Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF . 1. SZ. tői igazgatóhelyettes főmérnök, 2001-2003 között pedig elsőszámú vezetője volt az igazgatóságnak. A vízügyi igazgatósági munkái közül kiemelésre kívánkozik például a Maros általános szabályozási tervének elkészítése, amely hosszú ideig országos mintaként szerepelt a többi folyó szabályozási tervezéséhez. Természetesen mindig vezető szerepet vitt az Alsó-Tisza vidéki árvízvédekezésekben, különösen az 1970., 1975., 1999. és a 2000. évi árvíznél tünt ki mindenre kiterjedő figyelme, ha kellett, mint például legutóbb 2000-ben, a mindszenti szivattyútelep és Kurca-toroki zsilip meghibásodásánál személyesen irányította a védekezési munkákat. Egyébként is szeretett mindenütt jelen lenni, a helyszínen meggyőződni a munkák menetéről, azok minőségéről. Mint vízügyi szakmérnöknek és egyben erdőmérnöknek speciális szakterülete volt a folyók hullámterének hasznosítása, illetve a hullámterek árvízlevezetésben betöltött szerepének vizsgálata. Ilyen ügyekben országos szaktekintély volt. Kemény vitapartner volt, de szót értett, és együtt tudott működni a természetvédőkkel, akárcsak bármely más szakterület képviselőivel és a különféle civil szervezetekkel is. Az árvízvédekezések mellett a belvízvédekezésekből is kivette részét, de talán még emlékezetesebbek azok a különleges kárelhárítási feladatok, amelyekkel már fiatalon sikeresen birkózott meg. Ilyen „hőstett" volt az algyői olajmező védelme 1968-ban, 2000-ben a tiszai cianid-szennyezés nagyobb kártételeinek elhárítása az alsótiszai szakaszon, valamint a pusztaszőlősi gázkitörésnél a tűzoltáshoz szükséges vízellátás megoldása. Nagyon fontosnak tartotta a nemzetközi vízügyi kapcsolatok ápolását. Kezdeményező és igen aktív szerepet töltött be mind a magyar-jugoszláv, mind a magyar-román határvízi tárgyalásokon és bejárásokon. Magas szintű szakmai tevékenységének és emberi kvalitásának köszönhetően a szomszédos országok vízügyes szakembereivel a szakmai kapcsolatok mellett mély barátságokat alakított ki, amit a megható részvétnyilvánítások hosszú sora bizonyít. Kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően - országos küldöttség tagjaként - több alkalommal vett részt külföldi tanulmányutakon, konferenciákon. Tagja volt a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának. Tudományos folyóiratokban illetve kiadványokban mintegy 70 cikke jelent meg, jó néhány közülük angol nyelven. Sokat lehetne beszélni arról, hogy milyen vezetői kvalitásokkal rendelkezett, de most csak egy nagyon fontosat emelnék ki, mégpedig azt, hogy a fiatal szakemberek pályakezdését sokféle formában támogatta, továbbképzésüket, tudományos és gyakorlati fejlődésüket igyekezett elősegíteni. Emlékszem - de közel is volt! - a nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett baráti összejövetelen azt mondta: „Sok mindenről beszélhetnék most, amire büszke vagyok. Beszélhetnék az árvízvédekezésekről, a jelentősebb tervezési feladatokról, tanulmányokról, és nagyon sok mindenről. De én nem ezekre vagyok a legbüszkébb." Rá jellemző módon így folytatta: „Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem kis szerepem van abban, hogy itt most ilyen sok tehetséges és már felelős beosztásban levő fiatal szakember van, akikre nyugodt szívvel lehet alapozni a vízügyes szakma jövőjét." Szívügye volt a Hidrológiai Társaság-i munka. A Társaság vándorgyűlésein gyakran szerepelt előadásokkal, dolgozatokkal, s erre buzdította munkatársait is. A Társaság nagy sikerű X. Országos Vándorgyűlésének, amelyet 1992-ben tartottak Szegeden, Ő volt a fő szervezője. Ennek elismeréseként Bogdánfy Ödön Emlékéremmel tüntették ki. A Társaság Szegedi Területi Szervezetének tíz éven keresztül volt az elnöke, ugyancsak hosszú évekig volt tagja az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály vezetőségének, a Társaság különféle bizottságainak.. 2003-ban a Társaság országos alelnökévé választották. Most, dr. Jjjas István elnök úr fólkérésére, a Társaság több ezres tagsága nevében is búcsúzom tőle. A Magyar Mérnöki Kamara elnökének, dr. Kováts Gábornak a megbízásából a mérnök-társadalom részvétét is tolmácsolom. Török Imre György már ott volt a Mérnöki Kamara újjászervezésénél is, a legutóbbi években pedig a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tagozat Etikai-Fegyelmi Bizottságában dolgozott. Sokrétű közéleti tevékenységéhez hozzátartozott az oktatás is. Nagy kedvvel kapcsolódott be a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola munkájába: rendszeresen meghívták az államvizsga-bizottságba. Török Imre György szakmai és közéleti tevékenységét több magas kitüntetéssel is elismerték. A legnagyobb becsben mégis - és ezt minden alkalommal kifejtette az Igazgatóság által alapított ,.^Alsó-Tisza Vidékért Emlékérmet' tartotta, mert, mint mondta „ez az a kitüntetés, amit demokratikusan, csak a kollegák szavazatával lehet elnyerni". És, a munkatársak megbecsülése mindennél értékesebb volt számára. Végül, nem felejthetjük el, hogy Török Imre György érdeklődési köre kiterjedt a vízügyi múlt föltárására, a vízügyi emlékek megőrzésére, a gyűjtemények fejlesztésére, és mérnök elődeink emlékének ápolására. Kezdeményezésére Szegeden több jeles vízügyi szakembernek állítottak emléktáblát. A Hidrológiai Társaság legutóbbi szegedi ülésén Ő mondta: "A vízügyi szolgálat annak köszönheti egységességét, eredményeit, hogy hagyományait ápolva, értékeit megbecsülve, a múltból építkezik." Ránk, utódokra hárul az a feladat, hogy megőrizzük és ápoljuk nagy elődeink emlékét, hogy szívünkön viseljük mindazon mérnökök sírjának sorsát, akik munkásságukkal példát mutattak. A mai naptól eggyel több ilyen sírunk van! V. I. és D. L.
