Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Vágás István: Léczfalvy Sándor: „Felszín alatti vizeink” (Bemutató tanulmány egy poszthumusz szakkönyvről)

j/ÁGÁS I.: Léczfalvy Sándor; „Felszín alatt i vizeink" B emutató tanulmány 29 gyobb depresszióknál többek között ezért egy észlelő ku­tat közvetlenül a termelő kút mellé tenni. A Q = ffc) gör­békre általában az az eddigi tapasztalat, hogy kisebb dep­resszióknál mindenképpen lineárisnak tekinthetők, ami­ből pl. az is következik, hogy akkor a vízadó rétegben la­mináris a vízmozgás" „Bizonyos leszívás után a vízhozam már semmiféle­képpen nem nő, hanem a kút egyszerűen tönkremegy. Ez abban áll, hogy akút beomlik, vagy homokos rétegeknél a kút vize nem tud letisztulni, a finomabb frakciókat állan­dóan berántja. A kút homokol. Ez a pont a Q = f(s) görbe kritikus pontja, és az a vízhozam, amely mellett a kút még éppen nem megy tönkre, a kút maximális vízadó ké­pessége. (Ezt a hozamot nem biztos, hogy mindig adni tudja a kút, s nem biztos, hogy a vízadó rétegből kiter­melhető-e egyáltalán, s mennyi ideig)" A kritikus pontot fokozatosan, lépcsősen müveit próbaszivattyúzásokkal szoktuk tapasztalati úton megállapítani, (ha lehetséges)." A hasadékvizekről „A víz itt akár tektonikai, akár oldásos, akár más mó­don létrejött repedés-rendszerekben fordul elő. Ezek bár­milyen kicsinyek is, a porózus kőzetekhez képest kisebb felülettel rendelkeznek, ezért bennük a molekuláris, felü­leti erők hatása elhanyagolható. Innen van az, hogy egy dolomit felszínre lehulló csapadék nagyon hamar a mély­be tud szivárogni, és ott a párolgás elől gyakorlatilag védve van. Ez okozza pl. karszt-területeink viszonylag nagy beszivárgási hányadát is, vagyis a felszín alatti táro­zást viszonylag legkisebb veszteséggel a repedezett kőze­tek tudják megvalósítani". „Több tapasztalatból adódik, hogy karsztvíz készlete­ink zöménél hazánkban a beszivárgó, és így tartósan ki­termelhető, illetve dinamikus vízkészlet 200-300 m 3/d. km 2-re becsülhető". „A (bánya-)telepek vagy közvetlenül rajta fekszenek a karszton, vagy csak vékony rétegekkel vannak elválaszt­va, tehát bányászatuk közben óhatatlanul a karsztvizet megütik, megcsapolják. Emiatt bányáink igen tekintélyes karsztvizet emelnek ki abból a célból, hogy a szén-, illet­ve bauxit-telepeinket lemüvelhessék. Ennek következmé­nye, hogy a bányaterületek körül igen nagy hatósugárban a karsztvíz és a vele kapcsolatban lévő egyéb vizek szint­je alábbszáll, a források kiapadnak". „A nagyságrendi szemléltetés kedvéért közöljük, hogy a Keretterv a csapadékból utánpótlódó, ún. dinamikus karsztvíz-készletet 12 m 3/s-ban azaz 1 millió m 3/d-ben jelöli meg. Ez önmagában tekintélyes ugyan, eltekintve attól, hogy erősen túlbecsült érték, de a karsztvíznek iga­zi és fő jelentőségét az adja, hogy a bányászatot a karszt­víz nagymértékben megnehezíti. A csapadékból utánpót­lódó vizeken felül ugyanis igen tekintélyes a karsztban tárolt vízmennyiség is, amelynek részbeni kitermelése nélkül a bányászatot folytami nem lehet"" „Jellemzésül megemlítjük, hogy 1973-ban a magyar­országi bányák 11,87 m 3/s (1,1 millió m 3/d) vizet emel­tek ki, amelyből 9,8 m 3/s (847 ezer m 3/d) karsztvíz volt". A vízbeszerzés egyes elemi műtárgyairól: kutakról