Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Nagy Gergő Tamás–Nagy László: Gátszakadások 2006-ban Kelet-Ausztriában

18 Gátszakadások 2006-ban Kelet-Ausztriában Nagy Gergő Tomas

1 - Nagy László

2 'Egyetemi hallgató, Uniwersität Wien,

2 Ph.D, adjunktus, Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszék Kivonat: Ki is valójában a hibás abban, hogy az 1997-es árvíz után csaknem egy évtizeddel még mindig nincsenek stabil gátak a Morva (March) folyó osztrák partján? Számos felelős van, véli az újságíró. Az, hogy a részben a negyvenes és ötvenes évekből származó gátak a Morván már régen nem felelnek meg a hatékony árvízvédekezés követelményeinek, jó ideje ismert. 1992 óta készültek felmérések a meglévő műtárgyakról, elemezték árvízvédelmi megbízhatóságukat. Szlovákiával megegyezve olyan árvízvédelmi célt. kiépítési szintet tűztek ki, amely a 100 éves visszatérési valószínűség felett további 70 cm magassági biztonságot jelent. Miközben Szlovákia ezt a célt megvalósította, az osztrák oldalon a hatalmas bürokrácia és a túlzott zöld igények miatt az építési tervek akadozni kezdtek, árvízvédelem, gátépítés. Kulcsszavak: Már az 1997 évi Duna, illetve Morva árvíz után kidolgoztak egy árvízvédelmi koncepciót a Morva (March) folyó árvízvédelmének fejlesztésére, azonban az agrár-képviselők és a bürokrácia megállították a projektet, amely a 2006 évi árvíz katasztrófát megakadályozhatta volna. „A hivatalnokok éveken át csak leveleket küldözgettek oda-vissza, történni azonban nem történt semmi", morog Rudolf Reckendorfer (SPÖ), az árvíztől sújtott Alsó-Ausztria-i Dürnkrut település polgármestere. Véleménye szerint az Alsó Ausztria-i Tartományi Kormányzóság a felelős, mivel egy hatékony árvízvédelmi mű építésének terveit hoszszadalmas környezetvédelmi tanulmány miatt indokolatlanul elnyújtották, ahelyett, hogy szabad utat biztosítottak volna az árvízvédelmi gát gyors újjáépítésének, mint ahogy az a szlovák oldalon meg is történt. ,Az emberek védelmével szemben a környezetvédelmet határtalanul eltúlozták. Minden egyes madár fontosabb az embernér bosszankodik Reckendorfer. Több gátszakadás után a Morva mentén - ez a határ Szlovákia felé - 2006. április 3-án és 4-én több településről lakosok százait kellett kitelepíteni. Csak Diirnkrutban kb. 350 ház állt részben vagy a tetőig víz alatt. Az érintett emberek kétségbe vannak esve, sokuknak ez anyagi megsemmisülés. A hosszú, hideg tél a körzetben extrém sok hóval, valamint a hirtelen beállt olvadás helyenként jelentős esőzéssel Európa széles területein súlyos árvizekhez vezetett. Ausztriában elsősorban Felső- és Alsó-Ausztria volt érintve. Az anyagi kár nagyságát pillanatnyilag még nem lehet pontosan megbecsülni, de több millióra kell, hogy rúgjon. „Ez mind politika", véli tudni egy árvízkárosult aszszony Dürkrutból, aki nem akarja megnevezni magát. „Mi egy vérvörös település vagyunk, Alsó Ausztria pedig mélyen fekete, így aztán nálunk nem történik semmi." Ezzel egyidejűleg az asszony a közösségen belüli problémákra is utal: „Senki sem akar egy centiről sem lemondani, de az elárasztást sem akarja." Ki is valójában a hibás abban, hogy az 1997. évi árvíz után csaknem egy évtizeddel még mindig nincsenek stabil gátak a March osztrák partján? Számos felelős van, véli az újságíró. Az, hogy a részben a negyvenes és ötvenes évekből származó gátak a Morván már régen nem felelnek meg a hatékony árvízvédekezés követelményeinek, már jó ideje ismert. 