Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Nagy Ágnes Tímea–Vajk Ödön–Tóth Tamás–Sztanó Orsolya: Természetes folyófejlődés a gátak közé szorított Közép-Tiszán

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF

. 5. SZ. A Tiszaroff és Kőtelek közti szakaszon két hatalmas, túlfejlett kanyart vágtak le (kőtelki alsó és felső, 72/I-II. levágások), helyette hosszan, természetellenesen egyenes szakaszt hozva létre (5. ábra). Erre a szabályozott szakasz felett a folyó a kanyarok meanderezési irányának megváltozásával reagált: a kezdetben a bal part felé épülő kanyar a jobb part felé épülésbe váltott át. A két nagy méretű kanyar átvágásával a folyó esése jelentős mértékben megnőtt. A kanyargósság növekedésével az esés csökkentése (azaz az eredeti hordalék- és vízhozam viszonynak megfelelő helyzet visszanyerése) irányába változott a medermorfológia. Ez viszont csak az átvágás felső, illetve azt megelőző szakaszán következhetett be, az új meder - Kőtelek falu miatt rögzített helyzete következtében. A megelőző kanyarban elhelyezkedő Tiszaroffnál sem épülhet „kedvére" a kanyar, így a folyó a két fix szakasz közt növelte kanyargósságát, amit a megelőző kanyar iránya preformált. Az új mederszakasz 1-2 m-rel mélyebben helyezkedik el, mint az eredeti meder. A folyó vezérárkot egy idősebb holocén meder övzátonyába mélyítette anyamederré: miután a felső ártéri agyagréteget erodálta, azután a folyó már könnyebben mélyítette medrét az alatta fekvő homokba. Az új és régi meder találkozásának nyomát csak egy helyen észleljük Kőteleknél: a korábbi igen éles kanyar kottyanójának legmélyebb része látható recens üledékkel kitöltve a jelenlegi felszín alatt (NAGY 2004, NAGY et al 2005). Tiszabőtől Szolnokig mBf VO 156 A/

1890 /V

192

9 '••••• 1957 A> 1976 A/

200

0 Erózió Üledéldefakódás 6. ábra: A Jobb part Ovzátony gyarapodása sokkal nagyobb mértékű volt, mint a bal part eróziója: a széles meder keskenyebbé vált, amivel párhuzamosan 1957-ig valamelyest ki is mélyült. Majd az utóbbi 50 évben elkezdett feltöltődni csökkentve a mederkeresztmetszetet Fig. 6. The accretion of the right bank's point bar was much more enormous than the erosion of the left bank: the wide channel became narrower while paralell to this it was deepening a bit till 1957. In the last 50 years it started to nil up decreasing the size of the cross section A Kőtelek alatti bal-, majd jobb kanyarban természetes övzátony épülés figyelhető meg. A Tiszabő alatti 2,5 km-es szakaszon hosszan üledéklerakódást tapasztalunk. A mederfeltöltődés az elmúlt 50 évre jellemző (VO 156-6. ábra). Az övzátony oldalirányú gyarapodása a szabályozást követő 70 évben 1,4 m/év sebességű volt, mellyel a meder mintegy 2 méteres bevágódása járt együtt. Ezzel párhuzamosan a külső part eróziója kisebb volt, tehát a meder keskenyebbé és mélyebbé vált. Az utolsó 40 évben az övzátony-gyarapodás sebessége 0,6 m/ évre csökkent, míg a külső part eróziója megállt, a meder pedig az előző mélységig visszatöltődött. A 110 év alatt tehát egy összeszűkült, de alig mélyebb meder alakult ki, mely kevesebb víz átbocsátására képes. 7. ábra: A nagykörűi levágások térképén azt látjuk, hogy a mai meder a felső átvágásban a vezérároktól kissé elvándorolt jobbra, míg az alatta lévő kanyarulat kissé balra, miközben a saját könnyen erodálható övzátonyát kannibalizálta. Fig. 7. On the map of the cutt-offs at Nagykörű, shifting to the right of nowadays' channel from the gullet can be seen, while the bend downstream moved to the left cannibalisating its own point bar A 366,5-362 fkm közötti szakaszon szintén két túlfejlett kanyart vágtak le, teljesen új medret alakítva ki helyette (Nagykörűi felső és alsó, 73. és 74. számú átvágások - 7. ábra). A térképkivágat azt mutatja, hogy az átvágással létrehozott új meder 366 fkm-nél elvándorolt balra a kijelölt vezérárok vonalától. Ennek oka valószínűleg ismét a kialakuló túl hosszú egyenes szakasz természetellenes voltában keresendő. A megnövekedett esést csökkentendő a folyó növeli kanyargósságát. A két levágott balkanyar közti kisebb jobbos kanyart pedig a folyó maga „egyenesítette ki" a bal part erodálásával és a jobb építésével. A besenyszögi kanyarban találjuk a vizsgált terület legmélyebb kottyanóját, mely meglepő módon nem a kanyar konkáv oldalán jelentkezik (8/a ábra). A medertopográfiatérkép világosan megmutatja az eróziós gödör helyzetét, valamint azt is, hogy a homorú parton egy magasabb térszínű pad alakult ki (8/a. ábra). Ez a medermorfológia kialakulhat akkor, ha az áramlás (a sodorvonal) nagy szögben nem erodálható partnak fut. Ekkor az áramlás kettéválik, az egyik normál irányban halad tovább, míg a másik visszafordul, és örvényt alakít ki. A főmeder és az ún. rátelepedett meder közt egy kisebb hát alakul ki. Nagyvizek idején a „visszafordult áramlás" erodálja a rátelepedett medret, míg kisvízkor a pangó vízből üledék rakódik le benne (cf. BÜRGE & SMITH 1999). A besenyszögi kanyar esetében a magasabb térszínű pad feltöltött, vagy épp most kialakuló rátelepedett mederként értelmezhető. Mivel a pad egy kemény reflektor magasságában van (NAGY 2004), valószínűleg nem erodálható anyagból áll, így az utóbbi elgondolás helytállóbb. A kottyanó pedig a könnyen erodálható üledék elmosásával keletkezett. A folyó korábbi nyomvonalát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy mind a keletebbi enyhe ívű, mind a nyugatabbi éles kanyar folyásirányban eltolódott (8/b ábra). Ez a jelenség gyakran nehezen erodálható partanyag jelenléte esetén figyelhető meg (cf. ALLEN 1984), mint a már említett legélesebb (366-362 fkm) kanyarban is. A kanyar előtti folyósza-