Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Molnár Béla–Jenei Mária: A Duna–Tisza közi hátság talja- és felszíni vizek éves hidrodinamikai és hidrokémiai változásai. I.
MOLNÁR B. - JEN EI M.: A Duna-Tisza közi hátsági talaj- és f elszíni vize k .. 55 A következő két megfigyel okút fúrása az előző területtől D-re a Jakabszállás és Bugac között, szintén a Hátság kelet felé lejtő oldalán a Ródliszék tónál készült (7. ábra). A terület 110-111 m tszf. magasságú. A morfológiai szintkülönbségek itt már lényegesen kisebbek, mint a Szappanosszék tó környezetében. A fúrások itt is a tóparton és a tó tengelyében készültek. Az egykori tó mederben a tó kiszáradása után fűvegetáció jelent meg, amelyen juhlegeltetés folyik. A vegetáció fejlődését híg sertéstrágyázással segítik. A Ny-i tóparti fúrást 5,37-6,27 m, a tó tengelyében lévő K-it pedig 4,2-5,1 m között szűrőztük. A fúrások anyagát az előzőkben bemutatottakhoz hasonlóan dolgoztuk fel. A szelvények a szappanosszékihez képest lényeges eltérést mutatnak. A Ny-i tóparti fúrás 9,810,0 m között löszben fejeződött be. E felett mindkét fúrásban kőzetlisztes (löszös) tőzeg következik, a Ny-iban 8,59,8 m között, a K-iben 7,1 m-től 10,0 m-ig. Az utóbbi helyen a vastagabb kifejlődés a korábban is mélyebb morfológiai helyzetnek, s így a bővebb vízellátásnak az eredménye. A tőzeg felett mindkét fúrásban ftnomhomkos lösz következik, a Ny-iban 5,9-8,0 m, a K-iben pedig 4,6-7,1 m között A Ny-i fúrás löszének alsó 8,0-9,0 m közötti szakasza a szappanosszéki K-i fúrás löszéhez hasonlóan az időnkénti bővebb vízellátás miatt humuszos. Ezt a csigahéj maradványok itt is bizonyítják A lösz felett mindkét fúrásban apró- és középszemü homokrétegek következnek, a Ny-iban 2,1-5,9 m, a K-iben pedig 0,65-4,6 m között. Erre a Ny-i fúrásban 1,8-2,1 m, a Kiben pedig 0,05-0,7 m között karbonátiszap települ. A karbonátiszap felett a Ny-i fúrásban a felszín és 1,8 m között, a K-iben pedig a felszín és 0,05 m között ismét homok van. A két fúrás közötti kisebb morfológiai szintkülönbségek miatt mindkét fúrásban megjelent az eredeti tóból kivált karbonátiszap. Korábban kimutattuk, hogy a futóhomok mozgása miatt sokszor az egykori tó határa erősen változott és több esetben ahol ma már bucka van, alatta eltemetett tavi karbonát jelenik meg (Molnár B.-M. Murvai I. 1976). A karbonátiszap és a tőzeg kivételével itt is a sárga színek uralkodnak. A karbonát világos fehéres szürke, a tőzegnél pedig a sötét színek uralkodnak. A tóparti magasabb térszínen készült fúrásban 0,0-4,0 m között gyengén és erösebben humuszosak a rétegek. Itt gyakoribbak a karbonátkiválások és okkerfoltok is, a tóparti fúrásban ezek hiányoznak. A tőzeg általában alig néhány százalék karbonátot tartalmaz, ahol nagyobb az érték ott nagyobb a kőzetliszt (lösz) tartalom. A finom homokos lösznek itt is mindkét fúrásban jelentős 27,0-32,0 % közötti a karbonát-tartalma. A nem talajosodott homok karbonát-mennyisége 9,0-15 %, a talajosodotté 1,0-2,0 % közötti. A karbonátiszap 33,0-43,0 %-ban tartalmaz karbonátot. A karbonát-tartalom itt is attól függ, hogy a szél az egykori tóba a futóhomokból mennyit fújt be, és így mennyi keveredett a karbonátiszaphoz (3. ábra). Az ötödik kút Csólyospálos községtől K-re készült. A terület 99-100 m tszf.