Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
4. szám - Kiss Tímea–Blanka Viktória: Kanyarulatfejlődés vizsgálata a Maros alsó szakaszán
20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. További munkák általánosítják a görbület és a vándorlás mértéke közti kapcsolatot, de nagy szóródásokat tapasztaltak (Hickin -Nanson, 1984, Hooke, 1987). Ezek egy része a mederfal szemcseösszetételében és az áramlás erejében megfigyelhető különbségekkel magyarázható, illetve részben a meander-geometria egyéb paramétereivel állnak kapcsolatban. Furbish (1988, 1991) vizsgálatai rámutattak, hogy a vándorlás sebessége nő a kanyarulat hosszúságával és a görbületi sugarával párhuzamosan. Számítógépes szimulációk alapján Sun et al. (1996) kimutatta, hogy a meander amplitúdója is hatással van a migráció mértékére. A folyásirányban lefelé történő vándorlás mértéke fordítottan arányos az amplitúdóval, vagyis a kisebb kanyarulatok gyorsabban vándorolnak. 3. A mintaterület bemutatása A vizsgált kanyarulatok a Maros alsó, teljes mértékben magyarországi szakaszán helyezkednek el. A Marost ezen a szakaszon a 19. századi szabályozások során néhány kanyarulat kivételével kiegyenesítették, mesterséges mintázatot kényszerítve a folyóra. Az azóta eltelt időszak alatt a vizsgált szakaszon kanyarulatképződés kezdődött, intenzív övzátony fejlődéssel, de a kanyarulatok fejlődésére hatással voltak a későbbi mederrendezési munkálatok is. A folyó vízhozama igen szélsőséges határok között változik. A makói szelvényben a kisvízi vízhozamokra a 40 m 3/s, közepes vízhozamokra a 160 m 3/s, a nagyvízire pedig az 2500 m 3/s jellemző, az eddig mért legkisebb vízállás 110 cm, a legnagyobb vízállás pedig 626 cm. A hordalék szemcseösszetételére jellemző, hogy a durvább, homokos fenéküledékekben nagyrészt a 0,63-0,32 mm-es frakció, míg a finomabb, iszapos, lebegtetett-üledékekben általában a 0,05-0,02 mm-es frakció dominál. Hordalék szállításának volumene jelentős. Jellemző adat, hogy a lebegtetett hordalék tekintetében hordaléktöménysége (650 g/m 3) nagyobb, mint a Tiszáé (Tápénál 340 g/m 3) (Bulla, 1952). Ezen adatok is előre vetítik, hogy a Maroson intenzív meander- és meder-fejlődés lehetséges. A részletes vizsgálatokat ennek, az alsó folyószakasznak két kanyarulatában végeztük. Mintaterületül egy Deszk községtől északra, 3,7-4,7 fkm között elhelyezkedő, és egy Ferencszállás melletti, 15-18 fkm között található kanyarulatot választottunk (7. ábra). A légi-felvételek egymásra vetítése azt mutatta, hogy ezek a Maros alsó szakaszának legintenzívebben fejlődő kanyarulatai, azonban számos jellegzetességükben (kanyarulat fejlettség, mederszélesség, partbiztosítás megléte) eltérések tapasztalhatók. A deszki kanyarulat a fejlettségét jellemző hányados (C-soma, 1973) alapján (L/H = 1,21) fejlett kanyar, a ferencszállási kanyarulat a túlfejlett kanyar alsó határán van: L/H = 1,49. 1. ábra: A vizsgálati területek elhelyezkedése 4. Módszerek A partvonal futásának változását négy időpontban készült légifotók (1953, 1964, 1981, 1991) alapján követtük nyomon a vizsgált kanyarulatokban, valamint GPS-es méréseket is végeztünk (2004). Az ERDAS Imagine 8.4 szoftverrel geokorrigált légifotók alapján vektoros állományokat készítettünk a partvonalról, amelynek változására vonatkozó méréseket az így előkészített fedvényeken lehetett elvégezni. A partvonal elmozdulását a a folyó középvonalára merőleges szelvények segítségével vizsgáltuk, megmérve a partvonal elmozdulásának mértékét, valamint a meder szélességét. A Deszk melletti kanyarulat lényegesen kisebb, ezért a szelvényeket a középvonalon mért 100 méteres távolságokban vettük fel, míg Ferencszállásnál 200 méterenként. 5. Eredmények 5.1. A térinformatikai elemzés eredményei A Ferencszállás melletti kanyarulat fejlődése 2. ábra: A partvonal futásának változása 1953-2004 között a Ferencszállás melletti kanyarulatban és a számításokhoz használt segédvonalak 1. táblázat: A partvonal elmozdulásának mértéke és a meder szélessége az egyes időszakokban a ferencszállási kanyarulatban A szelvény sorszáma 1 1 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 A meder szélessé; >e (m) Átlag 1953 114 121 180 175 222 230 228 164 179 1964 113 118 150 125 105 88 102 78 110 1981 133 113 130 111 91 87 111 119 112 1991 100 96 92 76 84 83 106 112 94 A part elmozdulása (m/év) 1953-1964 0,6 0,3 2,3 5,1 10,5 14,6 10,1 6,8 6,3 1964-1981 -0,6 0,3 0,5 0,3 0,4 0,1 0,2 -1,9 -0,1 1981-1991 3,4 2 3,9 3,4 0,7 0,4 0,3 0,2 1,8 1991-2004 0,8 0,7 0,8 A vizsgált kanyarulatot nem tekinthetjük természetesen fejlődő meandernek, mivel a kanyarulat homorú oldalán partvédő müvet építettek 1955-ben, ami megakadályozza a part erodálódását, ezért a kanyarulatfejlődés itt csupán a domború oldal épülésében nyilvánul meg. A partvonal futása azt mutatja, hogy a kanyarulat aszimmetrikusan fejlődött (2. ábra), a felhalmozódás sem térben, sem időben nem volt egyenletes (1. táblázat). A mintaterületen 1953-ban a mederszélesség egyenetlen volt, hiszen az átlagszélesség keleten 211 m, míg nyugaton csak 147 m volt. Ez azonban nagy eltéréseket takar, hiszen a legkisebb mederszélesség csupán 103 m, míg a legszélesebb rész eléri a 245 m-t. A kanyarulat tetőpontjától keletre, folyásirányban felfelé egy medertágulatot figyelhetünk meg. A légifotó a meder ezen a szakaszán víz alatti zátonyokat mutat, illetve egy kiterjedt, 90 m széles övzátonykezdeményt, amely a parthoz kapcsolódik. Makó Ferenc szállás
