Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv árvízi vésztározóinak létesítményei és berendezései

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 1. SZ. Ugyanakkor nyilvánvaló igény az, hogy az ideiglenes elzárás védelme alatt a mozgatható táblákat akkor is ki lehessen javítani, ha a víz valamilyen ok miatt a magas felvízállás ellenére sem engedhető a tározóba. Továbbá jó, ha az ideiglenes zárás védelme alatt a zsilipen bizonyos javítások elvégzése mindaddig megkísérelhető, amig a víz a kijavítandó zsilipet a többi, időközben megnyitott zsilipen keresztül a tározó oldaláról el nem éri. Az elmondottakból pedig rögtön következik két fontos megállapítás. Nevezetesen az, hogy a második elzárás a billenőtáblás bukó elé, a mozgatható tábla felvizi oldalára kell, hogy kerüljön. Továbbá az, hogy az ideiglenes elzárást betétpallók, betétgerendák vagy betéttáblák alkalmazásával célszerű kialakítani. Ezek megtervezésénél viszont nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy szokványos kiképzésük mellett a vezetővályúba esetenként beszorulhatnak. Vagyis ennek lehetőségét a megfelelő kialakítással feltétlenül ki kell zárni. • * * Ami a billenőtáblák mozgatásának a módját illeti, ezzel kapcsolatban következőket kell szem előtt tartani: Ahhoz, hogy a billenőtáblák mozgatási módjával kapcsolatban állást lehessen foglalni, elengedhetetlen, hogy áttekintsük, a vízkivételi műtárgy tábláit miként is kell mozgatni akkor, ha egy veszélyesen magas árhullám levonulása során a vésztározót az árapasztás érdekében vízszinttartással üzemeltetik, s a vízkivételt nem csak a tározó feltöltésére, hanem annak (legalább részbeni) lecsapolására is felhasználják: - A vésztározó vízkivételét még az árhullám megérkezése előtt lezárják, hogy azt így előkészítsék a vízszinttartó üzemre. - Amint a műtárgy szelvényében a folyó vízszíne eléri a vésztározó igénybevételével tartandó szintet, a műtárgy az érkező vizek egy részének a tározóba terelése érdekében nyitni kezd; ügyelve arra, hogy a folyóban (a műtárgy felvizében) tartsa az előirányzott, az adott körülmények között ott még megengedhető maximális vízszint-magasságot. - A fokozatos nyitás eredményeként a műtárgy a tározóba a legnagyobb vízhozamot az árhullám ottani tetőzésének környékén vezeti be. Ettől kezdve pedig az árhullám apadó ágán a műtárgy fokozatosan zárni kezd, hogy tározó terének minél kisebb kihasználásával tudja tartani a vízkivétel felvízszintjének még megengedett magasságát. - így végül is a műtárgy lezár akkor, amikor a folyón a műtárgy szelvényébe érkező vizek a folyó vízszínét már semmiképpen sem emelhetik meg az előírt, tartandó szint fölé. - A folyó vízszínének csökkenésével az előbb-utóbb eléri a tározó vízszintjét. Ettől kezdve pedig megkezdődhet a tározóban felgyűlt vízmennyiség lecsapolása; természetesen ismét ügyelve arra, hogy a folyó vízszintjét a tározóból visszavezetett víz se emelje a tartandó vízszint fölé. A zsilip tehát most fokozatosan ismét nyitni kezd, majd teljesen ki is nyit akkorra, amikor a tározóból távozó víz a folyó vízszintjét már semmi körülmények között sem emelheti a tartandó vízszint fölé. - Végül, amikor a tározóban a vízszint lesüllyedt a vízkivételi zsilip küszöbszintjének a magasságába, a vízszinttartó üzem véget ér. Elkezdődhet a zsilip átvizsgálása, s a szükségszerinti karbantartási munkák elvégzése. Mind ebből aztán levonható az a következtetés, hogy abban az esetben, ha a vízkivételt nem csak a tározó feltöltésére, hanem annak (legalább részbeni) lecsapolására is felhasználják, a szokványos vízszinttartó üzem közben is előfordulhat időnként az, hogy a víz a billenőtáblát nem a nyitás, hanem a zárás irányában nyomja. Emellett azonban ilyen helyzet állhat elő például akkor is, amikor a tározó alatti folyószakasz mentén a tározó igénybevétele és a megfelelő színvonalú védekezés ellenére a gát átszakad, a tározónál a folyó vízszintje a tartandó vízszint alá csökken, s ennek ellenére sem engedhető meg, hogy a tározó a műtárgy megnyitásával gyorsan leürüljön. Végül - a tározók területének a hasznosításával kapcsolatos, korábban már említett vizsgálataink

