Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Cselőtei László: Az öntözés története Magyarorszgáon (1935–2005) – Fejlesztés, fejlődés, jövőkép

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 5. SZ. 1980 -> 1990 Az öntözés az 1980-as évek elejétől egy „olajdollárra" éptllő kölcsönnel, öntözésfejlesztési programmal kapott átmeneti lendületet. Ez arra az elgondolásra épült, hogy a kukorica-export lehetőségeit kihasználva, a beruházást az öntözés többletkukoricája ellentételezi. Feltételezve, hogy a kukorica öntözve 5 t helyett 10 t-t ad, az üzemek 5 év alatt saját tőkebefektetés nélkül öntözőberendezéshez juthattak. Mivel a gazdaságok többségében az öntözött mellett jóval nagyobb területen nem öntözött kukorica is volt, „főkönyvelői segítséggel" akkor is kimutatták a többlettermést, ha az időjárás miatt az esetleg nem valósult meg. Emellett természetesen a „berendezések alatt" igyekeztek más, nagyobb értékű növényeket is termelni. Részben innen adódik az öntözés területi grafikonján a zöldségtermesztés visszaesése. A mikroöntözés Az 1960-as évek második felétől az esőszerű öntözéssel párhuzamosan egy új, stabil öntözési mód, a mikroöntözés nyert nagyobb teret. Ennek vízszétosztó hálózata az általa uralt teljes területet lefedte, s így nem kívánt áttelepítést. Vele a növényzet vízellátása folyamatos lehetett, vagy rövid öntözési fordulóval, úgynevezett „kortyoló" vízadagolással tudjuk a talajnedvességet, a légnedvességet a lombkoronában, vagy a talajszinten szabályozni. Az új eljárást eleinte a nagyobb a nagyobb sortávolságú gyümölcs- és szőlőültetvényekben alkalmazták, de a termesztő-berendezésekben is gyorsan terjedt. Itt a mai árszinten 10-50 milliós hektáronkénti termelési érték lehetségessé, de szükségessé is tette a növény igényéhez való minél pontosabb alkalmazkodást. Ezért itt az esőszerű öntözés elsősorban a légnedvesség szabályozása - permet-, sőt ködszerű öntözéssé alakult, a vízpótlást pedig a talajban vagy a talajszinten csepegtető- vagy a talaj felett mikro-szórófejes öntözéssel oldották meg. Az ilyen kombinált vízpótló-, kondicionáló öntözéssel gyorsabban és pontosabban alkalmazkodhatunk a növény néha percenként változó vízfelhasználás dinamikájához és a termesztő-berendezés klimatikus viszonyaihoz. Ennek az eljárásnak egyes elemei mostanra a nagy értékű szabadföldi friss zöldségtermesztésben is helyet kaptak, ahol a termelési érték ugyancsak mai árszinten hektáronként 2-5 millió Ft körül alakul. Más növényeknél ez az öntözési mód inkább a kutatásban kapott helyet. Az alap- és alapozó kutatások szerepe a fejlesztésben Az öntözés történetéről szólva az előzőekben a különböző hatások szintézisére, a növény-környezet kapcsolatrendszerében azok eredőjének megragadására törekedtem. Arra, hogy mindezek a jövőkép felvázolásában milyen szerepet játszanak, és úgy érzem, hogy éppen emiatt több vonatkozásban a felszínen maradtam. Történt ez a Tudományos Akadémia fórumán, ahol most keveset szóltam arról a tudományos munkáról, amely ezt az agrotechnikai eljárást, az öntözést, a klimatikus, az edaflkus, a műszaki-technikai és a társadalmi-gazdasági környezethez kötik. Kevéssé jött a felszínre, hogy ezek miként érvényesülnek, illetve érvényesíthetők, hozhatók egyensúlyba a növény növekedése, fejlődése során, az általunk létrehozott öntözött technológiában. CSELÓTEI LÁSZLÓ Hogy mindezt a termeléshez, a termelési célhoz igazodva végső soron a piacot szolgálva - hogyan tudjuk gazdaságosan megvalósítani. Hogyan tudjuk a részleteket, a kutatás során feltárt ismeretekké kristályosodott eredményeket az egész - mondjuk ki a szót - szolgálatába állítani. Hogyan tudjuk pl. a növény egész élettevékenységét meghatározó vízfelvétel - vízleadás egyensúlyát úgy szabályozni, hogy abban minél kevésbé érvényesüljenek a klimatikus és edaflkus környezet adott helyzetben kedvezőtlen hatásai. 1990—> így értünk el a rendszerváltásig, amikor az öntözésben is sok tekintetben gyökeresen új helyzet alakult ki. Ennek hatására az elmúlt 1,5 évtized alatt az öntözött terület az időjárástól is függően 80-130 ezer hektár között ingadozik. Ez a szántóföldi növények és a kertészet együttes területének mintegy 2-2,5 %-a, termelési értékének azonban kb. 15-20 %-át adja. Ezért különösen szárazabb években indokoltan vetődik fel, hogy vizünk van, de elfolyik a Dunában és a Tiszában, miért nem öntözünk hát? Ma az országon átfolyó vízből 120, a csapadékból mintegy 60 km

