Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Fiala Károly–Kiss Tímea: A középvízi meder változásai az 1890-es évektől az Alsó-Tiszán
F1ALA K. - KISS T.: A középvizi meder változásai 61 zépmélysége csökkent, a legnagyobb mélységek átlaga nőtt, mégis: a meder kedvezőtlenebb állapotba került. Az 1921-22-i felvétel eredményei a szelvényterületek és középmélységek növekedését tükrözik, valamint a legnagyobb mélységek átlaga is emelkedett, így a mederfejlődés állapotában javulás mutatkozott a korábbiakhoz képest. összegzésében a Köröstorok-Szeged közti szakaszt az első felvétel alapján kedvező, a második szerint kedvezőtlen, majd ismét kedvező fejlődésűbe sorolta. Károlyi (1960) a Tisza szakaszatit statisztikai módszerekkel részletesen vizsgálta. A Csongrád-déli országhatár közötti szakaszra a kisvizek süllyedése alapján számította ki a szabályozást követő medermélyülést. Eredményei szerint egyes szakaszokon a meder bevágódása elérheti a 300 cm-t is. A szolnoki vízmérce 100 éves adatsora alapján Dombrádi (2004) összevetette a vízállás és vízhozam értékeket. Számításai alapján a folyómeder vízvezető képességének változása (azaz a mederszelvény csökkenése) nem feltétlenül indokolja az (ár)vízszintek elmúlt években tapasztalt növekedését. 1. Vizsgálati módszerek Az elmúlt mintegy 110 év alatti vízügyi felmérések és vizsgálatok alapján képet kaphatunk a meder fejődésének irányáról, annak üteméről. Az ismételt keresztszelvényezések segítségével a változások nyomon követhetők és számszerűsíthetők. A mintaterületen a vízügyi nyilvántartási keresztszelvények (V.O.) adatait elemeztük. A felmérési adatokat első lépésben numerikussá alakítottuk, majd AutoCad szoftver segítségével dolgoztuk fel. A keresztszelvényeket minden esetben a bal parti V.O.-kőre (az 1886-ban alakult Vízrajzi Osztály alappont-hálózata) illesztettük, figyelembe véve a fix pontok EOV koordinátáit és a Balti magassági alapsíkot. A nyilvántartási keresztszelvényeket több ízben mérték fel (1890, 1929, 1957, 1976, 1999, 2001), így szelvényenként 5-6 fedvényt tudtunk készíteni (nem minden esetben van adat az összes szelvényre), amelyek segítségével áttekinthetővé válnak az elmúlt 110 év változásai. A középvizi meder 1 változását több paraméter kiszámításával illetve mérésével határoztuk meg. Leginkább azokat a mederjellemzőket vizsgáltuk, amelyek a levonuló vizek szintjét befolyásolhatják. A vizsgált időpontokban megszerkesztettük a mederszelvényeket, kiszámítottuk a középvízi meder legnagyobb szélességét, közepes szélességét 2, közepes mélységét, maximális mélységét, területét, és a legmélyebb pont alapján a sodorvonal eltolódásának arányát, a meder alakjának változását. Mivel a felmérések helye rögzített, így igyekeztünk eltérő morfológiai helyzetű keresztszelvényeket is vizsgálni, hogy átfogó képet kapjunk a folyómeder fejlődésének dinamikájáról a jellegzetes morfológiai helyzetű szakaszokban. 1 Középvizi medernek nevezzük a medernek a hullámtér szintjéig terjedő részét, amely a hullámtérrel (ártérrel) a partélben metszi egymást. Ez tehát a két partéi közötti terepmélyedés. 2 A közepes szélesség a szelvény terület és -szélesség hányadosa. 2. A vizsgálati terület Mintaterületünk a Tisza 205-225 fkm közötti folyószakasza (/. ábra), ahol vízszintjének esése 2,9 cm/km, sebessége (Szentesnél) kisvízkor 0,1-0,4 m/s, középvízkor 0,6-0,9 m/s, nagyvízkor 1,5 m/s. A Tisza e szakaszán a mintaterülethez legközelebb Csongrádnál mérnek vízhozamot, amely kisvízkor 115 m 3/s, közepes vízállásnál 550 m 3/s, árvízkor eléri a 3630mVs-ot, azaz a kisvízi és árvizi vízhozamok aránya 30-szoros. A Vízrajzi Évkönyvek adatai alapján a folyó lebegtetett hordaléka átlagosan 18 700 000 t/év. Ennek csupán töredéke a görgetett hordalék (9000 t/év). /. ábra: A Tisza folyó a 205-215folyamkilométerek közt A vizsgált terület az Alsó-Tiszavölgy kistáj része (Marosi Somogyi, 1990), melynek tengerszint feletti magassága 80-82 m. Csupán az övzátonyok (2-4 tagból álló sorok) és a (a folyótól távolabb, az árvízvédelmi töltésekkel párhuzamosan húzódó) kubikgödrök teszik változatosabbá a sík felszínt. Az előbbi pozitív fonnák 1-2 m-rel emelkednek a terepszint fölé, az antropogén kubikgödrök pedig ennyivel fekszenek mélyebben a hullámtér szintjéhez képest. A folyó kanyarulatainak belső ívén napjainkban is folyamatos övzátony-képződés zajlik, míg a külső ívet helyenként folyóhátak kísérik. A szabályozások során két átvágás is készült, így a területen a két holtág (1889-92: Mártélyi Holt-Tisza és 1856: Osztorai Holt-Tisza), a kubikgödrök és az övzátony sorok közötti mélyedések a hullámtér nedves térszínei. A bal oldali hullámtéren a töltéstől távolabb fek215. V. 215/1. 214/1. Mindszent — Tetőponti V.O. szelvények Inflexiós V.O. szelvények - • Árvízvédelmi töltés -- • Parvédő müvek 216/1. 5 km I