2 eredményére hivatkozva - azt is hangsúlyozni kell, hogy kisvizek idején a tározóban a területének a hasznosítása érdekében számottevő vízmennyiséget tározni nem, hogy nem kell, hanem nem is szabad, mivel ez csökkentené az árapasztás érdekében igénybevehető tározótér nagyságát. Vagyis arra, hogy a billenőtáblát a víz nem a nyitás, hanem a zárás irányában nyomja, valóban csak ritkán, viszonylag rövid időre kerül sor.

7 Ebből következik tehát az, hogy a tábla mozgatására olyan berendezést kell használni, amely akkor, ha a tározó felöl a táblára ható nyomás valamilyen okból meghaladja annak a folyó felöli értékét, lehetővé teszi a tábla kitámasztását. Ugyanekkor persze ez a berendezés azt is lehetővé kell tegye, hogy a táblát a víz nyomása ellenében mozgatva teljesen ki is lehessen nyitni (vagyis a fenékre le lehessen fektetni). Mindebből pedig az következik, hogy a mozgatást a táblához kapcsolt olyan rúd alkalmazásával célszerű megoldani; amelynek hossza változtatható. E célra aztán elvileg vagy egy fogasléc vagy egy hidraulika munkahengere jöhet szóba. De csak elvileg! Mert a hidraulika alkalmazásának az egyszerűsége a fogasléc választását kizárja. Különösen így van ez akkor, ha a hidraulikát hajtó szivattyút elektromos áram mozgatja, amire éppen ezért célszerű berendezkedni. Az áramellátás biztosításakor pedig gondolni kell arra is, hogy a táblák mozgatására csak nagyon ritkán (általában jóval több, mint tíz éveként) kerül majd sor. Ezért gazdaságossági számításokkal feltétlenül ellenőrizni kell azt, hogy az áramellátást az országos hálózathoz történő csatlakozás helyett nem célravezetőbb-e helyi aggregátokkal megoldani! Emellett a fö szempont kielégítése mellett vannak azonban a hidraulika alkalmazásának olyan következményei is, amelyek tovább fokozzák ennek előnyét: Egy1 Ehhez kapcsolódva kell továbbá megemlíteni azt is, hogy ha a víz a táblát nem a nyitás, hanem a zárás irányában nyomja, a tábla vízzárása természetesen messze elmarad az ideálistól. Ez azonban nem is baj, hiszen ilyen körülmények között az csurgalékvíz közvetlenül a folyóba távozik, viszonylag kis mennyisége pedig a vlzszinttartásra, a tározó üzemére semmiféle hatást sem gyakorol. Hasonló módon nem okoz különösebb gondot az sem, ha a tározó lecsapolásának első időszakában a tábla nincs teljesen nyitva, s így a víz a szokásos iránnyal ellentétesen, a vele rézsútosan szemben álló tábla tetején folyik át. Ugyanis, bár ekkor a műtárgy hidraulikai ellenállása nagy, ez azonban mégsem jelentkezik hátrányként, mivel ilyenkor a felemelt táblának a feladata éppen az, hogy akadályozza a tározó gyors leürülését.