Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
76 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Gemenci ártéri élőhelyek természetvédelmi kezelési módszereinek sajátosságai a Nyéki-Holt-Duna példáján Mátrai Ildikó 1, Buzetzky Győző 2, Lakatos Gyula 3 1 Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, Baja, 2 Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegysége, Baja, 3 Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszéke, Debrecen Kivonat: A Duna szabályozásából eredő mederbeágyazódás valamint az elöntési gyakoriságok csökkenése miatt Gemencen a jellegzetes ártéri élőhelyek átalakulásában ill. eltűnésében megnyilvánuló szárazodási folyamatok érzékelhetőek. Dolgozatunkban arra keressük a választ egy kiemelt jelentőségű vízimadár élőhely (ramsari terület) esetében milyen kezelési módszereket kell a természetvédelemnek alkalmaznia a cél érdekében, amely a folyószabályozások előtti állapot közelítése lehet. Konzervációval egy rögzített állapotot kell-e fenntartani, vagy prezervációval egy változatos, szélsőséges állapotot őrizzünk meg? A terület évről-évre változó ökológiai állapotát vízkémiai és hidrobiológiái paraméterek valamint a makrovegetáció segítségével jellemeztük és hasonlítottuk össze. Kulcsszavak: vizes élőhely, ökológiai állapot, vízi növényzet, természetvédelmi kezelés. Bevezetés je 84,30 m Bf., partvonala 86,00 - 87,00 m Bf. között váltoA Nyéki-Holt-Duna, A Duna-Dráva Nemzeti Park Ge- zik (Zsuffa et al., 1993). A rekonstrukciós beavatkozás termenci Tájegységének ramsari területe, Bajától nyugatra a vezésénél „üzemi" vízszintjének a 86,00 m Bf., a maximális hullámtéren található. Napjainkban a tájegység természetvédelmi problémái a jellegzetes ártéri társulások megváltozását és eltűnését előidéző okok, a holtmedrek vízborításának csökkenése és a felgyorsuló szukcesszió (Ferencz és Sziebert, 2003). A megfelelő beavatkozás kiválasztásának elengedhetetlen feltétele a rendszeres hidrológiai és ökológiai monitorozás, az ökológiai állapotfelmérés és az optimális ökológiai célállapotok meghatározása (Lakatos, 1990). A természetvédelmi beavatkozások hatásainak nyomon követése is elképzelhetetlen a monitorozó rendszer kialakítása és üzemeltetése nélkül. Gemeneben jelentkező szárazodási folyamatok ellensúlyozására a VITUKI, a Delft Hydraulics és a RIZA (Holland Vízügyi Minisztérium) közös kutatási projektet hozott létre, melynek eredményeként született az un. holland javaslat négy alternatívája. Közülük napjainkra a rövid-csatornás változat valósult meg mint a „Vén-Duna és Nyéki-Holt-Duna vízforgalmának természetvédelmi rekonstrukciója" (Buzetzky, 2002). A fokozottan védett terület vízforgalmi szempontból a Vén-Duna mellékág, a Cserta-Duna és Nyéki-Holt-Duna holtmedrek valamint a Sárkány-fok és Címer-fok alkotta rendszerhez tartozik. A természetvédelmi beavatkozások előtt a Nyéki-Holt-Duna gyakran kiszáradó pleisopotamon volt. A területen az 1998-2004 között két lépésben végrehajtott beavatkozások (1. ábra) a többtagú rendszer „hidrológiai revitalizációját" (Zsuffa, 1993) jelentették a fokok vízszállításának és a holtmeder vízmegtartó képességének javítását célzó műszaki beavatkozások segítségével.. A rehabilitációs lépések tervezése előtt 1990-ben ökológiai, 1993-ban (Szlávik et al., 1995) és 2003-ban (Zellei, 2003) hidrológiai vizsgálatokat végeztek. A magyar Dunakutató Állomás 1995 óta folytatott gemenci hidrobiológiái kutatásai is érintik részben e területet (Steták, 2000). 2002-től a vegetációs perióduson belül havi rendszerességgel folynak ökológiai megfigyelések az Eötvös József Főiskola kutatási programjának keretében (Ferencz et al., 2004). Vízháztartás A területet érintő vízügyi rekonstrukciós munkálatok tervezésénél a cél a holtmeder plesiopotamon jellegének megőrzése mellett az eusztatikus vízforgalom elérése volt, melyet az állandó vízborítás és az évente legalább egy alkalommal a Sárkány-fok felől, jelentősen kiülepedett lebegőanyag tartalmú vízzel, történő átöblítés biztosításával kívántak megoldani. Ennek érdekében a fokokon fenékküszöböket létesítettek, javították a Cserta-Duna és a Sárkány-fok vízszállítási tulajdonságait úgy, hogy az évente 80%-os valószínűséggel bekövetkező dunai árhullám a holtmedret feltöltse (Szlávik et al., 1995). A Nyéki-Holt-Duna fenékszintvízvisszatartási szintnek a 86,50 m Bf. határozták meg. Jelenleg a Nyéki-Holt-Duna rendszerében a vízmozgás kétirányú a mindenkori dunai vízállás függvényében. A holtmeder Sárkány-fok felöli feltöltődése a 86,70 m Bf. (bajai vízmérce szerint 570 cm) vízszintnél kezdődik a beépített műtárgynak köszönhetően, melynek átépítése után 2005-től 86,20 m Bf. (520 cm-es bajai) vízállás esetén lehetséges. A Címer-fok felöli feltöltődés 86,60 m Bf. dunai vízállásnál kezdődhet, figyelembe véve a medersüllyedésből adódó 50 cm-rel lejjebb jelentkező árhullámot (Zsuffa et al., 1993), a bajai vízmérce szerinti 610 cm vízszintnek felel meg. A hullámtér elöntése a terepszintek szerint a 650 cmes dunai vízállásnál kezdődik. A becsült vízháztartási mérleg szerint azokban az években, amikor a holtmeder nem kap dunai vízpótlást a veszteség 400 mm, amely a meder részbeni kiszáradásához vezethet. A 2002-2005 közötti években a Duna vízállása igen szélsőségesen alakult (2. ábra). A 2002. és 2005. években többszöri árvíz érintette a területet. 2003- és 2004-ben a holtmeder a Duna alacsony vízállása miatt jelentős vízpótlást nem kapott, mindkét évben 1 alkalommal, és igen rövid ideig haladta csak meg a dunai vízállás a feltöltési küszöbszintet. Mivel a Duna vízállása 2004. évben sem tette lehetővé a holtmeder feltöltődését, ebben az évben a kiszáradás mértéke fokozódott. A 2005. évben a holtmeder a fentiektől eltérő vízháztartással jellemezhető. A többszöri árvizes elöntésből kifolyólag feltöltődött meder vize a vegetációs periódus jelentős részében áramló jellegű volt. A vízháztartás és a makrovegetáció kapcsolata A Nyéki-Holt-Duna vegetációja vizsgálata során 20032005 között 70 növényfajt azonosítottunk. Közülük 12 fajt mi írtunk le először a területről, 4 faj pedig Gemenc eddigi flóraleírásaiban sem szerepel. A flóra 64 %-a vizes élőhelyekhez kötődő hydato-helophyta (HH), melyből 21 mocsárnövény és 24 hínárnövény. A hínárfajok a flóra 34 %-át teszik ki, a HH fajoknak pedig több mint a felét. A NyékiHolt-Duna hínárfajokban gazdag holtmeder, bentonikus eutrofizálódással (Lakatos, 1978) jellemezhető. Vizsgálati éveinkben április, május, június, augusztus és október hónapokban végeztük a cönológiai felvételezéseket, vízkémiai és vízbiológiai paraméterek vizsgálatát három kitűzött keresztszelvény mentén, melyek jól reprezentálják a különböző mederviszonyokat. A növényzettel borítottság minden vizsgálati évünkben áprilistól augusztusig növekedett (Ferencz et al., 2004), legkisebb nyíltvíz felületet a legalacsonyabb vízállású év 2004. júniusában illetve tartós dunai elöntés utáni magasabb vízállásnál 2005. szeptemberében találtuk.