Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Karkus Pál 1923–2004 - Török Imre György 1940–2004 - Dr. Pataki Nándor 1930–2004 - Neppel Ferenc 1927–2004 - Marczell Ferenc 1989–2004 - Dr. Ubell Károly 1922–2004 - Philipp István 1978–2004

59 Dr. Pataki Nándor 1930-2004 Dr. Pataki Nándor, aranyokleveles vízépítő mérnök, a Vikuv - Vízkutató és Fúró Rt. - nyugalmazott igazgatója, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának címze­tes egyetemi docense, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszte­leti tagja, a Hidrogeológiai Szakosztály elnöke, a SITH Ma­gyar Nemzeti Bizottság elnöke 2004. július 17-én Budapes­ten elhunyt. Halálával szinte egyidejűleg 2004. július 15-én távozott dr. Pataki Nándorné, Pálovits Erzsébet is. Ham­vaikat 2004. július 30-án a budapesti Új Köztemetőben he­lyezték örök nyugalomra. A Magyar Hidrológiai Társaság nevében dr. Juhász József, a Társaság tiszteleti tagja mon­dott búcsúztatót. Ebből idézünk: Sokan gyászoljuk őket. Magam a Magyar Hidrológiai Társaság, a Miskolci Egyelem Műszaki Földtudományi Ka­ra, a Vízkutató és Fúró Rt. munkatársai nevében búcsúzom dr. Pataki Nándornéió\ és dr. Pataki Nándortól. A feleség, dr. Pataki Nándorné Pálovits Erzsébet 1925. március 30-án született Pápán. Ott töltötte gyermekkorát, s végezte iskoláit. Felnőttként költözött Budapestre, ott 1952­től 1983. évi nyugdíjazásáig, azt követően 1995-ig volt al­kalmazásban. Mindenkor élénk szellemi érdeklődése tette tartalmassá saját maga és környezete életét. Dr. Pataki Nándor 1930. január 8-án Salgótarjánban született. Itt végezte elemi- és középiskoláit is. 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett vízé­pítő szakos mérnöki oklevelet. 1970-ben ugyanezen az e­gyetemen hidrogeológiai tárgykörben műszaki doktori cí­met kapott. 1968-ban részt vett az UNESCO angol nyelvű hidrológiai szakértői továbbképző tanfolyamán. Szakmai is­mereteinek bővítését és tájékozottságát nagyban elősegítette felsőfokú német, angol és orosz nyelvtudása. Ennek egész életében meghatározó szerepe volt. Közéleti tevékenysége a szakmai pályafutás, a tudomá­nyos- és oktató munka és a társadalmi szervezetekben való részvétel vonulatába sorolható. Szakmai területen 1952-1970 között a Várpalotai Mély­fúró V, a Mélyfúró Ipari Tröszt, a Földtani Főigazgatóság, a Vízkutató és Fúró V. keretében ásványi nyersanyag kuta­tással, vízkutatással, műszaki kivitelezéssel, ezek szervezé­sével és irányításával foglalkozott, mint üzemvezető, fő­technológus, illetve főmérnök. 1970-ben a Vízügyi Termelő­eszköz Kereskedelmi V. igazgatójává nevezték ki. 1974-ben a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodába, majd az Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Főosztá­lyára került. 1976-ban nevezték ki a Vízkutató és Fúró Vál­lalat igazgatójának. 1990-ben innen ment nyugdíjba. Közvetlen ipari, termelő szakmai munkája mellett kie­melkedik hazai és külföldi szakértői tevékenysége is. 1954­ben bejegyezték az országos, kútfúrási szakértői névjegyzék­be. Előkészítette a mongóliai export-vízkutatási munkát, majd az ottani expedíció vezetője lett. 1965-ben Pakisztán­ban, 1966-ban Lengyelországban, 1967-ben Németország­ban és Libanonban, 1968-ban Brazíliában, 1969-ben Líbiá­ban, 1970-ben Szudánban végzett vízkutatási export munka szervezésével kapcsolatos szakértői tevékenységet. 