Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

129 A tervezett duzzasztás várható hatása a Hármas-Körös vizes élőhelyei növényzetére Szalma Elemér

1 Bancsi István

2 Végvári Péter

2 Szító András

3 Kovács Pál

2 Éhn József

4 'Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Biológia tanszék, 6725. Szeged, Boldogasszony sgt. 6. 2Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vfziigyi Igazgatóság Regionális Laboratórium, 5002. Szolnok, Pf. 63, Tiszaliget. 3Halászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. 'VIZrINTER Mérnökiroda Kft., 1114. Budapest, Eszék utca 9-11. Kivonat: A Körösök első vízlépcsőjét, a békésszentandrási vízlépcsőt 1942-ben helyezték üzembe. A vízlépcsők mögött nagykiterjedésű, lelassult folyású, lényegileg tavi jellegű, limnoplanktonikus elemekben gazdag visszaduzzasztott mederszakasz jött létre. Ezen a szakaszon (az ún. felső bögén) a meder mindkét parti sávját mocsári növényzet szegélyezi. A visszaduzzasztott szakasz nyíltvízi régiójában a hydro-hemikryptophyta és hydro-therophyta életformájú emerz- és szubmerz gyökerező vízinövényfajok dominanciája a jellemző. A Békésszentandrás alatti nem duzzasztott mederszakasz (alsó böge) gyakorlatilag mocsári- és vízinövény-mentes. A közvetlen partszegélyen fajösszetételében és megjelenésében igen változatos iszapnövény-társulások (Nanociperion), magasabb térszinten bokorfilzesek (Salicelum triandrae) alakultak ki. A tervezett duzzasztás hatására a felső duzzasztott szakaszra jellemző hínárnövények megjelenése várható, továbbá az állandó vízszint miatt a folyómederbeli iszapnövény-társulások eltűnnek. A folyószakasz tavi jellegűvé válása kihat a benne található élőlények fajösszetételének minőségi változására is. Kulcsszavak: Hármas-Körös, tervezett duzzasztás, makrovegetáció Bevezetés A Hármas-Körös Békésszentandrási vízlépcső és a torkolat közötti, mintegy 40 km-es szakasz botanikai felmérését 2000. évben végeztük el. A felmérések célja a Bökényi duzzasztó és hajózsilip (alsó böge) tervezett rekonstrukciója során bekövetkező környezeti változások növényvilágra gyakorolt hatásának becslése volt. A becsléshez szükséges összehasonlítási alapként, a Körösök - 1942-ben üzembe helyezett - első vízlépcsője, a békésszentandrási vízlépcső és duzzasztómű feletti szakasza (felső böge) szolgált. Anyag és módszer Vizsgálataink kiterjedtek a Hármas-Körös említett (alsó és felső böge) szakaszán található hullámtéri erdő-, gyep-, mocsári- és hínártársulásaira, továbbá a kubikgödrök és mezőgazdasági területek növényvilágára. A területbejárások során hagyományos növényökológiai és cönológiai módszerek segítségével történtek a felvételezések. Eredmények Értékelés és következtetések A hullámtér erdötársulásai A hullámtéri erdőtársulások közös jellemzője, hogy állományaikat évente akár többször is viszonylag tartós víz boríthatja (Kárpáti 1985, Kárpáti és mtsai 1962). Jellemző társulásai a hullámtér alacsonyabb szintjein egész a folyómeder széléig húzódó, bokros-ligetes jellegű Salicetum triandrae, és az ezzel általában érintkező, valamivel magasabb térszinteken a Salicetum alhae-fragilis. Kubikgödrök növénytársulásai A mára már erősen feltöltődött kubikgödrökben a feltöltődés előrehaladtával a mocsári elemeket felváltja a foként magassásosokra jellemző vegetáció (Timár 1950b). Az árhullámok levonulása után, főként az emerz lebegő ökológiai faj csoportba tartozó Lemna minor, L. gibba, Salvinia natans és a Spirodela polyrhiza populációk előfordulása A hullámtéri gyeptársulások E területen jellemző az ecsetpázsitos sziki szolonyec rét, Agrosti-Alopecuretum pratensis (Bodrogközy 1990). A területen elsősorban a nedvességet (hygrophyl) és az üde öntéstalajt kedvelő fajok dominanciája jellemző. Az asszociációk fajösszetétele a térszint-változásoknak megfelelően alakul (Bodrogközy 1990). Mezőgazdasági területek A hullámtéri erdők és gyepek mellett viszonylag nagy területeket foglalnak el a mezőgazdaságilag használt szántók és legelők. Természetvédelmi szempontból ezek fennmaradását érdemes lenne átértékelni. A duzzasztott szakasz vízinövényei A duzzasztott szakasz nyíltvízi régiójára a hydro-hemikryptophyta életformájú emerz- és szubmerz gyökerező vízinövény-fajok dominanciája a jellemző. Ezek közül tömegesen elsősorban a békaszőlő (Potamogeton) fajok fordulnak itt elő, pl. Potamogeton nodosus, P. perfoliatus, P. crispus, P. pectinatus. Ezek a fajok jól viselik a víz lassú áramlását, és a kisebb áradásokat, tipikusan folyóvízi fajoknak tekinthetők (Szalma 2003). A tavakban és tározókban nagyobb állományait az előzőhöz hasonlóan, a lassú vízmozgású, hullámverte területeken találhatjuk meg. A duzzasztott szakasz védett öbleiben és nagyobb holttereiben a víz lassú áramlását elviselő, de a szélárnyékot kedvelő, a hullámzást (hullámverést) kerülő fajok jelennek meg. Ezek közé tartozik az emerz gyökerező Nymphoides peltata és a szubmerz gyökerező Myriophyllum spicatum (Szalma 2003). A vízi "gyomokként" emlegetett hydro-therophyta fajok általában egyévesek, terméssel vagy un. áttelelő rügyekkel (turionnnal) szaporodnak. Ezek a fajok inkább nyugodt, lenitikus vizeket részesítenek előnybe. Ide tartoznak, többek között, az emerz- és a szubmerz lebegő életformájú békalencse (Lemna), tócsagaz (Ceratophyllum), a gyökerező súlyom (Trapa natans) és a tüskéshínár (

