Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
131 Nehézfém felhalmozódás, mint az üledéklakó árvaszúnyog fajok lárváin tapasztalt szervi elváltozások egyik oka a Balatonban Szító András 1, Aranyné Rózsavári Anikó 2 'Halászati és Öntözési Kutatóintézet 5540. Szarvas, Anna-liget 8. 2Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratórium, 5002. Szolnok, Pf. 63, Tiszaliget Kivonat: Az utóbbi aszályos években a Balaton vízszintje több mint egy méterrel csökkent, a hullámzástól védett térségekben mint a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet hajókikötőjében - felgyorsult az üledék felhalmozódás. A 14 árvaszúnyog faj közül csak 8 fajon találtunk szervi elváltozásokat, ezek a fajok a következők voltak: Procladius choreus, Microchironomus lener, Microtendipes chloris, Parachironomus arcuatus, Polypedilum nubeculosum, Polypedilum minutum, Stictochironomus sticticus, Polypedilum scalaenum. A Balatonban gyakori faj a Procladius choreus, a Microchironomus lener és a Polypedilum scalaenum, ezért ezek a fajok alkalmasak a jelenlegihez hasonló vizsgálatokra. A többi ritka fajnak számít, egyedei csak véletlenszerűen fordulnak elő a minőségi mintákban is, így információ tartalmuk is csak kiegészítő szerepet játszik. A Cd 1-10 %, a Ni 2-10 %, a Zn 0,1-2%, a Cr 0,1-5 %, a Cu 1-2 %, az üledék Fe és Al tartalma 2-2 %-on (májusban) mutatott csak szignifikáns összefüggést az árvaszúnyog lárvákon tapasztalt károsodások mennyiségével. Kulcsszavak: bentosz, Chironomida, labium sérülések, nehézfémek Bevezetés A Belső-tó Uledékfaunáj ának vizsgálatához 2002-ben kontrol területként az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete hajókikötője zárt területét választottuk. Az innen előkerült lárva anyag határozása során több faj esetében feltűnően nagy volt a különböző mértékben kopott fogazató lárvák száma. Az említett jelenség okának kiderítésére vállalkoztunk. Saját vizsgálatok és szakirodalmi adatok alapján feltételeztük, hogy az elváltozásokat az üledék nehézfém-, elsősorban kadmium tartalma okozta (Warwick, 1985; Warwick -Tis dale, 1988; Krantzberg, 1989; Szító-Waijandt, 1989; Timmermans, 1991). Abból indultunk ki, hogy az Intézethez földrajzilag legközelebb lévő Balatonfüred térségéből a Balatonba jutó kommunális- és ipari szennyező anyagok egy részét az erős viharok hatására keletkezett hullámzás felkavarja, és az Intézet kikötőjében folyamatosan lerakja. A kikötő erős feliszapolódását tapasztaltuk is. Az üledékkel együtt nehézfém felhalmozódás is történhet. A nehézfémekkel terhelt üledékben élő és táplálkozó árvaszúnyog fajok lárváinak szervezetében az anyagcsere- és hormonális folyamatokat olyan mértékben megzavarják a nehézfémek, hogy a laza szerkezet miatt a táplálkozás során állandó koptatásnak kitett alsóajak (labium) fogazata a lárva korától függően lekopik. Célunk volt tehát hogy megvizsgáljuk, - mi a szokatlan elváltozások oka, - egyúttal monitoring szervezetekként felhasználtuk az erre alkalmas árvaszúnyog fajok lárváit az ilyen környezetkárosodás által okozott stressz-hatások kimutatására. Anyag és módszerek A Balatonból Ekman-Birge markolóval az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete térségben a partszéltől Balatonfüred irányába haladva öt ponton terveztük a mintázást. Az ötödik mintavételi térség Balatonfüred szennyvíz befolyójánál lett volna. Márciustól havonta július végéig terveztük a mintavételt. A pályázatban kért 100 ezer Ft költségnek csak a felét kaptuk meg, Igy az útiköltség térítésen túl gyakorlatilag a teljes labor költséget a HAKI és a szolnoki KÖTIVIZIG Laboratóriuma vállalta át. A mintavételi tervet át kellett dolgozni: három térségben 2003. májusban, októberben és 2004. áprilisban a telelő lárvák vizsgálatára vettunk minőségi vizsgálathoz mintákat. A mintavételek során tehát arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb üledéklakó árvaszúnyog lárvát gyűjtsük. Vizsgált térségek: Balatonfüred, Tihany (strand) és a BLKI hajókikötő (/. ábra). Az iszapolható részt a helyszínen 250 um szembőségű hálón átmostuk, és az Igy felfogott anyagot élő állapotban, hűtőtáskákban szállítottuk a laboratóriumba. Az állatok kiválogatása élő állapotban történt, ezt követően 80 %-s alkoholban konzerváltuk a határozásig. A mintázás a jégborítás megszűnését követően kezdődött, hogy a környezeti hatásokat a telelő árvaszúnyog lárvákon figyelhessük meg, majd a tenyészidöben figyelemmel kísérhessük e hatások változásait: ? Belső-tó 1. ábra: A mintavételek helyei erősödést, vagy csökkenést. A lárvák faji szintre történő határozásához hazai- és külföldi szerzők munkáit használtuk (Bíró 1981, Cranston és mtsai 1983, Fillkau és Robanck 1983, Fillkau 1962, Hirvenoja 1973, Pinder és Reiss 1983). Nehézfém vizsgálatokra az üledékmintákat Hargrave mintavevővel vettük. Az üledék zavarása nélkül a felső 5 cm-es rétegből minden mintavételi helyen a vizsgálatokhoz szükséges mennyiséget szedtük ki, és mikrohullámú készülékben történő roncsolás után atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg az üledék réz, nikkel, ólom, kadmium, króm és higany tartalmát. A feladat megoldása során a következő kérdésekre kerestük a választ: Milyenek a nehézfém koncentrációk Balatonfüred és a Limnológiai Kutatóintézet hajókikötője közötti Balaton térség üledékében, - Mutatnak-e a koncentrációk évszakos változást, - Van-e szignifikáns összefüggés a nehézfémek (vagy valamelyik, egyetlen nehézfém) koncentráció(i) és a rendellenesen kopott alsóajak fogazató árvaszúnyog lárvák mennyisége között, - Csak a telelő nemzedéken, vagy a továbbiakon is kimutatható-e a károsító hatás, - A kutatási eredményünk gyakorlati haszna. Eredmények Az első mintavétel idején az üledéklakó árvaszúnyog lárvák egyedsürűsége a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (a továbbiakban Intézet) mólójánál volt a legnagyobb, a tihanyi strandnál nem találtunk lárvákat, Balatonfürednél is csupán 5 lárvára akadtunk a minőségi mintákban (1. táblázat).