1994­ben a Magyar Bányászati Hivatal a geotermikus energia­hasznosítás témában, 1995-ben a Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium a Phare-program keretében al­kalmazta szakértő- és tanácsadóként. Szakmai-tudományos munkája keretében elsősorban a kútépítés és -tervezés, a kúthidraulika területén végzett e­redményes kutató munkát, s újított meg technológiákat. A kompresszorozás - levegőliftes vízemelés -, a szűrőszerke­zetek korszerűsítése és a légemeléses fúrás hazai bevezeté­sének vizsgálata terén alapvető munkát végzett. A hévíz­hasznosítás és -felhasználás, a geotermikus energia-haszno­sítás és környezetvédelem vonatkozásában évtizedeken át kiemelkedő eredményeket ért el. Oktatói munkássága keretében 1965-ben a Mérnöki To­vábbképző Intézet kérte fel előadónak a korszerű kompresz­szorozás gyakorlati tapasztalatai és alapelvei, s a vízkutatás­nál alkalmazott korszerű technológia tárgykörében. 1969-től haláláig előadott az UNESCO angol nyelvű Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamán, amelyből angol és magyar nyelvű jegyzet is készült. 1969-től előadott a bajai Vízügyi Főiskolán. Ez évben hívták meg a Miskolci Egye­tem Műszaki Földtudományi Kara elődjéhez, a Bányamér­nöki Karhoz előadónak, amit haláláig lelkiismeretesen vég­zett, esetenként ellenszolgáltatás nélkül is. Részt vett a hid­rogeológus mérnökök állami vizsgáztató bizottságában. E­iőadásának színvonala és az ipari visszajelzések alapján címzetes egyetemi docensi címet adományoztak részére. Tudományos és kutató munkáinak eredményeit kb. 50 cikkben, folyóiratokban, kongresszusi kiadványokban jelen­tette meg, magyar, angol, német és orosz nyelven. Egyetemi és főiskolai, hazai és nemzetközi tanfolyami jegyzeteit ma­gyar, és angol nyelven írta. Sok előadást tartott külföldön. Előadója volt a Freibergi Bányászati Akadémia rendezvé­nyeinek. Előadást tartott Poznan, Freiburg, Koszalin, Ber­lin, Moszkva, Beirut, Szuhumi és Algir városokban. Kiterjedt társadalmi munkát végzett, amelyet elősegített szaktudása mellett szerencsés természete, kapcsolatteremtő képessége és kiterjedt nyelvtudása. 1968. óta tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. A Magyar Hidroló­giai Társaságban a Hidrogeológiai Szakosztály munkájába kapcsolódva annak vezetőségi tagja, 1980-tól haláláig elnö­ke volt. Elnöke volt a Nemzetközi Balneológiai Társaság (SITH) Magyar Nemzeti Bizottságának is, amely társaság 2002-ben alelnökévé választotta. Az OMKE Kőolaj- Föld­gáz- és Vízbányászati Szakosztályának 1968. óta tagja. 1981-től elnökhelyettesi teendőket látott el ott. 1979-től a vízbányászati tagozat elnökeként tevékenykedett. Munkájáért számos állami és társadalmi kitüntetésben részesült. 1968-ban a Földtani Kutatás-, 1971-ben a Vízgaz­dálkodás Kiváló Dolgozója. 1978-ban megkapta a Dionys átúra Bratislava emlékérmet. 1979-ben minisztertanácsi „Kiváló Munkáért" jelvényben, 1980-ban „Elnöki Elisme­résiben részesült. 1981-ben kapta meg a Munka Érdem­rend Ezüst Fokozatát, 1883-ban a szlovák földtani kutatás „Kiváló Munkáért" kitüntetését kapta. 1987-ben tüntette ki a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánfy Ödön-, 1998­ban a Schafarzik Ferenc-, 1988-ban az OMKE a Zsigmondy Vilmos emlékéremmel. 2004-ben választotta a Közgyűlés a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává. Dr. Pataki Nándor és felesége melegszívű emberek, szerető és oltalmazó szülők és nagyszülők voltak. Maguk körül megértést és békességet árasztottak. Bizonyára mély jelképet kell látnunk abban, hogy e házaspár hamvait együtt szórják szét a világba, hiszen egymásért éltek. Hittel mondjuk, hogy nem felejtünk el benneteket. J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom