Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
147 A Zooplankton összetételében tapasztalható eltérések különböző növényállományokból vett minták alapján Tóth Adrienn 1, Zsigó Krisztina 1, Zsuga Katalin 2 'DE Hidrobiológia tanszék, 4032. Debrecen Egyet em tér 1., 'Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok Kivonat: Munkánk a Tisza-tóban (Kiskörei-tározó) lévő szigorú védelem alatt álló Hordódi-Holt-Tiszán végzett zooplankton-vizsgálat eredményeit mutatja be. Mintavétel a területen található főbb növényállományokból (sulymos, tündérrózsás, érdes tócsagazos, gyékényes) és nylltvfzből történt. A nyiltvlz-sulyom határterületen a szegélyhatás vizsgálata céljából szintén jelöltünk ki mintavételi helyet. A felszíni merített minták mellett szivattyúzással minden esetben vettünk felszíni és mélységi mintát is. A zooplankton-állomány összetételére vonatkozó eredményeink a planktonikus és metafitikus szervezetek eltérő előfordulási arányát igazolták. A különböző növényállományokban jellemző összetételű metafiton fejlődik ki, amely diverzebb, mint a nylltvizes terület faunája. Az egyes növényállományok dominanciaviszonyai nemcsak a nyfltvlztől, hanem egymástól is különböznek, összességében megállapítható, hogy a Hordódi-Holt-Tiszára a Zooplankton mozaikossága jellemző, melynek kialakításában több tényező mellett a makrovegetáció összetétele is meghatározó jelentősége. A felszíni minták esetében a két mintavételi módszer nem adott eltérő eredményt. Kulcsszavak: holtmeder, Tisza-tó, zooplankton-közösség (Rotatoria, Cladocera), különböző növényállományok Bevezetés A vízterekben található különböző fajokból álló növénytársulásoknak és azok szubasszociációinak nagy jelentősége van a terület faunájának kifejlődésében, változásában. Már korábbi vizsgálatok is igazolták, hogy különbség állapítható meg a nyíltvizes és a vegetációval borított víztestek zooplanktonjának minőségi és mennyiségi összetételében (Nagy 1999). Nyíltvízi területekre euplanktonikus dominanciajellemző, míg a növényzettel fedett részeken a metafitikus, tektonikus, bentikus szervezetek nagy aránya a meghatározó (Zsuga 2002). A vegetációborítottság mértéke alapján megnyilvánuló Cladocera közösségek fajösszetételbeli különbségeire vonatkozó vizsgálatok azt igazolták (Whiteside et al. 1978), hogy eltérés van a 100 %-os, 70-80 %-os és az 50 %-os növény-borítottságú területek között. Vizsgálati célunk, a Tisza-tó egy jól elkülönülő víztestében (Hordódi-Holt-Tisza) a különböző növénytársulások és a nyíltvizes területek Zooplankton- közösségeinek (Rotatoria, Cladocera) összehasonlítása. Anyag és módszer Mintavételi területünk a Tisza-tó (Kiskörei-tározó), szigorú védelem alatt álló, Tisza-tavi madárrezervátum részéhez tartozó Hordódi-Holt-Tisza, mely 1862-ben a folyószabályozási munkálatok eredményeként jött létre. A holtmeder jelentős vizszinti-ngadozású tározói részben található. Vizének pótlása évenként a IX. öblítő csatorna és a Kerektó felől biztosított. Feltöltődésének előrehaladott állapotára utal a korábbi 5-8 méteres mederközépi vízmélység 3 méteresre csökkenése (Dévai et al. 2003, Lukács et al. 2004). A mintavételi helyek kijelö-lésénél figyelembe vettük a korábbi vegetáció-felmérések eredményeit (Dévai et al. 2003). Mintáinkat a vegetáció teljes kifejlődése, maximális borítottság kialakulásakor, július 14-én vettük, mely egy hosszabb vizsgálatsorozat első