Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
2. szám - Nagy László: Kockázat számítás az árvízvédelemben – az EU javaslata
Ig HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 2. SZ. Az árterületek hasznosításakor alkalmazkodni kell a fennálló veszélyekhez. Megfelelő eszközöket és intézkedéseket kell kifejleszteni minden, az árvízzel kapcsolatos probléma kezeléséhez, beleértve az elöntést, a megemelkedő talajvízszinteket, a szennyvíz-rendszerek megzavarását, az eróziót, a hordalék-lerakódást, a földcsuszamlásokat, a jégzajlásokat és a szennyeződéseket. Az árvízvédekezés és a nem-szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszabb távon fenntartható megoldásává válhatnak, és azokat elő kell mozdítani különösen az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak sérülékenységének csökkentése érdekében." Az árvízvédelem legjobb gyakorlata dokumentum szerint különösen fontos ez azokon a helyeken illetve országokban, ahol kiépített védmüvek vannak, így a gátak tönkremenetele csak bizonyos valószínűséggel következik be. Az árvízvédelem legjobb gyakorlata dokumentum jelentős súlyt helyez arra, hogy a lakosság és az érdekeltek ismerjék meg az őket érő veszélyeket: „Lényeges, hogy az emberek az elöntéseket környezetük részeként ismerjék el. A közösségeknek tudatában kell lenniük azzal, hogy veszélynek vannak kitéve. Egy veszély tudatában lenni azt jelenti, hogy felismerik azt, tudnak róla, nem felejtik el, vagy nem nyomják el ezt a tudatot és cselekvéskor megfelelően figyelembe veszik. Ha nincs meg a veszélyérzet, az ösztönzők sem segítenek. Ha az érdekelt személyek még nem tapasztaltak meg elöntést, akkor a veszély tudatát el kell juttatni hozzájuk elöntés-kockázati térképekkel, más információkkal és oktatással." 3. Kockázat az árvízvédelemben A természeti veszélyek, így az árvízi események a természet részei. Mindig léteztek és mindig létezni fognak. Néhány, völgyzárógátak tönkremenetele vagy felszínmozgás által előidézett árvíz kivételével, az árvizek olyan természeti jelenségek, amelyeket a földtani, a geomorfológiai, a domborzati, a talaj- és a növényzeti viszonyok befolyásolnak. A meteorológiai és a hidrológiai folyamatok lehetnek lassúak vagy gyorsak, és előidézhetnek heves árhullámokat és jobban előrejelezhető, lassan kifejlődő árhullámokat egyaránt. Bár az árvizek természeti jelenségek, a természeti folyamatokba történő olyan emberi beavatkozások, mint a lefolyás urbanizáció általi megváltoztatása, a mezőgazdaságban követett gyakorlat és az erdöirtás, jelentősen megváltoztatták a helyzetet egész vízgyűjtőkön. Ugyanakkor a kockázatnak történő kitettség, a sebezhetőség és az árvízi kockázat elöntésveszélyes területen folyamatosan nőtt. Az EU „az árvízvédelem legjobb gyakorlata" dokumentum szerint - amelyben 93-szor szerepel a kockázat szó - be kell mutatni a reális kockázatokat, különös tekintettel a megmaradó vagy visszamaradó (reziduális) kockázatokat 2. Az árvízvédekezés legjobb gyakorlata szerint: „Az árvízi kockázat ... definíciója az előfordulás valószínűsége, szorozva annak következményével..." Az előfordulás valószínűsége a terhelések és ellenállások együttes valószínűségének bekövetkezésétől függ. A kockázat számítás figyelembe veszi és szintetizálja a terheléseket, ' A magyar fordításban az angolban használt rezidual szót fennmaradónak fordították. Véleményem szerint a visszamaradó vagy megmaradó szavak jobban kifejezik a mondanivalót. az épített szerkezetek ellenállását valamint a várható hatásokat (károkat és előnyöket) (2. ábra). Ezek alapján a kockázat számításnál a következő problémákkal kell megküzdeni: - nehéz egy adott területen adott intenzitású természeti veszély -a mi esetünkben árvíz- várható előfordulásának valószínűségét meghatározni, - hiányzik egy általánosan elfogadott módszer és eljárás a károk meghatározására, különösen több, különböző eredetű fenyegetés egyidejű hatása esetén, - rendelkezni kell egy általánosan elfogadott szinttel a kockázat elfogadhatóságát illetően. A kockázatok értékelése üzenet a döntéshozóknak: „Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az árvízmentesítés milyen szintjét fogadhatjuk el, feltételezi a következmények vizsgálatát azt, hogy megfelelően értékelték-e a kockázatot. Vagyis a 100 év vagy más visszatérési időre történő tervezés csak akkor elfogadható és megalapozott, ha bizonyítva van ennek elégségessége, megfelelősége." Vagyis nem műszaki megérzés vagy napi megérzés a védmüvek kiépítési szintje a szerkezeti beavatkozások mérete feletti döntés. „A szerkezeti jellegű intézkedések (védmüvek) fontos elemek maradnak és azoknak elsődlegesen az emberi egészség és biztonság, továbbá az értékes javak és tulajdonok védelmére kell szolgálniuk. Szem előtt kell tartanunk, hogy az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű és hamis biztonságérzetet kelthet. Figyelembe kell ezért venni a megmaradó kockázatot, beleértve a lehetséges tönkremenetelt és meghibásodást." Kockázat számítás Terhelés Ellenállás Hatás 2. ábra. A kockázat számításánál figyelembe vett tényezők A kockázat számításnál meg kell határozni a védmüvek várható élettartalmát, figyelembe kell venni a távlati igényeket. Az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű, és úgy tűnik, hogy az események már rövid távon is rosszabbra fordulhatnak 3. Rendszeresen felmerülő kérdés: milyen biztonság érhető el milyen áron, illetve hogy a megmaradó kockázat milyen mértékét kell elfogadnia a társadalomnak? A megfelelő módszer a kockázatkezelés, az elviselhető kockázatra történő tervezés. Ennek hazai bevezetése 5-10 évre tehető, ha a döntéshozók komolyan gondolják. A 80-as és 90-es években a hazai árvízvédelem sokat veszített a korábban nemzetközileg elismert helyzetéből". 4. Reziduális kockázat Az árvízmentesítés sohasem abszolút mértékű; az elöntés elleni védelemnek csak egy bizonyos szintjét lehet elérni. Minden egyes védmü esetében ezért figyelembe kell venni a megmaradó (reziduális) kockázatot. ' Üvegház hatás, globális felmelegedés, stb 4 Az 1994-ben megkezdődött kockázattal kapcsolatos kutatások is leálltak.
