Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Timár Gábor: Az alluviális folyók alaktípusai és a típusok kialakulásának feltételei (Irodalmi áttekintés és gyakorlati következtetések)
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85 . ÉVF. 1. SZ. dul elő, jellemző a nagy, és általában durva törmelékből, kavicsból álló hordalékhozam és a szélsőséges vízjárás. A folyóágak közötti szigetek vagy csupaszok, vagy csak gyér, lágyszárú növényzet fordul elő rajtuk, így a típus előfordulása az arid vidékeken (pl. az arktikus, a mediterrán, vagy a sjvatagi-félsivatagi klímatartományban) jellegzetes. Bár a fonatos típusú folyókat általában nagy hordalékszállítás, sok esetben hordalékkúp-építés jellemzi, már itt meg kell jegyeznem, hogy önmagában e forma felbukkanása nem utal sem a folyó bevágó, sem lerakó jellegére; sőt a vízfolyás hordalékviszonyai hosszabb időtávlatban akár egyensúlyi állapotban is lehetnek (Germanoski és Schümm, 1993). A fonatosodási ( braiding) index Brice (1964) definíciója értelmében az egy térbeli hullámhosszra eső zátonyok és szigetek számát jelenti, értelemszerűen kisvízkor. A vízfolyás kanyarai térbeli hullámhosszának definiálását a különféle alaktípusok esetén eltérő módon tehetjük meg (Leopold és Wolman, 1957; Schümm, 1967). Ehhez azonban meg kell említenem Pettis (1927) megfigyelését, amely szerint a folyómedrek üstök és gázlók {pools and riffles) sorozatából állnak. A meanderező folyók gázlói a meder inflexiós pontjai, az egyenes és fatytyúágas vízfolyásokon pedig a váltakozó oldali zátonyok között jelennek meg, és a fonatos medreken is többé-kevésbé szabályos térközönként megfigyelhetők a gázlók. Erre alapozva Leopold és Wolman (1957) a térbeli hullámhosszt a gázlók távolságának kétszeresében javasolja megállapítani. Az index definíciójából látható, hogy meghatározása meglehetősen szubjektív: ugyanazon folyószakaszokra a Rust (1978) által számított 3-as értéket Miall (1996) 8-ra javasolja módosítani. Abban teljes az egyetértés, hogy a nagyobb lejtőszög, illetve a magasabb vízhozam növeli az index értékét (vö. 1. ábra). Lebegtetett HORDALÉKSZÁLLÍTÁS Kevert Görgetett CO D a i* fi < co Ili z LLI >o Ui 'O N ai oc UJ a z < ILI c c o o < < c <0 _ 'c 1 t 55 t S #48 <jj LU :<5 N (/> CO o Z o LL m «2 nj rt o> o> ro n 5 S Jelmagyarázat Partvonal Sodorvonal Zátony co < O < t co < CD É CO > LU a. \ > z o co o S < (3%>) Alacsony Kicsi Kicsi Alacsony Alacsony Görgetett hordalék aránya Hordalékméret Hordalékhozam Folyássebesség Folyási energia 1. ábra. A folyó alakja a fizikai és geometriai paraméterek függvényében. Az alluviális alaktípusok elhelyezése Schümm (1981) szerint: 1 = egyenes; 2 = meanderező; 3 = fonatos; 4 = vándorló. Afattyúágas (5-tel jelzett) típus elhelyezését a szerző javasolj. Magas (11%<) Nagy Nagy Magas Magas A meanderező típus {meandering or sinuous pattern) olyan folyószakaszt jellemez, ahol a meder jellegzetes, ún. szinuszoid alakú (Langbein és Leopold, 1966) kanyarokkal tarkított, egy ágból álló. A mederben szigetek vagy zátonyok megjelenése ritka, bár komoly hordalékhozamú mellékfolyók torkolata alatt, ha a föfolyó meanderező jellege meg is marad, a meder inflexiós pontjain megjelenhetnek zátonyok vagy szigetek. A kanyarok belső ívén övzátonyok ( point bar, ill. scroll bar) keletkeznek, a külső íveken pedig jellemző a folyó partromboló munkája, ezek következtében a kanyarok fokozatosan fejlődnek, növekednek, míg az alsó és felső ág összeérésekor, vagy egy jelentősebb árvíz hatására levágódnak.
