Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Vágás István: Léczfalvy Sándor: „Felszín alatti vizeink” (Bemutató tanulmány egy poszthumusz szakkönyvről)

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005

. 85. ÉVF. 1

. SZ. A parti szűrésű vizekről „A parti szűrésű vízkészlet nagyon furcsa vízkészletfajta. Addig ugyanis nem létezik, míg el nem kezdjük termelni. A parti szűrésű víz termelése esetén elsősorban a felszíni vizeket használjuk, csak a velük érintkező vízvezető kőzetek, pl. kavics, kavicsos homok, homok által megszűrve". Magyarországon 1987-ben az évi átlagos napi víztermelés a közüzemi vízellátó rendszerekből 2,9 millió m

3/d volt, csúcsban 4,1 millió m

3/d. E vízmennyiség 89 %-a, 2,6 millió m

3/d származott felszín alatti vizekből, s ennek 43 %-a, azaz az év átlagában 1,1 millió m

3/d parti szűrésű vízből. Budapest nyári csúcs-fogyasztása pl. 1992-ben is 1,2 millió m

3/d volt, amely döntően parti szűrésből származott. Léczfalvy könyvének becslése szerint a parti szüréses hasznosítható vízkészletünk elérheti a jövőben a 6-7 millió m

3/d mennyiséget. A Duna-menti parti szüréses vízkészlet jelentőségét a Szerző szerint az is fokozta, hogy a 90-es évtized elején a Duna-Tisza közén több méteres talaj vízszín-süllyedésnek lehettünk tanúi. Felvetette annak javaslatát, hogy az ottani nagyobb települések Kecskemét, Nagykőrös, Lajosmizse - ivóvíz ellátását ne az utánpótlódás nélküli rétegvizekből elégítsék ki, hanem a Duna vagy Tisza vízkészletének közvetett hasznosításából. A külföld számos államában szintén hasonló jelentőségű a parti szűréses vízellátás, mint hazánkban. „A parti szűrés révén nagy tömegű vízmennyiséget tudunk koncentráltan beszerezni, káros hidrogeológiai hatások nélkül. Ez azért van, mert a parti szűrésű víz a többi vízkészlet-fajtához képest viszonylag kis területről utánpótlódik. Vízminősége legtöbbször nagyságrendileg jobb, mint a felszíni vízé, de ha nem, akkor is olcsóbb a tisztítása, mint a felszíni vízé. A fentiekre jó példa Budapest vízellátása. A Szentendrei-szigeten, amely Budapest fö vízbázisa, a parti szűrésű kutak vize kezelés nélkül, vegyileg ivóvíznek megfelelő. A közvetlenül a Dunából táplálkozó felszíni vízkivételi mű viszont csak tartalékként szerepel, és üzemen kívül van, mert képtelen volt ivóvíz minőségűre tisztítani a változó minőségű Duna-vizet". A Tisza és a többi folyónk vizének parti szüréses hasznosítása további egyedi vízföldtani problémákat vet fel, amelyekkel Léczfalvy Sándor könyve nagy terjedelemben, részletesen foglalkozik. A rétegvizekről „Rétegvíznek általában olyan, szemcsés, üledékes kőzetben (kavics, homok, stb.) helyet foglaló vizet nevezünk, amelynek víztartó kőzetét alulról is, felülről is vízzáró rétegnek tekinthető fekü, illetőleg fedő réteg határolja, és a vízadó réteg nyomás alatt áll". „Tekintettel arra, hogy a fö vízadó pannon korszak üledékei igen tekintélyes vastagságúak, (pl. Kisköre környékén 1500-1700 m), és az Alföld zömét ezek építik fel, a pleisztocénnal együtt, ezen rétegekben igen tekintélyes vízmennyiség tározódik. A rétegvíz készlet zöme tehát tárolt vízmennyiség, amely viszont igen nagy mennyiségű. ... A Keretterv 79,4 m

3/s-ra becsüli az ország rétegvíz-készletét, amely több szempontból nem lehet pontos. ...A rétegvíz-készlet meghatározása és a számítási módok ma elválaszthatatlanok a kitermelés technológiájától, ezért a fö figyelmünket itt erre fordítjuk. Rétegvizeinket szinte kizárólag artézi kutak segítségével termeljük ki, ezért a rétegvíz-készlet meghatározását az artézi víz adottságaira vonatkozóan tárgyaljuk". „A víztartó réteg ellenállásánál azt kell megjegyeznünk, hogy a víztartó rétegben helyet foglaló víz és a kút vízszintje közt különböző okoknál fogva vízszál-elszakadás léphet fel, amely a kútellenálláson (pl. szűrő-ellenálláson) kívül a réteg vízvezető képességének is függvénye lehet. Különösen ez a helyzet a szabad tükrű, tehát nem artézi jellegű kutaknál. A kútellenállás tulajdonképpen több tényezőből tevődhet össze, így a szűrőellenállásból, a kútba történő belépési és iránytörési veszteségekből, csősúrlódási veszteségekből. Vannak olyanok, akik a kútellenálláshoz sorolják a rétegellenállást is. A tapasztalatok szerint azonban nagyobb értékű a szűrőellenállás és a súrlódási ellenállás. Ezeknek az ellenállásoknak megfelelő mértéken tartását a kútkiképzés méretezésénél kell szem előtt tartanunk. A szűrőéi lenállások nagyságrendjére jó példát szolgáltatnak az ugyanarra a rétegre telepített szűrő nélküli és szűrővel ellátott kutak egybevetett adatai. így egy k = 3 m/d-vel bíró homokrétegből, amelynek vastagsága 6 m volt, a szűrő nélküli kút ugyanakkora depresszióval kb. kétszer akkora hozamot adott, főleg a nagyobb hozamoknál és kisebb csőátmérő esetében". U DU iuu 150 2. ábra: Egy kút Q = f(s,í) görbeserege „Amikor egy kútnál különböző konstans depresszióknál a vízhozamokat megmérjük, és ezekből a kút Q = f(s) görbéit megrajzoljuk, minden említett hatás együttesen szerepel a mérésben, tehát a vízadó réteg jellemzőit elvileg nem tudjuk teljesen pontosan meghatározni. Kis vízhozamoknál, kis depresszióknál azonban az említett hatások a rétegben mozgó víz jellegétől eltekintve általában elhanyagolhatók, és ezért a görbe elsősorban ezen a szakaszon jellemző a rétegre. Nagyobb hozamoknál, na-