-i magasságú. A kút az előzőkhöz hasonlóan 3,2-4,7 m között szűrőzön. A kút rétegsorára jellemző, hogy abban 4,1-10,0 m között aprószemü homokkal ketté osztott lösz települ. A löszben a homok 5,5-8,5 m között van. A felső lösz felszíne gyengén humuszos és csigahéj-maradványos. Ez a korábbiakhoz hasonlóan az egykori térszín bővebb vízellátását jelzi. A felszín és 4,1 m között középszemü futóhomok jelenik meg, amelynek a felszíne gyengén humuszos, tehát talaj osodott. A rétegsor a korábbiakhoz képest egyszerűbb, mert a karbonátiszap a szelvényben nem jelent meg. Az üledék színében itt is a sárga szín uralkodik. A rétegsor karbonát-tartalma néhány homokminta kivételével jelentős. A löszben 4,1-5,0 m között eléri a 28,0-30,0 %-ot, az alsóbb szakaszon 17,0-23,0 % közötti. Máshol a homok karbonát-tartalma 20,0 % körüli (4. ábra). Ennek oka az. hogy a fúrás olyan helyen készült, ahol a fúrási ponttól alig 70 m-re már kemény karbonát pad van és a fúrás a semlyék partjára esik. A talajvíz megfigyelésre kiképzett kutak mellett néhány egyéb vízmegfigyelésre alkalmas pontot is kijelöltünk. Közismert, hogy a Hátság DK-i részén, ahol a talajvíz relatíve a felszínhez közel van a semlyékekben, vagyis a helyi mélyedésekben markolóval számos helyen néhány m 2-es, esetleg 100-200 m 2-es gödröt ásnak ki, hogy az abban összegyűlt talajvízből öntözzenek. A kiásott gödörben általában kemény karbonátkőzetet, vagy karbonátiszapot harántoltak. A csólyospálosi megfigyelőkúttól 70 m-re, valamint a falu déli bejáratánál is készültek ilyen gödrök és ezeket a gödröket talajvíz mintavételi helyeknek jelöltük ki. Ugyancsak a falu déli végén egy földút magasításához az út mellől anyagot szedtek ki és az utat ezzel magasították meg. Mivel az út eredetileg mélyen vezetett a kiszedett anyag helyén a talajvíz egész évben megmarad. Itt a vizet ugyancsak megfigyelésre jelöltünk ki. Ezek a megfigyelési pontok azért fontosak mert a felszíni párolgás hatását lehetett tanulmányozni. Ezeken a megfigyelési pontokon az ásáskor szintén kemény karbonátot, vagy karbonátiszapot tártak fel. 3. Talajvíz vizsgálati módszerek A talajvíz megfigyelésekre 2003. november és 2004. december között került sor. A 2003. év igen száraz és a sokévi átlaghoz képest kevesebb, a 2004. év pedig bővebb csapadékú év volt. A vizsgált területhez közeli meteorológiai állomásokon, Kecskeméten 2003-ban 349,9 mm, 2004-ben 716,6 mm, Szegeden 2003-ban 427,5 mm, 2004-ben pedig 688,5 mm csapadékot mértek. A vízvizsgálatok a kutakban mért talajvízszint állásra, a talajvíz- és a léghőmérséklet mérésére és a talajvizek kémiai összetevőinek meghatározására terjedtek ki. A pH értéket, a redox-potenciált és a vezetőképességet, amely értékből 0,8-cal szorozva kaptuk meg az összsómennyiséget, német gyártmányú WTW pH/Cond340i/ Set műszerrel mértük meg. A nátrium, kálium, mangán, kalcium, valamint néhány esetben a magnézium és a vastartalmat PERKIN ELMER 100 típusú grafitkályhás láng abszorbeiós készülékkel határoztuk meg. 4. A kutakban mért talajvíz -értékek A szappanosszéki tóparti Ny-i megfigyelő kútban a vízállás legalacsonyabban 2004 október 10-én volt 4,0 m-rel, amely egyben a területen mért legalacsonyabb talajvízállás is, (mely a morfológiai magasabb helyzet következménye) ugyanez a tóközépi K-iben pedig március 18-án volt, amikor a víz a felszínen volt. A Ny-i fúrásban legmagasabban 2004. június 23-án 2,37 m-rel volt, vagyis az ingadozás 1,63 m, a K-iben pedig október 10én 1,0 m mélységben volt a talajvíztükör, a különbség az utóbbiban 1,0 m, (1. táblázat).
