Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Molnár Béla–Jenei Mária: A Duna–Tisza közi hátság talja- és felszíni vizek éves hidrodinamikai és hidrokémiai változásai. I.
54 HIDROLÓGIAI KOZLÓNY 2005 85. ÉVF . 3. SZ. CSOLYOSPALOS 10 23 33 43 % I. I 2 5S5 3 mg 4ÍII1 5 Hl II. I 2 XX 3 III. IV. lUfel 2Ä 3\\ 4M 5»*.« 6KO; V. VI. 4 P 5 + 6 I..T.. 4. ábra: A csólyospálosi kút rétegsora I. Üledékkifejlődés: 1. Középszemü-, 2. Finomhomokos aprószemü homok, 3. Karbonátiszap, 4. Finomhomokos lösz, 5. Kőzetlisztes (löszös) tőzeg, II. Az üledék elváltozása: I. Erősen humuszos-, 2 Gyengén humuszos talajszint, 3. Gyökérmaradvány, 4. Karbonátkiválás, 5. Okkerfolt, 6. Csigahéj maradvány, III. Az üledék színe a the Geological Society of America, Rock-Color chart szerint IV. Szemcseösszetétcl: 1. Agyag < 005 mm, 2. Finom kőzetliszt 0,005-0,02 mm, 3. Durva kőzetliszt 0,02-0,06 mm, 4. Finomhomok 0,06-0,1 mm, 5. Aprószemű- 0,1-0,2 mm, 6. Középszemű homok 0,2-0,5 mm V. Karbonát %-ban VI. 1. A legkisebb és a legnagyobb mért talajvízszint, 2. A szűrőzíitt szakasz A szappanosszéki fúrások 10 m mélységben közép- 1980). A karbonátiszap felett 0,5 m közép-és aprószemű szemű futóhomokot tártak fel. E felett 5,5 m vastagságban mindkettőben finom homokos lösz következik. A Ki, tó tengelyében készült fúrásban a lösz 5,5-6,7 m között humuszos, ami valószínűleg annak a következménye, hogy a korábban is mélyebb morfológiai helyzetű részen a víz időnként a területet elöntötte, amit a lösz csigatartalma is bizonyít. A Ny-i tóparti fúrásban a továbbiakban a felszínig apró és középszemű futóhomok van. A K-i fúrásban az előző lösz felett 1,0 m vastagságban középés apró szemű futóhomok következik, majd 2,5 m vastagságban ismét finom homokos lösz települ, vagyis itt a lösz homokkal megosztott és vastagabb kifejlődésű. A K-i fúrásban a lösz felett 0,5 m karbonátiszap jelenik meg, amely az egykori tóvízből vált ki (Molnár B. homok zárja a szelvényt. Az üledékben a karbonátiszap kivételével a sárga szín különböző változatai uralkodnak. A karbonátiszap világos fehéres szürke. Az oxidációs folyamatokat az okkerfoltok jelzik. A felszínhez közeli rétegeken megindult a talaj képződés. A homokrétegek kivételével a karbonát-tartalom jelentős volt. A Ny-i fúrás löszében átlagosan 22,0-25,0 % közötti, de 7,4-8,0 m között elérte a 35,0-41,0 %-ot, amely a löszben lévő csapadék hatására bekövetkező karbonát-kiválásnak köszönhető. A K-i fúrásban még jelentősebb a lösz átlagos karbonát-tartalma, mert eléri a 25,0-33,0 %-ot. A karbonátiszap 37,0-47.0 % között tartalmazott karbonátot. A homokban a karbonát mindkét fúrásban átlagosan 12 %ban van jelen (2. ábra).
