Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Berényi Üveges István–Sághyné Juhász Ildikó: Az orfűi üdülőterület és a Vízfő-forrás

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2005. 85. ÉVF. 4. SZ. zépső anizuszi dolomit, amelynek jellegzetes „pókhálós" mállási eredménye mindenhol kimutatható. Ellentétben a többi, dolomitban kialakult barlanggal, Orfün sok cseppkövet találni, amelyek túlnyomó része vízszerűen áttetsző, de a rózsaszín kalciton kívül hófehér és húsvörös színárnyalat is megtalálható. A barlang különleges ismertetőjegye a falak vastag, fekete színű mangános bekérgezése. A mangánkéreg kiválása Rónaki László szerint az átszellőzött sekély vízből történt. A mangán valószínűleg a lepusztulási terület alsó-triász korú kőzeteinek mállásából származik. A megfigyelések szerint a 3. sz. szifon környékén a mangános kiválás ma is folytatódik. A barlang morfológiája jellegzetes, tektonikusán előre jelzett szerkezetet, tipikus patakos hasadékbarlangot mutat. A barlang járatainak teremszerű kiszélesedései minden esetben több hasadék egymásba szakadása révén keletkeztek. így például a legnagyobb, a Zuhatagos-terem három összetartó és egy keresztező nyitott törés mentén alakult ki. Eddig három szifont ismertek meg a barlangban, melyek közül a 3. sz. a forrás felőli továbbjutás jelenlegi akadálya. Valamennyi szifonnyílás az erózió által tágított réteglap menti elválásban fejtődött ki. A Víifö-forrás vízgyűjtő területe 16 km

