Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

5. szám - Cselőtei László: Az öntözés története Magyarorszgáon (1935–2005) – Fejlesztés, fejlődés, jövőkép

37 Az öntözés története Magyarországon (1935-2005) (Fejlesztés, fejlődés jövőkép) Cselőtei László 1114. Budapest, Fadrusz u. 12. Kivonat: Az öntözés fejlesztését annak hatékonysága, gazdaságossága határozza meg. Évek óta hangsúlyozott feladatunk ezért, hogy szervezetten mérjük fel az ezzel kapcsolatos igényeket, lehetőségeket és a várható költség-ráfordítás alapján érté­keljük a kitűzött fejlesztési célt, a beöntözött 300 ezer hektár teljesítésének realitását Ehhez az eddigi fejlődés tapaszta­latai és a mai helyzet figyelembevételével kell elemezni a feladatokat és lehetőségeket. Az öntözés fejlesztését annak ha­tékonysága, gazdaságossága határozza meg. Évek óta hangsúlyozott feladatunk ezért, hogy szervezetten mérjük fel az ezzel kapcsolatos igényeket, lehetőségeket és a várható költség-ráfordítás alapján értékeljük a kitűzött fejlesztési célt, a beöntözött 300 ezer hektár teljesítésének realitását. Ehhez az eddigi fejlődés tapasztalatai és a mai helyzet figyelembevé­telével kell elemezni a feladatokat és lehetőségeket, öntözés, vízügy-történelem. Kulcsszavak: A tanulmány címének bővítésével annak célját és szem­léletét kívántam jobban kifejezni. Érzékeltetni nemcsak azt, hogy az adott korban és ágazatban miként alakult az öntö­zés, hanem azt is, hogy milyen hatásokra, miért alakult úgy. Azt, hogy ezek az idők során hogyan változtak, miként hat­nak ma, és ennek következtében milyen jövőkép várható. Hogyan tudjuk az öntözés változásait előre jelezni úgy, hogy a fejlesztés minél jobban közelítsen a fejlődéshez. Tanulmányom egy sokrétű, sokszínű, összetett agrotech­nikai eljárás történetéről szól. így a folyamatnak csak a leg­fontosabb mozzanatait, a fordulópontok előidézőit lehet megragadni. Mondandóm tehát vázlatos lesz azzal a re­ménnyel, hogy azt a hozzászólók majd teljesebbé, színeseb­bé, gazdagabbá teszik. A kérdéskör első közelítéseként tekintsük át az öntözés területi változásait {1. ábra). berendezett terület JOO v' *VU ho*j MjVpftí, 200 l VB l,,„| 1. ábra. Az öntözött terület alakulása 1934-től (Cselőtei, 1991) Amint látható, az elmúlt 70 év alatt legnagyobb kiter­jedése idején az öntözésre berendezett terüle/ megközelí­tette az 500 ezer hektárt. Ezen belül a ténylegesen meg­öntözött rész egyes években elérte, sőt meghaladta a 300 ezer hektárt, sokéves átlaga pedig valahol a 150 ezer hektár körül alakult. Feltűnő a beöntözött terület jelentős ingadozása. Emeljünk ki ebből három jellemző részt. Az egyik a zöldségtermelés, amely a teljes időszakban 12-15 % körül mozgott, és más elemzések szerint a termelt nö­vények értékének a 30-40 %-át adta. Területileg mindig a szántóföldi növények öntözése dominált. Egyes évek­ben mindkettő ingadozott. Amíg azonban a zöldségnövé­nyeké csapadékos időben mintegy 1/5-ével, a szántóföldi növényeké 4/5-ével csökkent. Az előzőek tehát nagyobb értékük, és öntözési igényük miatt csapadékos időszak­ban is lehetőséget adtak a kiegészítő vízellátásra. Érdekes a rizs területének változása. Ennek termesztése az 1940-es évek derekától az 1960-as évek derekáig volt vi­rágjában, olyannyira, hogy területe az 1950-es években meghaladta az 50 ezer hektárt. Ezt követően erősen lecsök­kenve és ingadozva mára mintegy 2000 hektáron termeljük. Az öntözés területi áttekintése csak jelzi a közben végbe­menő tartalmi változásokat, amelyek a tárgyalt időszakban többször is gyökeres átalakuláshoz vezettek. A tartalmi változások jobb megértéséhez tekintsük át, hogy mit is értünk öntözés alatt? Ez röviden megfogal­mazva olyan agrotechnikai eljárás - mai kifejezéssel résztechnológia amellyel a növény természetes vízel­látottságát adott időjárás mellett a termelési célnak meg­felelően kiegészítjük. Ezzel új öntözött technológia ala­kul ki, amely megkívánja a termelés többi elemének az új vízellátottsági szinthez való igazítását. Innen kezdve valamennyi környezeti hatás az új helyzethez igazodik, pl. a sok összetevőjű aszály is ennek megfelelően fejti ki hatását. Ha nem öntözünk, a technológiát a várható idő­járás sokéves átlaga alapján tervezzük, a szélsőséges ha­tásokat pedig más agrotechnikai eljárással igyekszünk csökkenteni. Az öntözött technológia szerkesztésénél - az öntözési igény megállapításánál - az első kiindulási pont a termő­helyen uralkodó időjárás: a csapadék - vele a légnedves­ség -, a sugárzás - vele a hőmérséklet - és a légmozgás. Az adott termőhely lehetőségeit tehát annak sajátosságai, benne elsődlegesen a klimatikus tényezők befolyásolják. A másik tényezőcsoport a talaj tulajdonságai: főként an­nak vízgazdálkodása, víztározó-képessége, sok helyen a ta­lajvíz szintje és annak változása. Az öntözés vízforrásait is itt szerepeltethetjük. A harmadik tényezőcsoport az öntözés módja és techni­kája. Ez teszi lehetővé, hogy időben, mennyiségben és mi­nőségben a gazdaságosság határáig simuljunk a növény víz­igényéhez. Az előzőekre is épül az öntözés szervezése és gazdasá­gossága, amelyet ágazati, vállalati és nemzetgazdasági szin­ten vizsgálhatunk. Valamennyi hatás központjában a növény, annak terme­lése, termesztés-ökológiája áll, melyet a termelési célnak megfelelően kívánunk szabályozni. Ennek rendeljük alá a tenyész-területet, a szaporításmódot, a tápanyag-ellátást, a növényvédelmet stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom