Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak létesítményei és berendezései
SZ1GYÁRTÓ Z.: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak létesítmé nyei és berendezései 11 Mindezeket összefoglalva tehát a következők állapíthatók meg: - A felsorolt hét követelmény szempontjából a billenőtáblás zsilip ötnél a megfelelő, jó megoldások közé tartozik; feltéve, hogy a gátba beépített zsilip küszöbszintje megegyezik a gát lábának az ottani magasságával (vagy azt csak kis mértékben haladja meg annak érdekében, hogy táblájának a magassága mintegy 5 m-nél magasabb lehetőleg ne legyen). Tehát a billenötáblás típus olyan lényeges feltételek tekintetében, mint a vízhozam szabályozhatósága, továbbá a beruházás költségét jelentősen befolyásoló egységnyi szélességre eső vízszállítás, alapozási mélység, szükséges földmunka mennyiség és kezelőszerkezet magasság egyaránt jónak ítélhető. Különösen előnyös ez a szerkezet ezeken kívül azért is, mivel ez az egyetlen olyan típus, amely megfelelő kialakítás esetén abban az esetben is kinyitható, ha a tábla általánosságban használt mozgatószerkezete esetleg éppen akkor romlik el, amikor az árapasztás érdekében éppen minden táblát ki kellene nyitni. - Más oldalról abban a két esetben, amikor a billenőtáblás szerkezet a másik két típushoz viszonyítva általában kedvezőtlenebb, előfordulhat, hogy alkalmazása mégsem jelent különösebb hátrányt. Nevezetesen az, hogy a gát lábával színelő küszöbszinttel megépített műtárgy nem alkalmas a tározó belsejében maradó összes víz elvezetésére, jelentős hátrányt nem okoz akkor, ha a tározó belsejében keletkező belvizek gravitációs elvezetését meg lehet oldani. Más oldalról gondos tervezéssel és kivitelezéssel (a táblatőmítés jó kiképzésével, a tábla gondos beállításával, a táblatömítéssel érintkező beton felületek gondos függőlegessé, párhuzamossá és simává tételével) e zsilip vízzárása is elfogadható mértékben megoldható; s emellett a csurgalékvizek elvezetésére így is, úgy is be kell rendezkedni. - Mindebből tehát arra a következtetésre kell jussunk, hogy a vésztározók vízkivételi műtárgyát a vele szemben támasztott követelmények szempontjából a legcélravezetőbb olyan billenőtáblás műtárgyként kialakítani melynél a tábla magassága 5 m-nél nem nagyobb, a küszöbmagassága pedig színei a gát lábának magasságával vagy azt (ha erre a tábla magasságának a csökkentése érdekében elkerülhetetlenül szükség van) csak kis mértékben haladja meg. A műtárgy helye és szerkezetének kialakítása Végül az előző fejtegetések eredményeként a célra legjobbnak ítélt, billenőtáblás műtárgytípus alkalmazásának a részleteivel kapcsolatban ki kell még térni - a műtárgy helyének a megválasztására, - a kettős zárás megoldására, - a táblák és az elzárások mozgatására, - az energiatörés módjára s a csurgalékvizek elvezetésére, - a megnyitott műtárgyon átfolyt vízmennyiségek meghatározására, illetve becslésére. * » * Ami a műtárgy helyének a meghatározását illeti, két szempontra kell tekintettel lenni. Az egyik az, hogy a műtárgy egységnyi szélességre számított vízszállító képessége minél nagyobb, s így a kivitelezés költsége minél kisebb legyen. A másik pedig az, hogy a folyó vízszínének csökkenésekor, nyitott zsiliptáblák mellett, a műtárgyon át a tározóban összegyűlt víz minél nagyobb része ki tudjon a folyóba folyni; már természetesen abban az esetben, ha a tározót a folyótól csak az árvédelmi töltés választja el. Nyilvánvaló aztán, hogy a billenőtáblás vízszint-szabályozó műtárgy egységnyi szélességre eső vízszállítóképessége annál nagyobb, minél magasabb az a végleges mérettel kiépített árvédelmi töltés, amelybe azt beépítik. Hiszen szükségképpen ekkor lesz a gát lábával színelő műtárgy küszöbszintje feletti vízszállító keresztmetszet is a legmagasabb. Egyébként - ha a tározó az árvédelmi töltés mellett létesül - egyúttal általában ez az a hely, ahol az árvédelmi töltés mellett a terep is a legmélyebb szinten van, vagyis ahova majd a műtárgyat a tározó vizeinek a lecsapolása érdekében is a legcélravezetőbb elhelyezni. Vagyis a vízkivételi műtárgyat mérlegeléssel az árvédelmi töltés azon szelvényébe célszerű megépíteni, ahol a tározó környezetében lehetőleg a legmagasabb a végleges mérettel kiépített árvédelmi töltés, illetve lehetőleg a legalacsonyabb a gát lábánál a terepszint. * * * Közismert az az előírás, hogy az árvizi töltésbe épített zsilipeket mindég két zárási lehetőséggel kell ellátni. Ugyanis csak ez teszi lehetővé azt, hogy a műtárgyat akkor is le lehessen zárni, ha az általános használatra előirányzott (általában mozgatható táblás) berendezés nyitott, vagy félig nyitott állapotban mozgathatatlanná válik. Ami most már esetünket illeti, nyilvánvaló, hogy ha a tározóba vizet vezető zsilip mozgatható tábláját az előzőek szerint alakítják ki, az zárt helyzetben csak ritkán, abban az esetben kerül víz alá, amikor a hullámtérre kilépő víz eléri a töltés lábát, vagyis elrendelik az elsőfokú árvédelmi készültséget. 6 így megfelelő előrelátással általában bőven elég idő van a tervszerű, megelőző karbantartásra, s az ennek ellenére esetleg mégis előforduló hibák kijavítására. Ugyanakkor természetesen időnként mégis előfordulhat az, hogy a tábla valamiért éppen mégsem zárható le akkor, amikor erre szükség lenne. Mindebből következik, hogy az elzárás elég, ha ideiglenes jellegű. Kialakításánál pedig arra kell tekintettel lenni, hogy mind elhelyezésére, mind (a mozgatható zsiliptábla kijavítását követően) eltávolítására akár vízmentes időben, akár pedig akkor is sor kerülhet, amikor azt a folyó felől nagy víznyomás terheli. Nem szabad továbbá szem elől téveszteni azt sem, hogy az adott esetben ilyen elzárásra egyszerre csak néhány nyílásnál lehet szükség. Emellett az ideiglenes zárások elhelyezése és eltávolítása kétségtelenül nyílásonként külön-külön is elvégezhető; még abban az esetben is, ha úgy adódik, hogy ilyen elzárás elhelyezése vagy kivétele egyszerre több nyílásban is szükségessé válik. Mindez pedig jelentősen csökkenti az elhelyezéséhez és eltávolításához szükséges berendezések költségét. 6 A zsilip egyes részei ugyanis csak akkor kerülhetnének a kisvizek idején is (természetesen a tározó felől) víz alá, ha a tározót az ilyen időkben is használni akarnák, s ezért azt egy-egy árhullám levonulása után nem vagy nem teljesen ürítenék le. Hz a hasznosítás azonban olyan mértékben ellenkezne a tározók létesítésének a céljával, hogy rá tekintettel lenni nem lehet.
