Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

6. szám - XLVI. Hidrobiológus Napok: Szélsőséges körülmények hatása vizeink élővilágára, Magyarországi kisvízfolyások ökológiai viszonyai Tihany, 2004. október 6–8.

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 6. SZ. Két Sigara (Heteroptera: Corixidae) faj testméretei a Balaton Keszthelyi és Siófoki medencéjében Bakonyi G.

1 - Vásárhelyi T.

2 1 SZIE Állattani és ökológiai Tanszék, 2100. Gödöllő, Páter K. u. 1., Email: bakonyi.gabor@mkk.szie.hu 2 Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088. Budapest Baross u. 13. Kivonat: A Sigara falleni (Fieber, 1851) és Sigara striata (Linnaeus, 1758) vizipoloskák a Balaton leggyakoribb fajai közé tartoznak. Dolgozatunkban a fajok, a nemek és két különböző biotópból (Keszthelyi és Siófoki medence) származó S. striata egyedek egyes testméreteit hasonlítjuk össze. A Keszthelyi medence a vizsgált időszakban jelentősebben eutróf volt, mint a siófoki. Szignifikáns különbségeket találtunk a fajok, a nemek és a S. striata esetében a két medencében élő nőstények egyes méretei között. Eredményeink a fajok identifikációjában nyújthatnak új lehetőségeket. A két különböző medencében élő populáció méretbeli különbségeinek okait további vizsgálatok tisztázhatják. Kulcsszavak: Sigara falleni, Sigara striata, testméretek Bevezetés A Sigara falleni (Fieber 1851) és Sigara striata (L. 1758) fajok az elmúlt évtizedekben a Balaton leggyakoribb vízipoloskái közé tartoztak (Vásárhelyi és Bakonyi 1988, Bíró 2003). Konstanciájuk változása indikációs értékű (nem publikált adat). Ugyanakkor a két faj morfológiájáról, biológiájáról alig van ismeretünk. Határozókulcsokban található igen hasonló, viszonylag elnagyolt adatok szerint mindkét faj testhosszúsága 7-9 mm, a S. falleni testhosszúsága 7-8 mm (Soós 1963, Móczár 1969, Jansson 1986), bár Macan (1965) szerint a S. falleni hossza is 7-9 mm. Jaczewski és Wróblewski (1978) közölnek pontosabb adatokat, miszerint a S. falleni testhossza 6,8-7,8 mm. Ugyanakkor az állatok testméretei jelentős szelekciós tényezők lehetnek, ahogy ezt a S. falleni testnagyságára, testtömegére és első lábfeje (pala) nagyságának vonatkozásában Candolin (2004) igazolta. Az említetteken túl a fajok morfológiájára vonatkozó részletesebb adatokat nem ismerünk. Azt sem tudjuk, hogy az állatok egyes morfológiai paramétereit milyen mértékben befolyásolják a környezeti tényezők. Ezért 1985-ben gyűjtött példányok segítségével a következő kérdéseket vizsgáltuk: (1) a két faj egyedeinek testméretei milyen mértékben különböznek egymástól, (2) azonos faj hímjei és nőstényei között milyen különbségek vannak, (3) különböznek-e az azonos fajú és nemű egyedek testméretei az erősen eutrof keszthelyi és a kevésbé eutrof Siófoki medencében? Anyag és módszer A két faj egyedeit vízhálóval gyűjtöttük. Az állatok Fenékpusztáról (Keszthelyi medence) és Fűzfőről (Siófoki medence) származtak. A gyűjtőhelyek kiválasztásában szempont volt, hogy jelentősen eltérő trofitású víztereket képviseljenek. Fenékpusztán S. falleni és S. striata egyedeket, Fűzfőn S. striata egyedeket gyűjtöttünk. Mindkét faj 10-10 nőstény és hím egyedén végeztük a méréseket, kivéve a S. striata Fenékpusztáról származó hím egyedeit, amelyekből csak 8 állatot találtunk. Ez a minta méret Vásárhelyi (1982) szerint elegendő ilyen összehasonlítások céljára. A következő adatokat mértük: szem legkisebb távolsága, szem legnagyobb szélessége, fej magassága, fej szélessége, második láo (comb, lábszár, lábfej, karom), harmadik láb (comb, lábszár, lábfej, karom), szárnyhossz, szárny szélesség. A méréseket csavaros okulármikrométer segítségével végeztük. Az átlagokat t-próba (abszolút méretek) és Mann-Whitney próba (arányok) segítségével hasonlítottuk össze. A diszkriminancia analízisekhez a Syn-Tax programcsomagot (Podani 2000) használatuk. Eredmények és értékelés A fenékpusztai adatok elemzése alapján megállapítottuk, hogy a két faj testalakulása szignifikánsan különbözik (x

2 = 156,8, p < 0,001) (1. ábra). Az első tengely jelentős mértékben magyarázza a varianciát (variancia az 1. tengelyen 75,3 %, a 2. tengelyen 21,2 %). A két faj abszolút méretei közötti különbség a szemtávolság, szemszélesség, a 2. láb comb, lábfej és karom hosszúsága eltéréséből adódik (1. táblázat). Ugyanezek a testméretek felelősek a két faj szétválásáért a diszkriminancia analízis alapján (1. ábra). FtiWkpunU 1. ábra. S. striata és S. falleni egyedek testméreteinek különbségei Fenékpusztán diszkriminancia analízis (biplot) alapján S: S. striata, F: S. falleni, H: hlm, n: nőstény 1. szemtávolság, 2. szemszélesség, 3. fejmagasság, 4. fejszélesség, 5. 2. comb hossza, 6. 2. lábszár hossza, 7. 2. lábfej hossza, 8. 2. karom hossza, 9. 3. comb hossza, 10. 3. lábszár hossza, 11.3. lábfej hossza, 12. 3. karom hossza, 13. szányhosszúság, 14. szárnyszélesség Taxonómiai szempontból az allometrikus értékek relevánsabbak, mert a rész/egész arányok genetikusan rögzítettek (Fábián 1959). Kiszámítottuk a fejmagasság/fejszélesség, 2. láb comb/lábszár, 2. láb comb/lábfej, 2. láb comb/ karom, 3. láb comb/lábszár, 3. láb comb/lábfej, a 3. láb comb/karom és a szárnyhosszúság/szárny szélesség arányokat. Szignifikáns különbséget a két faj összehasonlítása során csupán a 2. láb comb/karom esetében (p < 0,05) találtunk. A második láb lábfej/karom hosszúságának arányát Soós (1963), mérési adatok közlése nélkül a Sigara nem határozókulcsában fontos bélyegnek tekinti. Eredményeink szerint a S. striata esetében 1,02, a S. falleni esetében 0,79 ez az arány, ami szignifikánsan (p < 0,001) különböző érték. A S. striata faj két populációja között nincs szignifikáns különbség, bár az értékek erősen eltérnek egymástól (Fűzfő 0,99, Fenékpuszta: 1,05). Mindkét vizsgált faj képes rokon fajokkal hibrideket létrehozni (Jansson 1979, 1986, Savage and Feakes 1991). A második láb lábfej/karom hosszúságának arányát ezért érdemes lenne vizsgálni szimpatrikus és allopatrikus populációkban a jövőben. A S. striata esetében a nemek abszolút méretei közül a fejmagasság (p < 0,001), fejszélesség (p < 0,001), a 3. lábfej hossza (p < 0,01), és a számyszélesség (p < 0,001) különbö-