Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Csoma Rózsa: Az AEM alkalmazása a talajvízszintet stabilizáló visszatöltés vizsgálatára
CSOMA R.: AZ A EM alkalmazása talajvízszin tet stabili záló visszatöltés vizsgálatára 45 4. A visszatöltés szélességének hatása 4.1. A kialakuló talajvízszintek C változat K-BO változat -X-K-B4 változat -+-K-B7 változat 7. ábra: Szinteltérés a relatív szélesség függvényében A 8. ábra a K-B 7 változat által kialakított talajvízszinteket mutatja. A visszatöltést pontvonal jelöli. Jól látható, hogy az eredetileg koncentrikus szintvonalak a tó keleti oldalán határozottan deformálódtak. Itt az egyik szintvonal a visszatöltésbe esik, míg a szomszédos is igen közelre került. 4.2. A tó szintje A 9. ábra a relatív tószintet mutatja a relatív szélesség függvényében. A görbe szintén egyenessel vagy valamely igen enyhe görbületű függvénnyel közelíthető. Az ábrán kétféle szaggatott vonallal feltüntettük a C és E változatok szintjeit is. Látható, hogy a K-B változatok általában a C változatnál alacsonyabb tószintet alakítanak ki, azonban a relatív szélesség hatása csekély. 6. ábra: Relatív szinteltérés az 1. szelvényben A K-B sorozat néhány változata által az 1. ábrán jelölt 1. szelvényben kialakított relatív szinteltéréseket az 6. ábrán adjuk meg. Az ábrán a C változat és az alapváltozatot jelölő K-B4 változat mellett a visszatöltés nélküli K-BO és a legszélesebb visszatöltés, a B/H = 1.6-os relatív szélességgel megadható K-B7 változat is szerepel. Összehasonlítva a KBO változatot akár a K-B4 akár a K-B7 változattal, jól látható, hogy a visszatöltés léte vagy nem léte alapvető fontosságú. A K-B4 és a K-B 7 összevetéséből viszont az látható, hogy a szélesség hatása kevésbé jelentős. Még legnagyobb szélesség mellett sem lehet az alapváltozatnál számottevően jobban megközelíteni az E változatot. A 7. ábra az 1. szelvény négy különböző, a visszatöltésen kívüli helyén mutatja a relatív szélesség hatását a szintekre. A görbeseregről megállapítható, hogy egyenessel v. valamely igen enyhe görbületű függvénnyel (pl. polinommal) közelíthető. Nyilvánvalóan a tóparthoz legközelebb (x/l = 0.6) lesz a visszatöltés szélességének a hatása a leginkább jelentős, míg távolabb bármely szélességgel gyakorlatilag azonos szinteltérést lehet elérni. Azonban valamennyi változat az elfogadhatónál alacsonyabb szinteket alakít ki. -3.0 % -3.5 -4.5 -5.0 -5.5 9. ábra: Relatív tószint a relatív szélesség függvényében 4.3. A tóba lépő fajlagos hozam A 10. ábrán a különböző irányból a tóba lépő relatív hozamokat foglaltuk össze a relatív szélesség függvényében. A görbék itt is egyenessel vagy valamely igen enyhe görbületű függvénnyel közelíthetők. Itt is kétféle szaggatottal tüntettük fel a C és E változatok 3.2. pontban megadott hozamait is. Látható, hogy a visszatöltés szélességének növekedésével a keleti irányú hozam erőteljesebben csökken, melyet a további három irányból belépő hozamok pótolnak. B/H = 0 esetén a görbék nem a 100 %-os értékből indulnak, hanem annál magasabbról. Ennek az oka, hogy míg a parthosszra vonatkoztatott q K hozam egy állandó érték, addig a tó oldala mentén a belépő hozam még visszatöltés nélküli esetben is változó, a szimmetriatengelyek mentén maximális, a csúcsok környezetében pedig a legkisebb. 1 8. ábra: Talajvízszint, K-B 7 változat 0 0,4 0,8 1,2 1,( 10. ábra: Relatív hozam a relatív szélesség függvényében 5. A visszatöltés hosszának hatása 5.1. A kialakuló talajvízszintek A K-L sorozat legfontosabb változatai által az Iszelvényben kialakított relatív szinteltéréseket a 11. ábrán, a 2. szelvényben kapott értékeket pedig a 12. ábrán adjuk meg. Az ábrákon a C változat, a K-L0 alapváltozat és a leghosszabb visszatöltés, a AL/H = 5-ös relatív túlnyújtással megadható K-L5 változat is szerepel. Összehasonlítva a két változatot megállapítható, hogy túlnyújtással sem a tó tengelyében, sem pedig a sarokpont közelében számottevő térségi hatást elérni nem lehet.