1992 óta készültek felmérések a meglévő műtárgyakról, elemezték árvízvédelmi megbízhatóságukat. Szlovákiával megegyezve olyan árvízvédelmi célt, kiépítési szintet tűztek ki, amely a 100 éves visszatérési valószínűség felett további 70 cm magassági biztonságot jelent. Miközben Szlovákia ezt a célt megvalósította, az osztrák oldalon a hatalmas bürokrácia és a túlzott zöld igények miatt az építési tervek akadozni kezdtek. Közvetlenül az 1997. évi árvíz után az Alsó Ausztriai Tartományi Kormányzóság, a Környezetvédelmi Minisztérium, valamint egyéb testületek munkatársai átfogó árvízvédelmi tervet dolgoztak ki a March és mellékfolyója a Thaya vidékére. A terv előirányozta egyes gátszakaszok áthelyezését a March partjától a települések közelébe, hogy ún. retenziós (vízvisszatartó) területek alakuljanak ki egy esetleges magas víz felvételére. De a helyi földművelők nem akartak lemondani a mezőgazdasági művelés alá vett területekről, és így az egész projektet blokkolták. ,Jíppen hogy csak ki nem hajítottak minket az ajtón", mesélik a szakértők, akik 1998-ban a Morva menti Mannersdorf-ban a helyi lakosságnak ismertették a projektet. A helyi földművelők dühös tiltakozásai miatt az Alsó-Ausztria Tartomány úgy látta, hogy az egész árvízvédelmi tervtől el kell tekintenie. Akkor a pénz nem hiányzott. Az érintett parasztoknak nemcsak a kiváltott területek további mezőgazdasági hasznosításának a jogát, hanem az esetleges árvíz miatt elmaradt termés kártalanítását is felajánlották. „Pröll tartományi elöljáró, mint a parasztok összetartója, az embereinek elmagyarázhatta volna ezt a jövőbe mutató projektet", sajnálkozik az akkori szakértői bizottság egyik tagja. „Az ő szoros kapcsolata az ORF-el (osztrák állami tv társasággal) valamint a nyomtatott médiával már legendás, mögötte áll több kamara és a Parasztszövetség. Ennek ellenére a parasztok tiltakozása előtt fejet hajtott." Most azonban az árvíz által okozott károk többszörösére rúgnak annál, amennyit a földmegváltás és a gátépítés együttesen jelentett volna. „Az új gátakat már a 2003. évi tartományi választásokra át lehetett volna adni. Ehelyett itt a gátszakadás és a katasztrófa" A tervek több részből álltak. A régi, instabil gátak, melyek minden tartósabb magas víznél átszakadással fenyegettek, szakaszonként meg lettek volna erősítve egy a töltés tengelyében elhelyezett vízszigetelő fal segítségével. Néhány helyen pedig a gátat a védett terület felé át kellett volna helyezni, hogy egy esetleges árvíz idején több helye legyen a víznek a szétterülésre. Minden modern árvízvédelemnek szüksége van ilyen vízvisszatartó terekre, ahová az árvíz beömölhet, hogy később lassan levonuljon, magyarázzák a szakemberek. Ha a víz egy nagyobb területen oszlik el, ahol kevés kárt okoz, a gátakra gyakorolt nyomás kisebb lesz. Ezzel szemben túl kicsiny retenziós területek esetén, azaz a folyók csatornázásakor, az árvízi jelenségek gyorsabban és nagyobb intenzitással lépnek fel. Azokon a szakaszokon, ahová a gát-áthelyezéseket tervezték, léptek fel gátszakadások, mivel a folyó mentén ezeken a szakaszokon volt szűkület, ott alakult ki a víz számára az ún. palacknyak-hatás. Miközben északon Hohenauná\ és délen Marcheggné\ megfelelően nagy ártér áll rendelkezésre, a köztes szakaszon mind az osztrák, mind a szlovák gátak beszűkítik a folyót, emiatt a védőgátak éppen itt különösen rossz állapotban vannak. „A Marchon a természetes vízvisszatartó területek több mint a fele lett az elmúlt száz évben megsemmisítve", kritizál Walter Hödl biológus, a March-ártér szakértője, az Alsó Auszitriai Természetvédelmi Szövetség elnöke. „Azokban az évtizedekben, amikor a-