Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Cselőtei László: Az öntözés története Magyarorszgáon (1935–2005) – Fejlesztés, fejlődés, jövőkép

CSELÖTE1 L.: Az OntOzés története Magyarországon (1935-2005) 39 kalmazták. Ez a sok odaadó munkát, benne fegyelmet, figyelmet, szorgalmat kívánó öntözési mód nehezen illeszkedett bele az ebben az időben alakuló állami gazdaságok és termelőszövetkezetek munkarendjébe. Pedig az ekkor kínálkozó nyugati - ausztriai, német - korai zöldség-export lehetősége megkívánta, hogy a termesztés a mélyebb fekvésű, hűvösebb helyekről a gyorsabban melegedő talajokra kerüljön. A zöldségnövények többsége által megkívánt 30-40 mm-es öntözési normát barázdás öntözéssel csak nehezen lehetett kiadni. Ezért feszítően merült fel az esőszerű öntözés alkalmazása. Amikor azonban 1955-ben egy országos tanácskozáson felvetettem a korábban a kistermelésben már előfordult és bizonyított esőszerű öntözés bevezetését, az Országos Tervhivatal jelenlévő elnökhelyettese, akit katonai rangja miatt „öntözőtábornoknak" becéztek, határozottan kijelentette: „földünk és vizünk van, energiánk és vasunk nincs, ezért barázdásan öntözünk". 2. ábra. Az öntözés fejlődése és fejlesztése (Cseló'tei, 1991. alapján) 1958 -> 1970 Az élet igényei és 1956 után az „idők változása" mégis nemcsak a zöldség-termesztésben, de más szántóföldi növényeknél is az esőszerű öntözés irányába tolta el a fejlődést, így a területi teljesítményhez kötött öntözési munkanorma minősége is jobban ellenőrizhetőbbé vált, mint a barázdás öntözésben. 1958-ban az állami gazdaságokban először a zöldség-termesztésben megindult és 4 év alatt gyakorlatilag befejeződött az esőszerű öntözésre való átállás. A termelőszövetkezetekben ez a folyamat az 1960-as évek végéig tartott, az összes öntözött területen pedig erre az időre mintegy 70-75 %-os szintet ért el. Ahol még lehetett, a rizstermesztésben, a gyepterületeken, de más növényeknél is még hosszú ideig az árasztó öntözés maradt meg. Az esőszerű öntözés gyors térnyerését az 1960-as évek elejétől a nyugatnémet Mannesman öntözőberendezés tömeges importja határozta meg. Ekkor valószínűleg ez volt a számunkra hozzáférhető áron beszerezhető hordozható esőszerű öntözőberendezés. Ez 6 méteres, gyors kapcsolású fémcsövekből, és a rájuk helyezhető szórófejekből állt össze hidránsra kapcsolható „öntözőszárnnyá". Használatának a kézi áttelepítés volt a hátránya. Az öntözést követően ugyanis a fémcsöveket többnyire a növénysorokra keresztben haladva, már öntözött területen kellett az új felálláshoz áttelepíteni. Megfelelő munkateljesítmény eléréséhez a csődarabot egy ember, általában a csípőjére támasztva cipelte új helyére. A nedves, hideg fémcső a nyári melegben sokaknál az „öntözőmunkás betegséget", reumát idézett elő. A következő időszakban ezért ennek egyszerűsítése, gépesítése lett a feladat. A csöveket traktor-vontatta csőhordó kocsira helyezték, vagy az öntözőszárnyak alá szakaszonként kereket téve vontatással segítették az áttelepítést. Később ugyanezt műanyag-csövek átvontatásával, vagy dobra felcsévélve oldották meg. 20 60 100 20 60 100 20 60 «»*__ 3. ábra. Az esó'szerű öntözés részaránya a.) öntözött zöldségtetület, b.) összes öntözött terület (Cseló'tei, 1967) 1970 -> 1980 A következő időszakot az új öntözési technikának a javítására, vagy kiváltására való törekvés jellemezte. A Mannesman és a később hozzá hasonló berendezések áttelepítésének technizálása mellett új esőszerű öntözőgéptípusokat importáltunk. Mindennek eredményeként az 1970-es évek végére két berendezés típus vált ígéretessé. Az egyik az öntözővíz nyomásának energiájával működtetett csévélődobra szerelt cső, amelynek a végére előbb nagy hatósugarú, félkörben mozgó szórófejet, később szórófejekkel felszerelt konzolokat szereltek. Ezek mozgás közben üzemeltek és teljesítményüket a szórófejek vízszolgáltatása és a szórófej vagy konzol mozgási sebessége határozta meg. Ily módon elvileg bármilyen öntözési norma megoldható, de az öntözés intenzitása és a talaj vízbefogadó képessége azt az esetek többségében 20 mm körül maximálta. Amíg tehát korábban az árasztó és a félstabil esőszerű öntözésnél a kisebb, a mozgás közben öntözőnél a nagyobb öntözési normára való törekvés volt a korlátozott. Hasonló volt a helyzet a másik, úgynevezett Lineár öntözőberendezéseknél is. Ezek mozgás közben, csatornából vették fel a vizet, így teljesen az adott területhez voltak kötve. Az időszak végére a régebben beszerzett öntözőgépek már nagyrészt elavultak és amortizálódtak. Újak beszerzésére viszont erősen hatott az öntözés gazdaságosságának előtérbe kerülése. Ez is oka volt annak, hogy az öntözött terület az 1980-as évek elejére fokozatosan az I950-es évek szintjére csökkent. 3 " Öntözési cél Öntözési mód Anyag technika Ember ^ Növényiek) 5 Érték ^ $ „Támogatás A víz („ára") Az öntözés helye berendezett terlllct MortóliXdl nov