Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.
132 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. A telelő lárvák között deformált alsó ajkúakat csak a Kutatóintézet mólójánál lévő mintavételi helyen találtunk. A Parachironomus arcuatus lárváinak 7, a Polypedilum nubeculosum lárvák 40 %-a volt sérült, mely az alsóajak fogazatának különböző mértékű kopottságában volt felismerhető. Az első tavaszi nemzedék lárvái között május 29-én az Intézetnél és a strandnál vett mintákban voltak sérült fogazatú lárvák, míg Balatonfürednél nem voltak, az ott vett mintákban - a korábbiakhoz hasonlóan - alig volt üledék-lakó árvaszúnyog lárva. Az üledéklakó árvaszúnyogok tavaszi nemzedékében az Intézet előtti mólónál vett mintákban a Microtendipes chloris két lárva közül az egyik, míg a Polypedilum nubeculosum 26 lárvája közül 11 fogazata volt erősen kopott, a strandnál pedig a Stictochironomus sticticus 11 lárvája közül 3 egyedé. Összességében: az Intézet mólójánál az üledéklakó árvaszúnyog lárvák 7,9 %-a, a tihanyi strandnál 15 %-a volt sérült (kopott alsó-ajakú), míg Balatonfüred térségében továbbra sem találtunk ilyen állatokat. A 2003. október 3.-án vett mintákban is az Intézet mólójánál vett mintákban volt legnépesebb az üledéklakó árvaszúnyog fauna. Az Intézet mólójánál csak a Microchironomus lener lárvák labiumán volt különböző mértékű kopás, e faj lárváinak 96,5 %-án rendellenességet tapasztaltunk. A strand- és Balatonfüred térségében a Microchironomus tener nem fordult elő, a strand térségében a Polypedilum minutum lárváit találtuk, amelyek 28,5 %-a volt sárült alsó ajkú: a fogazatuk különböző mértékben kopott. Ezt a fajt sem az Intézet, sem Balatonfüred térségében nem találtuk. Balatonfüred térségében viszont a Procladius choreus egy sérült és egy ép labiumú példányát találtuk, a másik indikátor a Polypedilum scalaenum volt, ez utóbbi összesen három egyede közül 2 sérült volt (66,6 %). A lárvák 34,1 %-ának labiuma volt sérült az Intézet mólójánál, 11,8 %-a a strandnál, és 27,3 %-a Balatonfüred térségében. A 2004. április 14.-én vett mintákban csak az Intézet térségében találtunk üledéklakó árvaszúnyog lárvákat igen alacsony egyedsűrüségben, amelyek mind ép fogazatúak voltak a többi hely mintái üresek voltak. Az Üledék nehézfém tartalma Csak egyetlen időpontban vett minták fémtartalmát vizsgálhattuk meg. Az adatokból megállapítható, hogy Balatonfüred térségében lényegesen alacsonyabb az üledék fémtartalma, közöttük a nehézfém tartalom, mint a BLKI kikötőjében. A strand térségében a balatonfüredinél is alacsonyabbak az értékek, míg a BLKI kikötőjében a legmagasabbak. Az adatok igazolják az elképzeléseinket, hogy Balatonfüred térségéből az uralkodó szél által felkevert üledék a kikötő védett részében kiülepszik és nehézfémekben is. Csupán az arzén értéke volt azonos Balatonfürednél a kikötőben, a strand térségében az előző mintavételi helyek háromszorosa volt. Az okát nem kerestük. Nehézfémek okozta elváltozások A tenyészidő folyamán 2003. májusában a kadmium, a nikkel, a cink és a króm károsító hatása volt igazolható, - a 2003. május 29-én vett mintákban a réz, a kadmium, a nikkel, a cink, az ólom, a króm a higany és a mangán, a vas és az alumínium, - az október 3.-án vett mintákban a kadmium, a nikkel, a cink és a króm hatása bizonyult mérgezőnek. (6-8. táblázat). 2004. áprilisában a telelő lárvák között nem találtunk sérült, kopott fogazatú egyedeket. A Cd 1-10%, a Ni 2-10 %, a Zn 0,1-2 %, a Cr 0,1-5 %, a Cu 1-2 %, az üledék Fe és Al tartalma 2-2 %-on (májusban) mutatott csak szignifikáns összefüggést az árvaszúnyog lárvákon tapasztalt károsodások mennyiségével (1-3. táblázat). Értékelés és következtetések Szakirodalmi adatok alapján ismert, hogy az üledék nehézfém tartalma sem szezonálisan, sem évenként nem mutatott szignifikáns változásokat (László et al, 1981, T. Nagy et al., 2002). Az előbbiek alapján viszonyítottuk a kopott fogazatú lárvák arányát a vizsgált fém komponensek mennyiségéhez. A vizsgálatok adatai alapján bizonyítva látjuk, hogy az északi, észak-keleti szél az üledéket felkeverve Balatonfüred- és a keleti medence más térségeiből egyaránt Tihany térségébe hozza és a védett helyeken - mint például a BLKI hajókikötője - lerakja. Az utóbbi évek csapadék szegénysége miatt az egyébként is sekély tónak számító Balaton közel egy métert veszített a korábbi vízszintből, emiatt a szél felkeverő hatása a korábbiaknál is erősebben érvényesül, így az átrendezett üledék mennyisége is nagyobb. Az öblök, az áramlástól egyéb módon védett partszakaszok az üledék lerakódás és vele együtt a nehézfém felhalmozódás helyei. A tóba épülő partvédő gátak, egyéb célt szolgáló, az áramlást akadályozó létesítmények a mozaikos feltöltődést elősegítik. A Balaton más térségeire is kiterjedő hasonló vizsgálatok eredményei azt is megmutatnák, melyek a nehézfém akkumuláció helyei, és a tápláléklánc egyes csoportjai milyen mértékben veszélyeztetettek. Irodalmi adatok alapján ismert tény volt, hogy főleg az üledék Cd tartalma okoz szervi elváltozásokat az üledék-lakó árvaszúnyog lárvákon, de ezekből az adatokból szezonális ingadozásokról nem kaptunk ismereteket (Warwick, 1985; Kranzberg, 1989; Warwick et al., 1989; Timmermans, 1991; Szító et al., 1989). Szakirodalmi adatok alapján más nehézfémek (ólom, higany) az üledéklakó gerinctelen állatok szervein különböző elváltozásokat okoznak. Összefoglalás Az aszályos évek miatt a Balaton a korábbi évek vízszintjénél egy méterrel sekélyebbé vált. Az uralkodó szél, az esetenként kialakuló viharok a sekélyebbé vált tó vizét a korábbinál hatékonyabban keverik fel, ennek eredménye a megnövekedett üledékszállítás, amely a tó széljárástól védett helyein kiülepszik. Eredménye többek között a Limnológiai Kutatóintézet hajókikötőjének felgyorsult ütemű feliszapolódása. Az iszapolható üledék frakció felhalmozódása miatt az ilyen térségekben a hozzájuk kötődő nehézfémek feldúsulása történik, a vas és az arzén kivételével a vizsgált fémek mennyisége és az üledéklakó árvaszúnyog lárvák szervi elváltozásai között különböző szinteken szignifikáns összefüggést mutattunk ki. A telelő nemzedéken kisebb volt a károsodás mértéke, mint a tenyészidőben gyűjtött mintákban lévő állatokon tapasztalhattuk. Ebben bizonyosan szerepe van a mortalitásnak. Vizsgálataink eredményeinek gyakorlati vonatkozása, haszna az, hogy kimutattuk, melyek azok az állóvízi, hazánkban előforduló üledéklakó árvaszúnyog fajok, amelyek alkalmasak a környezetet károsító anyagok kimutatására. A környezetvédelem felértékelődésével más vízi élőhelyeken tapasztalt hasonló jelenségek az adott élőhely minőségének megítélését teszi egyértelműbbé. Köszönetnyilvánítás Munkánkat a Balaton-kutatási Alapítvány anyagi támogatásával végeztük.