2, amelynek mintegy 31 %-a karsztosodó kőzetből áll. Rónaki László (1967) vizsgálataiból ismeretessé vált, hogy a Szuadó- és a Körtvélyes völgy patakjai a Vízfó-forrást táplálják. Ennek alapján a Vízfö-forrás barlangjának új kutatási pontjait legcélszerűbb a Szuadó-völgyben vagy a Vízfö-forrás közelében kitűzni. Itt kerül ugyanis leginkább a felszín közelébe, mindössze 35-40 m mélységbe a patakos barlang egyik fő ága. 3. Az Üdülőterület kialakulása Az üdülőterület kialakulása tehát a festői környezetnek köszönhető, amelyet kezdetben az ott lakókhoz érkezők, majd azok rokonai, ismerősei jelentettek. A túrázók, majd pedig a barlangászok egyre népesebb serege kereste föl ezt a festői környezetben lévő völgyet. Az ott lakók számára a völgyben áramló és összegyűlt csapadékvizek szolgáltatták a mindennapi vízhasználatot, amely a település fellendülésével sekély mélységű kutakkal már ivóvíz minőséget jelentett. A kezdetekben a Toplicai-kútból elegendő ivóvíz állt rendelkezésre. Az 1980-as évekig a Pécsi tavi kút és a Toplica forrás mellé telepített mélyfúrású kút szolgálta a vízigények kielégítését. A későbbiekben azonban évről-évre nőtt a turisták száma, és az 1980-as évek közepére a szezonban elérte a téli átlag 3-4 -szeresét, ami azt jelentette, hogy állandósultak a vízellátási zavarok. Először a vízminőséget kellett javítani a Pécsi-tó vízbázisra telepített mobil víztisztító berendezéssel, majd szükségessé vált újabb vízbázis bevonása. Orfű és térsége vízellátása tehát az üdülőterület kialakulásával és bővítésével függ össze. A lakosság és az üdülők számának rohamos emelkedése miatt további vízbázis bekapcsolása vált szükségessé, amelyet a Vízfö forrás és az Orfu-Kőlyuk karsztrendszer vízbázisok Komló vízellátásához történő felhasználása utáni átalakítása tett lehetővé. 4. A Vízfő forrás és az Orfü-Kőlyuk karsztrendszer felhasználása Komló vízellátásához A hatvanas évek vége felé Komló város fejlődése egyre nagyobb ivóvízmennyiséget igényelt a növekvő lakosság ellátására. A város vízellátását a Budafa-mánfai, Liget-oroszlói és a kőlyuki vízbázisok biztosították. A vízbázisok kapacitása korlátozott volt, ezért merült fel a Vízfö forrás bekapcsolása az ellátó rendszerbe, annál is inkább, mert a Kőlyuktól a mánfai kutakig már kiépített vezeték-rendszer állt rendelkezésre. A Vass Béla irányításával és a komlói vízmű támogatásával folyó munkák során került sor a Zsidóvölgy felső szakaszán vízfestésre, amely egyértelműen tisztázta a Kőlyuk rendszerével való közvetlen kapcsolatot. Ebből támadt az az elképzelés, hogy a meglévő barlangjáraton keresztül vezessék a Vízföből kiemelt vizet a komlói hálózatba, megtakarítva így több kilométer, erdei terepen történő vezetékfektetést, és kiküszöböljék az ezzel járó természetkárosítást. A tervezés 1970-ben kezdődött, az elkészült rendszer 1975. április 7-én állt üzemszerűen termelésbe. A vízkivételi mű a forrás barlangjának I. termébe, és a forrás mellett felépített üzemi épületbe telepített szivattyúkon emelte ki a vizet, és a szivattyúk a Kőlyuk feletti gerincig nyomták azt fel, ahonnan gravitációsan folyt a nagymennyiségű víz fogadására kiépített, ún. Vízmű-nyelőbe. Megjegyezzük, hogy a vízkivételi mű építéséhez kapcsolódva készült el az orfüi vízimalomhoz vezető bekötő út, ami a vízmű közúti kapcsolatát is biztosította, valamint a községben az üzemeltető szolgálati lakásét is. A forrás mellett „Barlangkutató ház" néven ismert, Csete Gyula, Ybl díjas építész által tervezett („Gomba") épület alsó szintjén helyezték el az üzemeltetés létesítményeit. Természetesen a szivattyúk működtetését biztosító energiát is a helyszínen kellett biztosítani. Az Orfíí-kőlyuki rendszer a 80-as évek végéig működött. A forrás hozamának kiegyenlítését szolgálta a biztonságos komlói vízellátás érdekében a Pécsi-tóra telepített vízvételi mű is, amelyből a kőlyuki rendszeren át jutott a víz Komlóra. A Vízföből történő termelés a komlói vízmű igényeihez kapcsolódott. Érdekességként közöljük - tájékoztatóul - néhány hónap és év termelési adatait. 1. táblázat: 1975. április 32 504 m

3 1976. február 61 043 m

3 -július 84 136 m

3 - március 94 159 m

3 - augusztus 97 009 m

3 m

3 -június 98 458 m

3 - november 52 119 m

3 1975. összes 551 829 m

3 1976. összes 798 652 m

J Érdekességként megjegyezzük, hogy 1978 márciusában 141 403 m

3 vizet emeltek ki a Vízfóből. Láthatjuk, hogy a Vízfö forrás jelentős mennyiségű és jó minőségű ivóvizet szolgáltat, a kitermelt víz csak fertőtlenítést igényel, tehát felhasználása és védelme feltétlenül indokolt. A hirtelen, intenzív csapadékhullás utáni árhullámok idején észlelt zavarosodás évente csak néhány napos termeléskiesést jelentett, de mivel a víztermelés más vízbázisokkal együtt, összehangolva történt, ez ellátási zavart nem okozott. A témához kapcsolódik, de külön tanulmány tárgya lehet a Kőlyukban, VízfÖben és a Tettye forrásban megépített földalatti gátak építése és üzemeltetése során szerzett ismeretanyag, ami ugyancsak érdeklődésre tarthat