lépcsője. Cikkünk az ekkor vett minták értékelését tartalmazza. Az általunk kijelölt nyolc mintavételi hely a következő: két nyílt vizes, két sulymos, egy nyíltvíz/sulyomszegélyi, egy tündérrózsás, egy alámerült hínáros, egy gyékényes terület. Az egyes mintavételi helyek Zooplankton közösségeinek (Rotatoria, Cladocera) meghatározására a felszíni minták esetében szivattyús és merített mintavételt alkalmaztunk. A vertikális rétegzettségben tapasztalható különbségek kimutatására mélységi szivattyús mintákat is vettünk. A gyűjtéseket a 40 |im lyukbőségű plankton-hálóval végeztük, a mintákat a helyszínen formalinnal 4-5 %-os végkoncentrációra tartósítottuk. A mennyiségi és minőségi minták feldolgozásakor számláló kamrába kitöltött tömörített mintával dolgoztunk (Zsuga 2002). A kerekesférgek esetében a fajok identifikálásához szükséges rágók preparálását hypoval végeztük. Az eredmények értékelése során meghatároztuk az egyes mintavételi helyeken, az alkalmazott mintavételi módszerenkéntjellemző százalékos faj összetételt, a 10 %-ot el nem érő fajokat egyéb kategóriába vontuk össze. Ugyanezzel a kategorizálással megállapítottuk az egyes mintavételi helyekre jellemző életmód (metafitikus, bentikus, tektonikus, planktonikus, euriotop) szerinti százalékos megoszlást. A statisztikai elemzésekhez a NuCoSA 1.05 (Tóthmérész 1993) programcsomagot használtuk. A jól elkülönülő növénytársulások domináns fajainak, fajegyütteseinek (Rotatoria, Cladocera) megállapításához az IndVal (Indicator Value) módszert használtuk (Dufréne és Legendre 1997). A módszer az egyes növényállományok hierarchikus vagy nem hierarchikus osztályozása alapján mutat ki indikátorfajokat vagy faj együtteseket az osztályozás során kapott csoportokra. A különböző növényállományok hasonlóságát a Rotatoria és Cladocera fajok egyedszáma alapján Mathusita hasonlósági függvénnyel számítottuk, majd ez alapján a hierarchikus osztályozáshoz Ward-Orlóci fúziós módszert használtunk. Az eredményeket az 1. és 2. táblázatban ill. az 1. és 2. ábrán mutatjuk be. Eredmények A merített minták esetében a kerekesférgek faj- megoszlásáról megállapítottuk, hogy a nyíltvíz legnagyobb százalékban megtalálható fajai euplanktonikus szervezetek, az Asplanchna priodonta, Keratella cochlearis, Postclausa hyptopus. A nyíltvíz/sulyomszegélyben a növényállományra jellemző fajait találtuk meg a legnagyobb százalékos arányban (Lecane quadridentata, Mytilina sp.), a tipikusan mélységi régióhoz kötődő Platyias patulus előfordulása is 10,3%-os. A növényzetes állományok mindegyikében igen nagy aránnyal előforduló Conochylus hippocreppis mellett a metafiton jellegzetes képviselőiként a legnagyobb arányban a Lecane quadridentata és Lecane bulla, Euchlanis dilatata található. A tündérrózsa állományára a planktonikus szervezetek dominanciája jellemző (Keratella cochlearis), továbbá nagy egyedszámot ért el a Conochylus hippocreppis, illetve a hidegvízi fajként ismert ( Koste 1978) Postclausa hyptopus A szivattyús felszíni minták értékelése után kapott eredmény nem tért el lényegesen a merített mintákétól A mélységi minták százalékos fajösszetételéről elmondható, hogy azokban a Platyias patulus - tipikusan fenék-régiói faj - nagy százalékban fordul elő, kivéve a nyíltvizes mintavételi helyet (275 cm, a holtmeder legmélyebb pontja), ahol a felsőbb rétegben gyakori euplanktonikus fajokat mutattuk ki a mélységi régióból is.
