Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
5. szám - Nagy Ágnes Tímea–Vajk Ödön–Tóth Tamás–Sztanó Orsolya: Természetes folyófejlődés a gátak közé szorított Közép-Tiszán
NAGY Á. T. és munkatársai: Természetes folyófejlődés a Kö zép-Tiszán 59 kasz látszólagos jobb part felé vándorlása az övzátony folyás irányú épülésével van összefüggésben. Itt a kanyar hullámhosszának növekedésével nőtt a kanyar Ívhossza (8/b. ábra). A V0161 mederkeresztszelvény is az övzátony intenzív épülését bizonyítja (9. ábra). 1890 és 1929 között kb. 100 méternyi - mintegy 2/3 mederszélességnyi - elmozdulás észlelhető (2,5 m/ év), amivel párhuzamosan a meder kezdett mélyülni és keskenyebbé válni. Majd a rákövetkező 50 évben az övzátony-épülés tempója lm/évre csökkent, a mélyülés viszont folytatódott. A jobb part eróziója 1957ben, míg a bal part épülése 1976-ban megszűnt, viszont a folyómeder mélyülése nem állt meg. Ez szintén rámutat arra, hogy a nagymértékű változások milyen gyorsan, hirtelen játszódtak le. Tisza nyomvonalak 1842-es meder 1929-es meder BBi Mai meder 1 km Tsz. feletti magasság •• «1 Í5m HB 66-$8m m er >' HB 71-72« SS 7í-7<m ! SS 75- 75m ®5 Tt-nm SSS 75-SOm 8. ábra: A besenyszögi kanyar, a) A medertopográfia térkép megmutatja, hogy az eróziós árok a meder közepén alakult ki, a homorú oldalon pedig teljesen szokatlanul egy magasabb térszínű pad helyezkedik el. A térképet és a medertopográfiát összevetve észreveszziik, hogy az eróziós árok oldala megegyezik a korábbi meder partjával b) A kanyar folyásirányba eltolódott, miközben a megelőző folyószakasz a jobb part irányába történt vándorlásával mintha „kiegyenesedett" volna. De szemügyre véve a korábbi nyomvonalakat, itt is az övzátony - a kanyarral megegyező irányú, azaz folyásirányú épülését látjuk. A nyilak a meder vándorlását jelzik. Fig. 8. Bend of Besenyszög. a) The channel-topography map shows that the pool was evolved in the middle of the channel and a shallower flat takes place unusually on the concave bank. It can be discovered by comparing the two maps that the edge of the pool is the same as the bank of a previous channel, b) The bend was shifting downstream while the upstream segment of the river was „straightenning" seemingly by moving to the right bank. However the downstream accreting of the pointbar can be seen by examining the previous pathes of the river. The arrows show the moving of the channel. A 350 és 347,5 fkm között szintén igen hosszú, új nyomvonalat készítettek a folyónak (Tiszapüspöki - 75. számú kanyarátvágás), mely irodalmi adatok alapján igen nehezen fejlődött anyamederré, s közben többször is feliszapolódott (IHRIG 1973). Az új szakasz a szeizmikus kép alapján többnyire nehezen erodálható, idősebb ártéri üledékbe vágódik, és viszonylag „magasan" (74,5-75,5 mBf) helyezkedik el a mederfenék (NAGY 2004). A meder alján több helyen könnyen felismerhető üledék lerakódás található. Mindezek egybevágnak a történelmi adatokkal, és részben meg is magyarázzák azokat. Az átvágást megelőző 3 km-en már ismerős jelenséggel találkozunk: a kanyarulat levágásával mesterségesen kiegyenesített mederszakaszt közvetlenül megelőzve ellenkező irányba kezd vándorolni a folyó, mint azt azelőtt tette. Ennek oka, hogy az eredeti éles balos kanyar helyén a szabályozással egy enyhe ívű jobbkanyart alakítottak ki. A levágás után a régi és új meder ismét egy kanyarban találkozik, ahol az övzátony épülését figyelhetjük meg. Alig 2 km-en belül következik egy újabb kanyarulat-átvágás. A szajoli kanyar már erősen túlfejlett volt, így itt a mesterséges beavatkozás alig különbözött a természetben lezajló „lenyakazódástól". Itt hosszan nagyon vastag recens üledéket találunk mind az új mederben, mind előtte (NAGY et al. 2005). A szajoli (76. számú) levágás előtt itt is megfigyelhetjük a meanderezés irányának megváltozását (10. ábra), de ez csak részben indokolja az eddig nem tapasztalt igen nagy mennyiségű (helyenként több mint 4 m vastag) laza üledék felhalmozódását.