Najas sp.) fajok. Megfelelő ökológiai körülmények között a fent említett fajok élőhelyükön tömegesen elszaporodhatnak, s inváziós fajként viselkedhetnek. A Körösök esetében ezjellemző a békalencsékre (Lemna minor, L. gibba, Spirodela polyrhiza, Wolffia arrhiza). A hydro-therophyta fajok terjedési stratégiájának része, hogy terméseik (más hydro-therophyta fajok esetén turionja) különböző állományok közé sodródnak be. Ezek az állományok ún. "magcsapdaként" vagy "turion-csapdaként" funkcionálnak, ezzel közvetlen úton segítik elő e fajok terjedését. Ezen feltételek alakulása mellett szerveződhet pl. a Trapo-Nymphoidetum társulás is. Az ökológiailag eltérő igényű fajok állományai pl. Potametum nodosi, Potametum perfoliati, hydro-therophyták esetében kevésbé jó "mag- és túrion csapdaként" funkcionálnak, a propagulum és túrion megtartó képességük alacsonyabb, ezért tiszta állományaik sokkal gyakoribbak. Ezek az állományok a hydro-therophyta fajok terjedésének elősegítésében közvetett szerepet játszanak azzal, hogy megtelepedésük során közvetlen környezetükben megváltoztatják a víztest mozgási-, áramlási viszonyait. Ezzel mintegy elősegítik más, elsősorban hydrotherophyta fajok betelepülését (Szalma és mtsai 2002). A nitrogén tartalmú tápanyagok felvételénél a békalencse fajok erős NH

4 preferenciát mutatnak. A gyors felépítő folyamatok eredményeként a leggyorsabban szaporodó virágos növények közt tartják őket számon. A vegetatív szaporodás során az egyedszám optimális körülmények között háromnaponta megduplázódhat. A békalencse fajoknak kevés kórokozójuk és kártevőjük van (Hutchinson 1975). Mindezek a feltételek lehetővé teszik a Körösök vízgyűjtő-