisebb százalékban előforduló fajok életmód szerinti megoszlása azonban a borítási értékeknek megfelelően alakult (1. ábra). Kerekesférgek közül Lecane spp. , ágascsápú rákok közül az Alona spp., Pleuroxus spp., Alonel-