Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

3. szám - Bazsika Emőke: Az M31 autópálya vízelvezetése és vízrendezési feladatok Nagytarcsa térségében

BAZS1KA E.: Az M31 autópálya vízelvezetése 59 be- és kifolyási szint különbségét csökkenteni kell. Ha erre nincs lehetőség (túl mély lenne az árok), bukóaknás átereszt kell alkalmazni. II. 2.1.4. Kivezetés terepre Az adott autópálya szakaszon a csapadékvizek elveze­tésére alkalmas befogadó csak a Szilas-patak Nagytar­csai- mellékága lehet. Mivel az egés z szakaszon nem le­het a csapadékvizet közvetlenül a befogadóba juttatni, a mélyvonalakban kőrakatokon keresztül juttatható ki a te­repre, amely az összegyűlt csapadékvíz energiáját meg­töri, rombolását, eróziós tevékenységét megakadályozza. Ezáltal a hosszú levezető árkok kialakítása, ehhez szük­séges ingatlanmegosztás elkerülhető, a víz természetes módon juthat tovább a terepen. A domborzati viszonyok alapján az alábbi vízteleníté­si szakaszokra osztható a pálya és környezeti terület víz­elvezetési rendszere: Az első, rövidebb szakasz a 0+000 - 0+750 között talál­ható. Ennek a szakasznak befogadója az M0 útgyűrü vízel­vezető rendszere. A következő vízelvezetési szakasz a Szilas-patak Nagy­tarcsai-mellékágának vízgyűjtő területére esik. A patak 1 + 426 km szelvényben keresztezi az M31 autópályát, melyet a pálya egy völgyhíddal ível át, mivel a patak széles védendő elöntési területtel rendelkezik, melyen nádas, és ártéri füzes található. A keresztezésnél összegyülekezett csapadékvíz (terepi és burkolati víz) közvetlenül a mellékágba csatlakoz­tatható. Az élővizeket védeni kell az autópálya aszfaltbur­kolatán összegyűlt, csapadékvíz által továbbított szennyező­désektől. A bekötés előtt ezért tisztító- és ülepítő műtárgyat kell elhelyezni. Az ülepítő műtárgy az árokban összegyűlt hordalékot összegyűjti, így nem jelentkezik többlethordalék a patakban. A műtárgyban a meder kiszélesedik, a kisebb sebesség alakul ki, a lecsökkent energia a vizet a hordalék lerakására kényszeríti A tisztító műtárgy árokba helyezhető perlites olajfogó műtárgy. A perlit képes a víz felszínén úszó olaj megkö­tésére, rendszeres időközönként tisztítani, cserélni szük­séges. Biológiai élőhely védelme miatt az árkot nem le­hetett közvetlenül a patakba kötni, ezért szárazon rakott kőrakattal védhető meg a meder a kimosástól. A környe­zetvédelmi hatástanulmány előírása szerint a patak vé­delmének céljából a csatlakozó árokszakaszokat 1+300 ­1+500 km szelvény közti szakaszon az előre-gyártott be­tonlapot beton-ágyaztba kell rakni, és betonlapokat víz­záró fugázással kell ellátni. Ezáltal biztosítható az árok­burkolás vízzárósága, az élővíz védelme. A Szilas-patak Nagytarcsai-mellékága az autópályát elhagyva Nagytarcsa községen folyik át. Itt a patakmedre már adott, részben burkolt, többletvizet nem tud befo­gadni, ezért szükséges a pálya burkolt felületéről érkező csapadékvizet egy kőgáttal visszatartani. A gát egy 11,36 méter széles, 1,87 méter széles gabion kőrakat, amin egy 3 méter széles, 50 cm magas bukó alakítható ki. Ponce­let-bukó képlettel számítva 0,5 méter átbukás esetén a maximálisan átbocsátható vízhozam 1,64 m 3/s. Az adat tájékoztató jellegű, hiszen nem lehet számolni a kőrakat résein átfolyó vízzel. A gát másik fontos tulajdonsága, hogy a képes a patak hordalékát összegyűjteni, így az nem terheli tovább a patak medrét. Mivel a mellékág hordalékszállító képessége nagy, a gát mögötti tározóte­ret rendszeresen tisztítani szükséges. A szakasz további részei is a Nagytarcsai-mellékág vízgyűjtőjére esnek, de ezen a részen nem lehet közvet­lenül a mellékágba vezetni a csapadékvizet, hanem az összegyűjtött csapadék koncentrált levezetése helyett, e­nergiatörő kőrakaton keresztül jut a terepre. A Nagytar­csai-mellékág az 1+400 - 5+850 km szelvények között az autópályától K-re 300 - 1000 m távolságra közel pár­huzamosan halad. Mivel autópályát ezen a szakaszon kö­zel merőleges völgyek keresztezik, az átereszből a csapa­dék ezeken a völgyeken keresztüljut a befogadóba. II.2.2. A pályára hulló csapadékvíz 11.2.2.1. A burkolatra hulló csapadékvíz elvezetésé­nek módszere A csapadékvíz elvezetésének módszerét a Közutak víztelenítésének tervezése című útügyi műszaki előírás adja attól függően, hogy a pálya bevágásban/töltésben, ívben/egyenesben halad, illetve, hogy mekkora a hossze­sés. A szabvány vízvezető szegély, rézsü-surrantó, tisztí­tóakna, keresztcsatorna, hosszcsatorna beépítését írja elő a fent említett esetektől függően. 77.2.2.2. A burkolati víz elvezetése a 0+000, 0+300 km szelvény közt Az autópálya ezen a szakaszon egyenesben fekszik, hosszesése 2,5 %. Szabvány szerint ebben az esetben az au­tópályára lehullott vizeket két oldalon a burkolat szélén kié­pített vízvezető szegéllyel kell elvezetni az 50 méterenként kiosztott rézsű-surrantókhoz, amelyek a talp-árokba vezetik az összegyűjtött csapadékvizet. A rézsű-surrantók előregyártott elemekből készülnek. Kialakításából adódóan képes megtörni a vízvezető sze­gélyek mellett összegyűlt víz energiáját, mikor a víz nagy sebességgel a rézsűn lefolyik. A surrantok árokba való csatlakozásánál a burkolt árkokat ellenlapolt ener­6. ábra. Ellenlapolt energiatörő' II.2.2.3. A burkolatról lefolyó víz elvezetése a 0+300, 0+650 km szelvény közt Az autópálya ezen a szakaszon 3000 méteres ívben illet­ve annak átmeneti ívében fekszik, a töltés magassága ebben az esetben is meghaladja a 3 métert. „A túlemelt burkolatról lefolyó csapadékvizet a középső el választó-sáv felé eső bur­kolatszél mellett kiépítendő folyókával, és vízvezető sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom