Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. források a folyóvízi lerakódásokon keresztül áramolva lépnek a felszínre és az akkori felfogás szerint a 22 °C-os forrásvíz kb. 300 m mélységből származik a hévíztároló karsztos kőzetekből és a kiscelli agyagot átjárt vetőköntöréseken keresztül jut a felszínre. Horusitzky H. (1939) leírásában közli, hogy a Római-fürdői források területe egy dunai szigetnek tekinthető, mert környezetéből kiemelkedik és körülötte még a 19. sz.-ban is aktív dunai mellékágak voltak (1. ábra). Megemlíti még, hogy a forrás körül mocsaras-tavi terület alakult ki és az elfolyó víz malmokat hajtott. Szentes F. (1932) leírja, hogy a források feltöréseinek környezetében a strandolási lehetőség megteremtése érdekében földgátat létesítettek és így egy mesterséges tavat alakítottak ki (2. ábra), ahol a források a fenéken törtek fel. A gátaknál két helyen beépített túlfolyón (108 mAf) volt biztosítva a tó állandó vízszintje és a folyamatos vizcsere, és így üzemelt a fürdő 1958.-ig. Ez a több évtizedes gazdaságos üzemeltetés 1958-ban megváltozott, mert a forrásoknál olyan hozam- és vízszint-csökkenés következett be, amely miatt a túlfolyás megszűnt, ezért a fürdőt bezárták. 2. ábra. Áttekintő helyszínrajz a rómaifürdói forrásokról az 1958-as tóállapot szerint a területen 1960-62 között mélyített kutatófúrásokkal és az 1986-87-ben készült fúrt kút feltüntetésével. 1. Kutató fúrások, l/a. Kifolyóvizű kutatófúrások, 2. Előzetes feltáró fúrások, 3. Fúrt kút, 4. Aknás forrásfoglalás, 5. Egykori forrás feltörési helyek, 6. Hidrogeológiai szelvény. A forrásoknál bekövetkezett hozam- és nyomásszintcsökkenés okainak tisztázása és a fürdő újbóli megnyitását biztosító új víztermelő műtárgyak létesítése érdekében a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) a Fővárosi Fürdőigazgatóság megbízásából Horváth L. irányításával és a jelen tanulmány szerzőjének közreműködésével, Majzon L. külső szakértő bevonásával feltárási munkálatok indultak meg a forrásoknál és ezeknek környezetében az 1960-1962 években. E kutatások keretében közvetlenül a forrásoknál és a strand területen 19 fúrás készült, amelyek tisztázták a földtani adottságokat, a karsztvíz-földtani viszonyokat, ezen belül a források helyi genetikai adottságait és a vízszintcsökkenések okait, s javaslat készült a források foglalására vonatkozóan. A 2. ábrán közlöm az 1958-as adottságokat, a forrásfeltörési pontokat, a lemélyített fúrások helyét, továbbá táblázatosan összefoglaltam a karsztos kőzeteket feltáró fúrások adatait (1. táblázat). A jelen összeállításban hangsúlyozottan a már köztudott adottságokon túlmenően alapvetően a forrás holocén fejlődéstörténetével foglalkozom. A lefolytatott feltárások eredményei alapján a fúrások kivétel nélkül felszín közeli kisvastagságú forrásmészkő alatt (1,5 m) kb. 1516 m mélységig főleg dunai folyóvízi (homokos kavics), és azzal összefüggő mellékági és ártéri üledékeket határoltak. Ennek a holocén dunai üledékösszletnek kelet-nyugati irányú kiterjedését a 3. ábrán szemléltetem az építésföldtani, talajmechanikai fúrások adatai alapján. A szelvényen feltüntettem még a források alatt feltárt karsztos kőzeteket is, amelyekből a rómaifürdői strand vízellátását biztosító hévíz feláramlik a felszínre a dunai üledékeken keresztül. 3. ábra. Áttekintő vízföldtani szelvény a holocén Dunavölgyről a rómaifürdői források vonalában 1. Feltöltés, 2. Völgytalpi üledékek, 3. Békásmegyeri dunai mellékg hordalékanyaga, 4. Ártéri-mocsári üledékek, 5. Forrásmészkő, 6. Homokos kavics, 7. Vízzáró alsó-oligocén képződmények, 8. Vízvezető karsztos kőzetek, 9. Vetők, 10. Hévízfeláramlás, 11. Hévíz oldalirányú eláramlása, 12. Talajvíz a dunai összletben. Mint a vízföldtani szelvényből is látható, hogy a források olyan helyen törnek fel, ahol a karsztos kőzetek közvetlenül érintkeznek a jó vízvezetői tulajdonságú folyóvízi szemcsés üledékekkel, amelyeket a területen mélyített kutatófúrások több helyen feltártak. így az I. jelű fúrás a dunai üledékek alatt közvetlenül felső eocén és felső-triász mészkövet harántoltak 181 m-ig, miközben több vízvezető vető karsztos járat üreg vált ismerté. Ez az elsők között lemélyített fúrás igazolta azokat a korábbi feltételezéseket, hogy a források vize karsztos kőzetekből származik. A hatvanas évek elején történt feltárások szerint források helyileg csak ott vannak, ahol a karsztos kőzetek közvetlenül érintkeznek a dunai üledékekkel, mert ahol már alsó oligocén vízzáró agyagos képződmények települnek, a vizsgálatok szerint hévíz feláramlás ezekből a rétegekből nem volt tapasztalható (4. ábra). így a karsztvíz-földtani kutatások bebizonyították, hogy a rómaifürdői források a holocén dunai üledékeken feláramló alsó-oligocén vízzáró képződményekkel (tardi agyag, kiscelli agyag) körülvett kis kiterjedésű kiemelt és eltakart helyzetű felső-eocén mészkőből és mészmárgából és felső-triász dachsteini mészkőből álló erősen tektonizált és karsztosodott kőzetekből származik (Horváth L. -Scheuer Gy. 1964-66). Ezért a rómaifurdői források genetikailag teljesen megegyeznek a közelmúltban részletesen vizsgált békásmegyeri Attila forráséval (Scheuer Gy. 2004).