Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
4. szám - Emlékezés közelmúltban elhunyt pályatársainkra: - Dr. Zsuffa István (1933–2004)
10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 4 . SZ. „az országunk állapotát jellemző, azt előidéző' és egyre súlyosbitó áltevékenység része". Leküzdve ennek akadályait, elhagyta a kutatóintézet kötelékét, a vízgazdálkodás vidéki őrhelyein vállalt munkát, s alapozott meg valós kérdésekkel foglalkozó, azokra választ kereső és meg is adó kutatási tevékenységet, s hozott ehhez létre elméleti hátteret, mintát adva ezzel másoknak is. Zsuffa István tudományos szemléletét az alábbi megállapításaival jellemezhetjük: „Abban nyilván egyet kell értenünk, hogy dolgoznunk kell, eredményeket, önálló eredményeket kell elérnünk, és azokat használnunk, publikálnunk kell, külföldön-belföldön egyaránt. Nem várhatjuk külföldről, illetve a hazai - sajnos, az utóbbi időkben egyre inkább szakmán kívüliek által irányított - intézményektől, hatóságoktól, hogy tiszta képet alkosson tudományágunkról, ha mi magunk, hidrológusok, nem vagyunk erre képesek. Az egymás munkája iránti érdeklődés volt az alapja annak a közös munkának, amely a hazai hidrológiai aranykort - paradox módon az 50-es és 60-as éveket - jellemezte". (Hidrológiai nagyhatalom? Hidrológiai Közlöny, 1988.3. 182-184). „Amiként a passzív szemléletű vízgazdálkodás az emberen kívüli természetben roppant károkat okozott, ugyanúgy a passzív környezetvédelem az emberi közösséget, a társadalmat erodálja. Elmúlt időszakokban az alkotás lehetőségétől elzárt, vagy alkotó munkára nem képes emberek itt, a megakadályozásban találják meg azt a sikerélményt, amitől korábban megfoszttattak. A passzív vízgazdálkodáshoz hasonlóan a passzív környezetvédelem sem szakmai tevékenység, hanem spontán, vagy tervezett, társadalmi, politikai tett, mozgalom. Az aktív vízgazdálkodás és az aktív természetvédelem együttesen szolgálja az embert, és az emberen kívüli természetet, és mindkét szakterület szakembereinek a legszorosabb együttmüködését igényli. A magyar vízügyi szolgálat egyetlen egység Széchenyi Istvántól Vásárhelyi Páltól Mosonyi Emilig és Mosonyi tanítványaiig. Aki a ma vízimérnökét is ki akarja közösíteni a nemzet testéből, annak Széchenyi Istvánon kell kezdenie. Aki a nagymarosi munkákat leállította, annak szükségszerűen meg kell tagadnia Széchenyit". (A vízgazdálkodás Széchenyi korában és ma. Vízügyi Közlemények, 1991. 3-4. 237-244). * Hogy Szeged Széchenyi terén, Vásárhelyi Pál szobortalapzatán elhelyezett árvízi emléktáblán látható vízszintes vonal az 1970. évi tiszai legnagyobb vízállást, s nem a város elöntésének szintjét jelzi, ebben Zsuffa István tudása és tevékenysége is méltán részes. Annak a mérnöknek pedig, aki elméleti, vagy gyakorlati tevékenységével közvetve, vagy közvetlenül elérte, hogy akár csak egy család élete és vagyona is megmenekülhetett az árvízkatasztrófától, bizonyos, hogy élete és munkája nem lehetett hiábavaló. így Zsuffa István is immár bejutott azoknak sorába, amely sort Széchenyi István és Vásárhelyi Pál neve nyitja meg és fémjelzi számunkra. Dr. Vágás István Részletek dr. Zsuffa István (dr. Kontur István és Szvetnik Antal társszerzőkkel közösen írt) ,y4 töltésállapot vizsgálata" c., ,Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1970" (Vízdok, 1972) 150-152. oldalán megjelent tanulmányából Az 1965. évi nagy dunai árvízvédekezés során a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére több helyen - akkor még elsősorban adatgyűjtési és tapasztalat-szerzési céllal - talajminta-vételes töltésállapot vizsgálatokra került sor. Az akkori kedvező eredmények alapján az 1970. évi nagy tiszai árvízvédekezésnél a töltésállapot vizsgálata már a védekezés közvetlen és folyamatos eszközévé vált. A töltésállapot vizsgáló csoport a hidrológiai csoport önálló részlegeként 1970. május 21-én kezdte meg, és július 4-én fejezte be működését. A csoport általában egyszerre 6 fúróberendezést foglalkoztatott. A talajminták azonnali helyszíni minőségi és nedvességi értékelésén kívül vízhőmérséklet-méréseket és festéses vizsgálatokat is végzett a töltéstesten áthatoló vizek eredetének azonosítására, és az áthatolás fajtájának (szivárgás, csurgás, buzgár, stb.), valamint a töltésben okozott meghibásodás formájának és mértékének megállapítására. A csoport 75 töltés-keresztszelvényt, 25 hossz-szelvényt tárt fel, közel 800 fúrást végzett, kereken 3000 fm összes fúrási teljesítmény mellett. A töltésállapot vizsgáló csoport munkájának eredményeképpen néhány helyen - így pl. a ferencszállási csúszásveszélynél, a körtvélyesi talpszivárgásoknál - sikerült a közvetlen veszélyre felhívni a figyelmet. Más helyen a töltés anyagában végbement folyamatokra vonatkozó megállapításokkal a fölös, a túlbiztosítást jelentő munkáktól lehetett az árvízvédekezést mentesíteni. Ismét más helyeken a vizsgálatok alapján nyílt mód a védelemvezetés figyelmét egyes munkák elvégzésére (fólia-borítás, szádfalazás) felhívni. A csoport munkája a leghatékonyabban ott érvényesült, ahol a védekezési művelet előtt sikerült végrehajtani az állapotfelvételt. A vizsgált töltésszakaszokon észlelt általánosítható és jellemezhető'folyamatok az alábbiak: A Szeged környéki tiszai és marosi töltések többnyire vízzáró agyagból épültek, vízzáró altalajra. A talpszivárgás dunai árvízvédekezésnél gyakoribb jelensége mellett itt ismerhettük meg és tanulmányozhattuk a kontúr-szivárgást, amely valamely régebbi ráépítés előtti töltésszelvény vonalán, többnyire vékony rétegben végbemenő szivárgás. Általános jellemzőként említhető a szinte mindenütt agyagból épült padkák káros visszaduzzasztó hatása. Ez még a padkák letolása után is jelentkezett, amikor a padka helyén kialakult agyag-ék szorította vissza a töltésbe a vizet. A régen többnyire kordélyos munkával épített töltések szerkezete inhomogén, és az anyagváltozás sűrűn mutatható ki. Itt is megerősödött az a korábbi vélemény, hogy a töltéslábnál felfakadó vizek különösen az árvíz elején nem választhatók el a talajvíztől, a felfakadó forrásocskák hideg vizüek, és kezdetben nem a Tisza vizét szállítják. A heterogén töltéstestbe beépülő duzzadó anyagok töltésrepedéseket okoznak. Megállapítható, hogy Szeged környékén a klasszikus értelemben vett oldalirányú töltés-szivárgás nem fordult elő, és jellegzetesen buzgárveszélyes terület sincsen.
