Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
4. szám - Emlékezés közelmúltban elhunyt pályatársainkra: - Dr. Zsuffa István (1933–2004)
Dr, Zsuffa István (1933-2004) 11 A vízfelöli szigetelés, mint védekezési mód hatékonysága az alábbiakban értékelhető: A szádfalazás csak úgy hatékony, ha a vízvezető réteg vastagsága és mélysége a szádfalak hosszával arányban áll. Szádfal-verés előtt célszerű a rétegsort meghatározni. Az 1965. évi dunai nagy árvíz idején kifejlesztett fóliaborítási módszer 1970-ben már rutinszerű védekezési mód volt. A kívánt hatás csak gondos fektetés esetén érhető el. A fóliát magas fűre és szívóhatást nem érvényesítő kötött talajra nagy tömegű munka esetén ritkán lehet eredménnyel fektetni. A bentonitos víz alatti rézsű-kezelés sokat ígérő eljárásnak tűnik. Javasolható a bentonitot közvetlenül a rézsűre juttató és homokkal leterítő technológia kidolgozása, hogy a bentonit ne kophasson le a rézsűről az esetleg megnövekedő vízsebesség hatására. A mentett oldalon végzett munkálatok eredményességére vonatkozóan megjegyezhető: Az ellennyomó medencék túlfolyását célszerű a lehető legalacsonyabb szinten biztosítani, mert ezeknek a szintje rögzíti a nyomásvonal kilépési szintjét. A töltéslábtól még a kis távolságban felfakadó vizeket is medencékkel célszerű körülvenni, s töltésnek támaszkodó vízfelület ki alakítását elkerülni. A homokzsák-bordákkal való megtámasztásoknak a talajállapotra gyakorolt hatása a fúrásokkal nem volt kimutatható. Javaslatként összefoglalható, hogy kontúr-szivárgásoknál a töltés vízfelőli korona-élében szükséges a megfelelő mély résfal építése. Amennyiben az agyagpadkák veszélyt jelentenek, vagy új anyagból célszerű laposabb rézsűt kialakítani, vagy esetleg szivárgót beépíteni. Célszerű végül rámutatni, hogy a töltésállapot vizsgáló csoportokat szabványos felszereléssel minden nagyobb árvízvédekezés rendszeres és állandó szakszolgálatai sorába szükséges iktatni Részletek dr. Zsuffa István: > yA hidrológia a mai felsőoktatásban'' 1 c., a Hidrológiai Közlöny 1997 évi 3. számának 105-106. oldalán megjelent tanulmányából A Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjét, a Pázmány Péter Tudományegyetem 1782-ben elkülönített intézetét Institutum Geometricum et Hydrometricumnak nevezték el. A Budapesti Műszaki Egyetem legrégebbi ágazata tehát - a geodézia mellett - a vízépítési szak. A felsőoktatás és a vízügyi gyakorlati tevékenység közötti szoros kapcsolat kölcsönös volt. A 70-es években az Országos Vízügyi Hivatal elnökének biztatására a szakma akkori legkiválóbb vezetői tudományos eredményeiket értekezésekbe tömörítve, műszaki egyetemi doktori címet nyertek. Több eredményes vízügyi kutató is megszerezte a külön anyagi hasznot nem jelentő műegyetemi doktorátust, mert ehhez nem kellett a pártállam politikai irányításának feltételei szerinti támogatásokat megszerezniük. A vízügy és a felsőoktatás hidrológiában való együttműködése a magyarországi sajátosságokból ered. Hazánk területének egyharmada a folyók árvízszintje alatt van, lakosságának fele a folyók árvízszintje alatt él. Ezért nálunk - Hollandiához hasonlóan - a hidrológia nem csupán a természettudományok egyik szűk fejezete, hanem a műszaki tudományok egyik legjelentősebb, legsajátosabb ágazata. A hidrológia bonyolult folyamatait a természetben, a helyszínen kell megfigyelni. A bonyolult jelenségeket a mindenkori legkorszerűbb eszközökkel kell a helyszíni körülményekhez alkalmazkodó módon megmérni és regisztrálni. A regisztrált adatokat pedig a matematika pontos és bonyolult eszközeivel, a valószínűség-elmélet egzakt törvényeire alapozott matematikai statisztikai eljárásokkal kell numerikusan elemezni, hogy a társadalom alapvetően fontos, sőt, sok esetben veszélyes problémáit megoldó vízgazdálkodási rendszerek elemeit helyesen méretezhessük. A felsőfokú oktatás párhuzamos kutató munka nélkül nem tarthatja színvonalát. Tehát, a szakmának is érdeke, hogy kemény föladatainak megoldásához az egyetem tanszékeit használja föl, úgy, hogy megbízásokkal látja el azokat. ... A pályázatokra épülő, áltudományos rendszer csak az alkotó munkára képtelen, tehetségtelen álkutatóknak kedvez.... A kutatás, a hidrológiai kutatás nem lehet üzlet, hanem a hazát szolgáló, magas szintű teljesítmény, amelyet a tudományos minősítéseknek, az egyetemi rendes, címzetes, vagy rendkívüli tanári pozícióknak kell elismerniük. Ezeket a hagyományokat az ország érdekében is szükséges nemcsak fölújítanunk, de mindig korszerű tartalommal is ellátnunk. Dr. Zsuffa István összegyűjtött szakirodalmi munkái: Cikkek: Periódus analizis a hidrológiai előrejelzésben. Tudományos diákköri dolgozatok jegyzetkiadó. Bp. 1955. A vízhozam nyilvántartási szelvények kiválasztásának és kialakításának hidraulikai szempontjai. Vízügyi Közi., 1955. 4. pp. 423-428. Az árvízi előrejelzési segédletek szerkesztésének néhány elméleti kérdése. Beszámoló a VITUKI 1956.évi munkájáról, pp. 95-118. Slarosolszky Ödön - Zs. 1.: Reka iskustva iz studije retencije u koritu Dunava i primena transpozicije hidrograma velike vode. Bled, 1958 Puskás Tamás - Szesztay Károly - Zs. /.. Hydrologische Fragen der Donaukanalisation, österreichische Wasserwirtschaft, 1958. A Sajó és Hernád folyó nyári vízjárásának hosszúidejű előrejelzése. Beszámoló a VITUKI 1957. évi munkájáról, pp. 154-174 Szesztay Károly - Zs. /.: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány elméleti kérdése. Vízü.Közl., 1959.1. pp. 79-105 A Sajó és Hernád folyóra 1958-ban kiadott hosszúidejű előrejelzés és bírálata. Hidrológiai Közlöny, 1959. 3. pp. 176-179. Szesztay Károly - Zs. /.. Zur Methodik der Hochwasser-Vorhersage. österreichische Wasserwirtschaft, 1959 11. pp. 265-269. A mirhó-gyolcsi kísérleti belvíz-öblözet rendezése. Beszámoló a VITUKI 1959. évi munkájáról. Prévision a longue échéance des débits d'étiage pendant les sas seches en Hongrie ion Publication n" 51 de l'AIHS. 1960. Helsinki. Vízháztartási vizsgálatok a Német Demokratikus Köztársaságban. Vízügyi Közlemények, 1960. 2. A Sió és Kapós nyári árhullámainak előrejelzése csapadékból. Beszámoló a VITUKI 1958. évi munkájáról. Szabó Ivánné - Zs. I: Kisvízfolyások hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1962. 6. pp. 503-513. Kör alaprajzú bukók és bukós-aknás átereszek hidraulikai méretezése VITUKI, 1962. Hochwasservorhersagen auf Grund von nur teilweise vorliegenden Beobachtungsunterlagen. 2. Konferenz der Arbeitsgemeinschaft der Donauländer für hydrologische Vorhersagen. Graz, 1963. Die Überprüfung von Bezeichnungen zwischen hydrologischen Werten auf graphischen Wege. 2. Konferenz, Graz, 1963. Bratán Mária - Csongrády Kornél - Zs. 1.: Az 1963. é. ár- és belvizek hidrológiai viszonyai a Közép-Dunántúlon. Vízügyi Közi., 1963. 3. Gondolatok a vízgazdálkodási hossz-szelvénnyel kapcsolatban. Hidrológiai Közlöny, 1963. 6. pp. 502-508. A „limnifon" távbeszélő vízmérce. Vízügyi Közi. 1963. I . pp. 93-95.
