Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Vágás István: Léczfalvy Sándor: „Felszín alatti vizeink” (Bemutató tanulmány egy poszthumusz szakkönyvről)

23 Léczfalvy Sándor: „Felszín alatti vizeink (Bemutató tanulmány egy most megjelent poszthumusz szakkönyvről) Vágás István, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője Kivonat: Kulcsszavak: Az ELTE Eötvös Kiadó kiadásában 2004. júliusában jelent meg az 1998-ban elhunyt szerző, dr. Léczfalvy Sándor életmüvét bemutató két szöveges kötetet és külön ábragyüjteményes mellékletet tartalmazó „Felszín alatti vizeink" c. mérnök-vlzfbldtani tárgyú könyvkiadvány. A könyvet szerkesztette, és a szerző elhunyta utáni években gondos és fáradságos munkával sajtó alá rendezte: Léctfalvyné Pintér Márta. A rendezés és összeállítás tevékenységében dr. Orlóci István, dr. Vágás István és dr. Varga Lásiló nyújtott segítséget a könyv szerkesztőjének. Az összeállítás és kiadás részesei remélik, hogy méltó emléket állítottak barátjuk életre szóló működése eredményeinek, ivó- és ipari vízellátás, vízföldtan, vlzmü létesítés és üzemeltetés, vízgazdálkodási rendszerek. A Szerző három barátja és pályatársa, Orlóci István, Vágás István és Varga László közös előszavából: A könyv 1998 decemberében elhunyt szerzője, dr. Léczfalvy Sándor közel fél évszázadon keresztül foglalkozott a felszín alatti vizek tudományos kérdéseivel, azok feltárásának és hasznosításának műszaki tervezési feladataival. Magyarország valamennyi felszín alatti vízfajtájával találkozott, ezen felül több távoli országban végzett szakértői tevékenységet. Hazánk számos ivó- és ipari vízműve épült meg és ma is működik vízfeltárási eredményei, és vízmű-tervei alapján. Tudományos működése eredményeként "Felszín alatti víztározás forrásfoglalások segítségével" c. értekezése alapján 1965-ben megkapta a "műszaki tudományok kandidátusa" fokozatot. Szerencsés körülmény, hogy a szerző szakmai törekvései és fáradhatatlan munkálkodása a magyarországi vízkutatás és vízellátás legmozgalmasabb időszakára (1950-1990) estek, amikor a vízellátás fejlesztésével az ország szinte teljes területén foglalkozhatott. Több könyve és a hazai, valamint a külföldi szaksajtóban közölt számos tanulmányának megjelenését követően, tapasztalatainak és tudományos eredményeinek rendszerezett összefoglalását és egységes könyvbe szerkesztését kezdte meg. Haláláig ezt az anyagot sikerült kéziratba fogalmaznia. A fogalmazványok, sok esetben a ceruzás, vázlatos ábrák megszerkesztése, a teljes szakmai anyagnak a szerző által hagyományozott tartalomjegyzék szerinti rendezése, összességében a teljes szakanyag kiadásra való előkészítése felesége munkájának az eredménye. A könyv, tartalmát tekintve három nagyobb logikai egységből áll. Egy része részletes tudományos elemzés a felszín alatti vizek hidrológiai, földtani és vízminőségi sajátosságairól. Másik része műszaki-technológiai elemzés a vízkészletek feltárásáról és azok igénybevételéről. Harmadik része ismerteti a szerzőnek Magyarország parti szűrésű-, réteg- és hasadékvizeire vonatkozó feltárási eredményeit a feltárt helyi vízbeszerzési adottságok részletes leírását. A könyv egyébként kilenc fejezetre tagozódik. Az 1. fejezet a felszín alól történő víztermelés eszközeit és folyamatait a rendszer-elv jegyében foglalja össze. A 2-5. fejezetek a talajvizekkel, a parti szűrésű vizekkel, a réteg- és hasadékvizekkel foglalkoznak. A 6-7. fejezetek a vízbeszerzés műtárgyait, azok típusait mutatják be. A 8. fejezet a szerző tervei alapján megvalósult vízműveket és azok üzemi tapasztalatait részletezi. A 9. fejezet a vízműtelepítés környezetvédelmi és vízkészlet védelmi kérdéseit tartalmazza. A hatalmas ismeretanyagot a könyv három kötetben adja közre. Két kötet tartalmazza a szakanyag kilenc fejezetét, amelyek természetesen ábrákat és fényképeket is tartalmaznak a nyomtatott szöveg közé illesztve, de a terjedelmesebb ábrák - a számozás folyamatos fenntartásával - önálló, az említett két kötettel kb. azonos terjedelmű tartóban, tulajdonképpen egy harmadik kötetben találhatók. A könyv részleteit illetően az említett esettanulmányi leírások az ismeretanyag egyedülálló és legfontosabb részei. Az ország szinte valamennyi jelentős vízföldtani tájára elkészített felmérések, adatok és elemzések a szakirodalomban a műszaki közvélemény számára eddig lényegükben ismeretlenek voltak, s egyedileg is, főleg pedig összességükben nagy segítséget nyújthatnak akár a meglévő vízművek fenntartásához, azok fejlesztéséhez, akár új vízmüvek létesítéséhez. A tudományág és a szakmai oktatás ezek mellett különleges minőségű és mennyiségű információs anyaghoz jut. Ugyanakkor a mérnöki gyakorlat tájékozódása, szakvélemények megalapozása az esettanulmányok felhasználásával a jövőben lényeges színvonal-emelést képes elérni. A szöveg rendezői részére fontos irányelv volt, hogy a szerző által összeállított szöveg stílusához, egyéniségére jellemző eredeti gondolatmenetéhez nem szabad hozzányúlniuk, legfeljebb néhány, a kézzel írott szövegben kevéssé tökéletesen olvasható szavakat, mondatfüzéseket a szakmailag is legvalószínűbb változat megtalálásával lehetett és kellett pótolniuk. Az előbbiekkel azonos volt a szöveggondozás hozzáállása a már említett, szintén minden fejezetet jellemző logikai egységre: a felszín alatti vizek hidrológiai, földtani, vízminőségi sajátosságairól szóló tudományos elemzésre. Ez csak annyiban különbözik az esettanulmányoktól, hogy itt nem feltétlenül az egyes vízmüvek egyedi sajátosságairól van szó, hanem általános, illetve általánosítható olyan fogalmakról, amelyek a felszín alatti vizeket és azok tudományát jellemezve a vízművek nagyobb csoportjaira, típusaira vonatkoztathatók. Külön említést érdemel a műszaki-technológiai elemzések anyaga. Ezek az elemzések matematikai összefüggések alkalmazását és számpéldák megoldását tartalmazzák, hogy az olvasó nagyságrendi következtetéseket vonhasson le, vagy, hogy a vizsgált vízművek esetében meghatározható nagyságrendek ismeretében akár megérthesse a szerző ismertetett tervezési és kivitelezési lépéseit, akár érzékelhesse az ezek nyomán fellépő tervezési és üzemeltetési problémák súlyát. A szerzőnek itt olyan nehézségekkel kellett megküzdenie, amelyek az általa képviselt tudományág hidraulikai oldalát legalább másfél évszázad óta jellemzik. Nevezetesen, hogy térben bizonyosan nem, síkban is csak a szaktudomány gyakorlata által