3 áll rendelkezésünkre. Az utóbbi a transzspiráció és részben az evaporáció útján a növényzetet szolgálja. A többi 120 km

3-ből 6 km

3-t hasznosítunk, de annak is a nagyobb része visszakerül a vízfolyásokba. A növény kiegészítő vízellátására, öntözésére mintegy 0,5 km

3-t használunk. Vizünk tehát van, de nem mindig akkor, ott, annyi, és olyan áron, hogy az öntözésre jól felhasználható legyen. Az öntözés alkalmazásának másik gondja a szükséges beruházások, valamint az öntözéshez használt energia költségének megsokszorozódása. Néhány kivételtől eltekintve ma egyszerűbb öntözőberendezéssel, kedvező helyen, alacsonyabb vízárral és aránylag kisebb öntöző-normával is az öntözés költsége évenként és hektáronként több tízezer Ft. Ez az intenzív termesztésben, az ültetvényekben még több, a termesztő-berendezésekben pedig hektáronként százezer-, több százezer-, sőt több millió Ft is lehet. Az öntözés fejlesztését annak hatékonysága, gazdaságossága határozza meg. Évek óta hangsúlyozott feladatunk ezért, hogy szervezetten mérjük fel az ezzel kapcsolatos igényeket, lehetőségeket és a várható költség-ráfordítás alapján értékeljük a kitűzött fejlesztési célt, a beöntözött 300 ezer hektár teljesítésének realitását. Ehhez az eddigi fejlődés tapasztalatai és a mai helyzet figyelembevételével kell elemezni a feladatokat és lehetőségeket. Az öntözés történeti áttekintésével jelen cikkünknek is ez volt a célja. Irodalom Cselőtei L. (1962): Zöldségtermesztés, In Kertészet (Cselőtei L. szerk.) (Egyetemi tankönyv) Első kiadás, Mg.-i Kiadó, Bpest, 636 p. Cselőtei L. (1967): Zöldségtermesztés, In Kertészet (Cselőtei L. szerk.) (Egyetemi tankönyv.) Második kiadás, Mg.-i Kiadó, Bpest. Cselőtei L. (1988): Az öntözési technológiák szerkesztésének alapjai a zöldségtermesztésben. (Az öntözéses gazdálkodás újabb kutatási eredményei. ÖKI, Szarvas, 76-94. p. Cselőtei L. (1991): Az öntözés alapjai a zöldségtermesztésben. GATE, Gödöllő, 209 p. Cselőtei L. (1997): A zöldségnövények öntözése. Mezőg. Kiadó 172 p. A kézirat beérkezett: 2005. május 26. dr., kertészmérnök, kutató professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1954-től 40 éven át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének vezetője, 1962-1994. az MTA Öntözési Munkaközösség vezetője. E tanulmánya előadásként hangzott el az Akadémia Agrártörténeti és Faluszociológiai, Kertészeti, Növénytermesztési, illetve Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának 2005. április 26-án tartott együttes ülésén. History of the irrigation in Hungary (1935-2005) Cselőtei, L.