és a csápos kutakról „A kútban kialakuló áramlási sebességek homogén víza­dó kőzetnél még attól is függenek, hogy a kúttisztítás, a tisztító kompresszorozás hogyan történik, és megtörténik-e. ... Olyan kutaknál, ahol kisebb hozamnál az egész szűrő­hossz dolgozik, és vizet ad, nagyobb hozam esetén szintén az egész szűrőhossz működik. A kútban ekkor a nagyobb hozam a nagyobb oldalirányú sebesség okozta többletho­zamból adódik, és a nagyobb hozam miatt egyben a függő­leges sebességek is megnőnek. A kútszűrő 1 folyóméterére jutó terhelés, vízhozam megnő, de természetesen nem e­gyenletesen. Homogén vízadó réteg esetén a szivattyúhoz legközelebbi szűrő dolgozik legjobban". „A kúthidraulikai számítások, a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy homogén vízadó rétegnél az egyenletes szűrő­terhelés nem valósítható meg, és ezért az ilyen eredményt mutató ábrázolások legjobb esetben „kocsmai" mérésekből erednek. Ezekre sajnos bizonyító erejű adataink vannak. Kútméretezésre a legfontosabb adatok egyike a vízadó réteg szélén, határán fellépő áramlási sebesség értéke. Kavicsolat­lan kutaknál ez a szél gyakorlatilag a kút szűrőcsövének kü­lső átmérője. Kavicsolt kutaknál a kavicsolás külső határa. Ezeknél a határoknál fellépő oldalirányú sebességek kritiku­sak homokolódás szempontjából, és meghatározott kritikus sebességeket nem léphetnek túl. A kavicsolást is többek kö­Forrásokról és készletgazdálkodásukról zött azért csináljuk, hogy a beömlő felület nagyobb, ezért az előálló sebességek kisebbek legyenek a homokolódást megindító kritikus sebességeknél, amellett, hogy így a be­ömlő felülettel a vízhozamuk is nagyobb legyen, mivel a megengedett sebesség konstans, de a vízbeáramlási felület nagyobb. Ezért van az, hogy a finom-homokos rétegeknél e­gyetlen vízkivételi lehetőségünk a nagy átmérőjű kavicsolt kút készítése. Ez tulajdonképpen a vákuum-kúttal azonos hidraulikát jelent, mivel a vákuum 60-100 cm-es átmérőben hat. Ezért a vákuum-kút 60-100 cm átmérőjű gravitációs kutat helyettesít, és fordítva". „A csápos kút hidraulikailag, hidrológiailag, valamint vízminőségi szempontból a csápok végéig tartó nagy át­mérőjű kútnak fogható fel. Vízhozam szempontjából két dolgot kell megkülönböztetnünk: Az egyik, amit a csápos kút képes lenne adni, ha ehhez az utánpótlódása meglen­ne, a másik a tartósan utánpótlódó vízhozam. Nyilvánva­lóan az utóbbira kell méreteznünk. A tévedések és a csá­pos kutak hozamára vonatkozó túlértékelések onnan e­redtek, hogy a rövid idejű próbaszivattyúzások tárolt vi­zet fogyasztanak, és ezért nagyobb értéket adnak, mint a­mi az utánpótlódás, a kolmatáció és a vízminőség szem­pontjából megengedhető lenne". A forráshozamoknak a vízfogyasztás ingadozásához iga­zítása tetemes nagyságú tározó térfogatot kíván. Tekintettel arra, hogy a tározókra fordított összeg mindenkor magas volt, nem kell különösebb indokolás ahhoz, hogy a felszín alatti víztározás milyen nagy a jelentőségű. A tározásos vízhozam-módosítás elvileg kétféle módon hajtható végre: Az egyik módszer a küszöb-süllyesztéses eljárás: A for­rás fakadási magassága, a. forrásküszöb szintje alatt tetemes vastagságú vízvezető réteg helyezkedik el. E vízvezető ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom